Németh László: Irgalom
A regényt az életmű sommázatának is
tekinthetjük. Németh László, mint annyiszor (Gyász, Iszony, Égető
Eszter) hősnőt választott mondanivalója közvetítéséhez. Az Antigone
nőalakjával rokon, a gyermeki hűséget példázó Kertész Ágnes figurájának
megformálásával szervesen folytatja, mintegy ellenpontozza az említett
művek főhőseinek elektrai magatartását és sorsát. Az 1920-as években
játszódó történet ifjú medikájának apja iránti vonzódása,
önmegtartóztató életvitele tulajdonképpen a világ kuszaságaitól való
menekülni akarás, a tiszta emberi életre vágyódás szép metaforája. A sok
esztendei fogságból megrokkantan visszatért tanár apa enerváltsága, a
személyéhez fűződő gyermeki ideák meghiúsulása, a fiatal szeretőt tartó,
a házasság kötelékeiből szabadulni akaró anya féligazságai végül is
kiűzik a reményeiben csalódott leányt a család közegéből. Egy kórházi
elfekvőben vállalt állása döbbenti rá a világban élők esendőségére,
arra, hogy sorsukon igazítani csak az emberi irgalom szüntelen
gyakorlása képes.
A közel negyven esztendeig készült, és
az alkotó stíluskorszakait remekül tükröző regény komoly elmélyülést
igényel olvasóitól.
"... az Irgalom (a négy
regény-nőszobor közül Medici-kápolnám leghajnalibb alakja) egész írói
pályámat átöleli, a fényre jutás káprázó keresgélésétől a fénytől
megválás búcsúszaváig." (Németh László)
