<<< ["Seherezádé lánya" című olvasópályázat] >>>

Seherezádé lánya

Női sorsok, női történetek Keletről és Nyugatról
 

Seherezádé lánya című olvasópályázat logója (Temesi Péter alkotása)

Ljudmila Ulickaja: Életművésznők

A könyv hat fejezetének középpontjában Zsenya, az irodalom szakot végzett, értelmiségi nő áll, akinek sorsát 1978-tól napjainkig követhetjük. Zsenya a Szovjetunióban szüli két gyermekét, válik el, tanít az egyetemen, megy férjhez újra, aztán Oroszországban lesz sikeres televíziós szerkesztő, később egy kiadó vezetője. Az elfoglalt üzletasszony szerepéből egy súlyos baleset billenti ki. Mozdulatlanságából, depressziójából az általa segített, szeretett emberekből visszasugárzó energia menti meg. Zsenya rendre szeretetvágyból magukat másnak mutató, 'hazudó' emberekkel találkozik, akik érezni akarják a meséjük keltette csodálatot, a mások lelkéből feléjük áradó együttérzést, sajnálatot. Zsenya pedig önzetlenül együtt érez a négy gyermekét elvesztett Irinával, a maguknak fivért vagy felnőtt szeretőt hazudó kislányokkal, az eltitkolt költői életművéről mesélő idős tanárnővel, a Svájcban megalázottan élő, felrobbant hajóskapitány apát, kegyetlen sorsot és banktulajdonos vőlegényt emlegető orosz prostituáltakkal, a heroinfüggő filmrendezővel.

Zsenya az Életművészetben az öregedéssel, a betegségekkel, a vallásokban kétségbeesetten önmagukat keresőkkel, a csecsen háború áldozataival és saját halálával kell hogy szembesüljön. Az egyszerű helyzeteket hatalmas titkokkal és feszültségekkel meséli el, mindenkinek megadja saját emberi igazságát, és összefoglalja egy hatalmas ország külső, értelmiségének belső bomlását és újjáalakulását.

"Lendületes, női érzékenységgel megírt műről van szó, az írónő jól ismeri, és szeretettel formázza meg hősnőit. Megkapó érzékenységgel kottáz le mindent, legyen szó akár a női lélekről, a környezetükről vagy a természetről. A regényben azonban nyoma sincs túlírásnak, cikornyának; az értő jellemzés sosem lesz sok, az Életművésznőkben nincs egyetlen felesleges szó sem. Puritán és gazdag nyelvű szöveg ez egyszerre. Nőregény, mert nő ír nőkről (nőknek?), de mégsem az, mert a jelző pejoratívnak tűnhet." (Takács Nóra)
Forrás: http://www.kontextus.hu/hirvero/konyvkritika_2005_0228.html