Jegyzetek Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása című munkájából.

Palota vára 1561. július 29-én megszemlélt lovas katonáinak jegyzéke

Egy könyvtári tanulmányban újra találkoztam könyvtárunk egykori blogjának nevével, ahol igazából elismerő szavakkal illették webes naplónkat. Úgy gondoltam, ennek örömére írok róla pár sort.

2008. április 14-ei az első bejegyzésünk, melyben a "Veszíts el egy könyvet" akciónkra hívtuk fel a figyelmet, majd 2008. június után kerek év kihagyással lett rendszeres a blog vezetése, majd a Freeblog szolgáltatás megszűnése miatt 2012. április 26-ai dátummal került fel az utolsó blogbejegyzésünk, tehát majdnem napra pontosan négy évig működött a blogunk.

Dózsa György parasztfelkelésének egy kevésbé közismert fejezete Palota környékén zajlik. Már Dózsa főseregeinek megverése után, a temesvári csata után, valamikor 1514 júliusának második felében a Dunántúlon történik nagyobb lázadás egy bizonyos Sós Domonkos (némely forrás szerint Sós Demeter) vezetésével. A felkelés részleteiről egyedül Istvánffy Miklós történetíró számolt be:

Egy, sajnos nem kevés családot érintő nehézség, a „problémás gyermekek” terápiás kezelési lehetőségéről hallhattunk kiváló előadást egy fiatal szakembertől, Forgács Zsófiától, az agárdi Tóparti Szakambulancia és Pedagógiai Szakszolgálat konduktorától.

Talán nem köztudott, hogy a bejegyzés címében olvasható híres és sokat idézett gondolatot egy Pétfürdőn tartott előadás során mondta el Németh László. Most ezzel a blogbejegyzéssel igyekszem rá felhívni a figyelmet, illetve javaslom elolvasásra a Sajkódi esték című kötetét is, amelyben többek között az alábbi gondolatok is olvashatóak: