Salman Rushdie: Szégyen
Az iszlám világban halálra ítélt
Salman Rushdie 1983-ban publikálta Szégyen című regényét, melyben
Pakisztán szomorú múltját és jelenét tárja a világ elé. Allegorikus
hősnője, Szufija Zenobia mint első gyermek szégyent hozott családjára,
hiszen fiúnak kellett volna születnie. Elutasítással és szeretet nélkül
nő fel, ráadásul négyéves kora táján agykárosodás éri, értelmi
fogyatékosként egyetlen kommunikációs eszköze az elpirulás lesz. Rushdie
mágikus realista írói világában ezzel az eredendő tisztaság
megtestesítője, aki képtelen hazug álcát ölteni, s így a
látszatszerűséggel fenntartott társadalmi normáknak megfelelni. A lány
kívül kerül a normalitáson, s a kultúra minden lehetséges határvonalát
átszakítja. Szufija tágas vidékeken csatangol, csimbókos hajjal,
durva-barnára cserzett bőrrel, tűzlövellő szempárral. Olyan vérengző
vadállat válik belőle, sárkány vagy fehér párduc, aki brutálisan veszi
el állatok és védtelen emberek életét.
Az író több szálat működtet egyszerre:
a kudarcba fulladó családi történet metaforikus szálánál is
erőteljesebben bontakozik ki Afganisztán és Pakisztán történelmének
egészen konkrét és izgalmas olvasata. S képet kaphatunk az iszlám
fundamentalizmus gyökereiről is, és arról a hétköznapivá szelídített
elvetemültségről, mely a terrort és a diktatúrát működteti.
