Ljudmila Ulickaja: Életművésznők
A könyv hat fejezetének középpontjában
Zsenya, az irodalom szakot végzett, értelmiségi nő áll, akinek sorsát
1978-tól napjainkig követhetjük. Zsenya a Szovjetunióban szüli két
gyermekét, válik el, tanít az egyetemen, megy férjhez újra, aztán
Oroszországban lesz sikeres televíziós szerkesztő, később egy kiadó
vezetője. Az elfoglalt üzletasszony szerepéből egy súlyos baleset
billenti ki. Mozdulatlanságából, depressziójából az általa segített,
szeretett emberekből visszasugárzó energia menti meg. Zsenya rendre
szeretetvágyból magukat másnak mutató, 'hazudó' emberekkel találkozik,
akik érezni akarják a meséjük keltette csodálatot, a mások lelkéből
feléjük áradó együttérzést, sajnálatot. Zsenya pedig önzetlenül együtt
érez a négy gyermekét elvesztett Irinával, a maguknak fivért vagy
felnőtt szeretőt hazudó kislányokkal, az eltitkolt költői életművéről
mesélő idős tanárnővel, a Svájcban megalázottan élő, felrobbant
hajóskapitány apát, kegyetlen sorsot és banktulajdonos vőlegényt
emlegető orosz prostituáltakkal, a heroinfüggő filmrendezővel.
Zsenya az Életművészetben az
öregedéssel, a betegségekkel, a vallásokban kétségbeesetten önmagukat
keresőkkel, a csecsen háború áldozataival és saját halálával kell hogy
szembesüljön. Az egyszerű helyzeteket hatalmas titkokkal és
feszültségekkel meséli el, mindenkinek megadja saját emberi igazságát,
és összefoglalja egy hatalmas ország külső, értelmiségének belső
bomlását és újjáalakulását.
"Lendületes, női érzékenységgel megírt
műről van szó, az írónő jól ismeri, és szeretettel formázza meg hősnőit.
Megkapó érzékenységgel kottáz le mindent, legyen szó akár a női
lélekről, a környezetükről vagy a természetről. A regényben azonban
nyoma sincs túlírásnak, cikornyának; az értő jellemzés sosem lesz sok,
az Életművésznőkben nincs egyetlen felesleges szó sem. Puritán és gazdag
nyelvű szöveg ez egyszerre. Nőregény, mert nő ír nőkről (nőknek?), de
mégsem az, mert a jelző pejoratívnak tűnhet." (Takács Nóra)
Forrás:
http://www.kontextus.hu/hirvero/konyvkritika_2005_0228.html
