Olvasópályázat nőknek
Az olvasópályázaton szereplő könyvekről
„kedvcsináló” és a művek közötti választást segítő ismertetéseket tettünk
közzé a könyvtár honlapján, valamint egy nyomtatott pályázati füzetben.
Arra kértük a résztvevőket, válasszanak ki ízlésük és érdeklődésük szerint
néhány művet, s azt elolvasva, írják le véleményüket, benyomásaikat négy
megkezdett mondat befejezésével (ún. „irányított fogalmazással”) azon a
válaszlapon, amely a könyvet kísérte olvasótól olvasóig… A válaszlapon
tehát megismerhették a játékban részt vevő más olvasók véleményét is az
adott regényről, novelláskötetről, és hozzáfűzhették a sajátjukat, vagy
vitatkozhattak vele.
Nagyon érdekesek és tanulságosak voltak
számunkra, könyvtárosok számára ezek az őszinte megnyilatkozások, hiszen
így kaphattunk visszajelzést arról, hogy egy-egy mű utat talált-e az
olvasóhoz, s sikerült-e elérni a célunkat, hogy elősegítsük a találkozást
az irodalmi alkotás és befogadója között.
Ízelítőül néhány részlet az olvasói
véleményekből: „egy érdekes,
félelmetes, varázslatos világba csöppentem bele, amiben néha nagyon élni
akartam, néha megkönnyebbültem, hogy távol van tőlem” (Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai); „szeretem minden sorát,
a bölcsességét, mély humánumát, ahogy a muszlim és hindu vallás
finomságait bemutatva a vallási türelemre és az emberségre hívja fel a
figyelmet” (M. J. Akbar: Vértestvérek); „mintha egy finoman komponált,
halk verset olvasnék, ami elzsongít” (Alessandro Baricco: Selyem); „ez a
könyv érdekelheti azokat, akik hisznek az emberi kapcsolatokban, s akik
szeretik az olyan könyveket, melyek Vianne csokoládéjához hasonlóan
fűszeresek, krémesen olvadók, varázslatosak” (Joanne Harris: A
csokoládécipő); „szeretem, ha valaki hamis mártíromság helyett humorral
oldja fel/meg élete problémáit, nem felejt el nevetni - még magán se”
(Marian Keyes: Lucy Sullivan férjhez megy); „rendkívül izgalmasan mutatja
be a bomló lélek rezdüléseit” (Doris Lessing: A fű dalol); „Egyszerre
elszorul a szívem és kuncogok hangosan. A „felső történet” humoros, morbid
és szerethető, míg az „alsó történet”, ami az ukránokról, azon belül a
családról szól, rendkívül megrázó. És a két történetet egyetlen szállá
fűzi az írónő.” (Marina Lewycka: Rövid traktortörténet ukránul); „Közelebb
kerülök gyermekkorom érthetetlen világához, sőt szánalmas világához!” (Dan
Lungu: Egy komcsi nyanya vagyok!); „… az élet hétköznapi művészete” (Ljudmila
Ulickaja: Életművésznők); „Öntudatos, megalázkodó, önfeláldozó,
megalázott, szeretetre éhes, naiv, és szerintem nagyon buta. Ezzel nem
sokan fognak egyetérteni, de én butának tartom. Önfeláldozónak és
butának!” (Márai Sándor: Eszter regénye); „Betekinthettem általa az indiai
nők különös, elzárt világába. Igényesen mutatja be a kasztrendszert, a nők
egyenjogúságért vívott küzdelmét és India függetlenségi törekvését is.” (Gita
Mehta: A maháráni); „Milyen szörnyű ezeknek a kamaszoknak a világa, milyen
erőszakos, milyen pusztító! Felkavar és elborzaszt minden szépsége
ellenére is.” (Mishima Yukio: Véres naplemente); „Teljesen eltörpül a
civilizált világ külsőségeinek jelentősége, és az igazán fontos értékek
törnek elő: a szeretet, az elfogadás, a megértés, a természetesség. Olyan
életformát mutat be, amely egyszerre elképesztő és csodálatos. Merőben
más, mint a mi világunk. Bölcsességre tanít egyszerű eszközökkel.” (Mario
Morgan: Vidd hírét az Igazaknak); „Ennél jobban már nem lehet a nőket
megalázni, mint a „forradalmi” Iránban. Elképesztő, hogy ennyire
alárendelik az emberek életét a vallásnak, a hatalomnak.” (Azár Náfíszí: A
Lolitát olvastuk Teheránban); „Folyton a kapun túli világ… Rádöbbentett,
hogy milyen fontos is a szabadság. Itt a nyugati emberek ezt a szót nem is
nagyon becsülik, mivel ez természetes.” (Fatima Mernissi: A hárem lánya);
„milyen gyönyörű, finom, halk minden sora, miközben nagy szenvedélyek,
érzelmi viharok dúlnak a regény szereplőiben” (Kawabata Jaszunari: Szépség
és szomorúság); „Bár tettével nem érthetünk egyet, mégis átlátjuk Hadula
anyó „őrült logikáját”. Tettei ugyan elborzasztanak bennünket, de
ugyanakkor részvétet is érzünk iránta, mert valahol ő is áldozat.” (Papadiamandisz:
A gyilkos asszony); „Egy analfabéta asszonytól tanulhatjuk meg, mi a
fontos igazán az életben. Mi is feltöltekezhetünk belőle, ahogy Lucia Santa rövid éjszakai pihenéseiből merít erőt a következő naphoz. Lenyűgöző
az erő, a lebírhatatlan elszántság, a sorscsapásokból való kilábalás.” (Mario Puzo:
Mamma Lucia); „napraforgóolajon felnőve” lassan magával ragad, és
fokozatosan az olajfák tisztelőjévé válok” (Carol Drinkwater: Egy mediterrán
nyár); „Úgy éreztem, az író beszélget velem, „kiszólásait” hozzám intézi,
miközben irónia színezi furcsa, lazán fűzött történeteit. Képes arra, hogy
a kegyetlenség, a véres borzalmak szörnyűségeit mesebeli túlzásokon
átszűrve elgondolkoztasson.” (Salman Rushdie: Szégyen); „tetszett is és nem is,
szinte már vártam, hogy történjen valami, de sokáig csak egy butácska
csacsogást hallottam, aztán a végén nagyon meghökkentővé vált egyszerre”
(Anthony Burgess:
Egy tenyér ha csattan); „A megalázott nő igazságkeresése kilátástalannak
látszik, mindenki megveti, hiszen a pénzen vásárolt törvények érvényesek.
De a szeretet ereje felülkerekedik ezeken a dolgokon. És számomra ez a
legfontosabb.” (Joyce Carol Oates: Nemi erőszak – Szerelmi történet).
A pályázat 34 résztvevőjét közös
„ajándékként” író-olvasó találkozóra hívtuk a városi könyvtárba. 2008.
október 27-én Bácskai Júlia pszichológus volt a vendégünk, aki a
közönséggel való gondolatgazdag párbeszéd, szituációs játékok segítségével
a női szerepek változásaira és a párkapcsolati problémák gyökereire
derített fényt. Az est folyamán bemutatta az Akit a kalapból kihúztál
(A
párkapcsolatok pszichológiája) című kötetét és A másik arcod című
pszichoterápiás regényét is.
