Anthony
Burgess: Egy tenyér ha csattan
Burgess mára klasszikussá vált regénye
1961-ben látott először napvilágot, benne a brit író a kispolgári
világképet, a fogyasztói konzumtársadalom sekélyességét ábrázolja
szatirikusan, fanyar iróniával, szellemes humorral, olykor groteszk
elemekkel keverve.
A történet elbeszélője, Janet, a
butuska nő, aki tökéletesen meg van elégedve helyzetével. Kezdetben
fiatal férje, Howard sem érzi különösebben elviselhetetlennek az angol
vidéki városka tanácsi lakótelepén szerényen zajló életüket. Hiszen
mindenük megvan, ami anyagi szükségleteiket kielégítheti: lakás, tévé,
ennivaló, igaz esténként többnyire babkonzerv járja pirítóssal. Howard
azonban egy idő után kezd megundorodni környezetétől, mígnem egy
vetélkedőn bámulatos memóriájával nagyobb összeget nyer, aztán
lóversenyen ismét próbára teszi a szerencséjét, és kisebb vagyon üti a
markát. Elhatározza, belekóstol, mit adhat a pénz az embernek.
Feleségével vakációra megy, elegáns szállóban szállnak meg, lakását
pedig egy fiatal költőnek adja kölcsön. Howard azonban megcsömörlik,
öngyilkosságot akar családostul elkövetni, de Janetnek esze ágában sincs
ekkora őrültséget csinálni. Amúgy is, kezdettől viszonya van a költővel.
Howardot agyonüti, szeretőjét pedig maga mellé kényszerítve
Franciaországba költözik, ahová magával viszi Howard holttestét is.
A regény irodalmi értékét fokozza a
bravúros narráció, hiszen az író a közönséges, előre gyártott ételekkel
és konzervgondolatokkal táplált Janet nézőpontjából mond kritikát kora
(máig aktuális) társadalmi valóságáról.
