Sztáray Antal

Sztáray Antal Albert (* Budapest, 1839. 04. 08. – Nagymihály, 1893. 08. 29.) gróf

Rövid életrajza

Sztáray Antal (sztárai és nagymihályi gróf) gróf Sztáray Albertnek és gróf Waldstein Máriának fia Pesten született 1839. április 8-án. A főrendiház tagja volt, a 30-as és 40-es évek országgyűlésein nagy befolyással bírt. Tanulmányait részben itthon, részben külföldön végezte. Az 1861. alkotmányos életben és mozzanataiban mint főrendiházi jegyző élénk részt vett, és ezen tevékenységét úgy a politikai, mint a gazdászati téren azután is folytatta. Terjedelmes jószágait Nagymihályban (Zemplén vármegye) és Várpalotán (Veszprém ill. Fejér vármegye) a kor igényeihez képest iparral egyesítve kezelte; úgy műmalma, mint gulyái és ménese országszerte ismeretesek voltak. A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltárát Nagy Gyula m. kir. országos levéltári igazgató közreműködésével saját költségén adta ki, melyből két kötet (Bpest, 1887., 1889.) jelent meg. A Magyar Történelmi Társulatnak alapító tagja volt. Meghalt 1893. aug. 29-én Nagymihályban.

Várpalotai tevékenysége

Miután 1876. június 3-án meghalt Waldstein János, unokaöccse, gróf Sztáray Antal örökölte a felsőurasági birtokot, azzal a feltétellel, hogy ha ő is örökös nélkül halna meg, akkor az visszaszáll a Zichy-családra. Ezzel kezdődött Sztáray gróf várpalotai tevékenysége.

Elsősorban a várpalotai bányászat elindítása fűződik a nevéhez, hiszen ő kezdeményezte a kutatásokat a várpalotai szénvagyon után, amelyek sikerrel is jártak. (Singer Ábrahám írása 1876-ra teszi a kezdés dátumát, ez vált közismertté, de Könczöl Imre kutatásai ezt az időpontot nem tudták megerősíteni.)

Az Országos Bányakapitányság 1886. szeptember 17-én az Antal, Fanny és János védjegyű bányatelkekre kiadta az adományozási okmányokat. Ezeknek birtokában hivatalosan is megindult a várpalotai szénmedence lignitvagyonának kitermelése. (NB: A nevek saját magát, feleségét és Waldstein nagybácsit örökítik meg!)

Gróf Sztáray Antal szívén viselte a gyermekek nevelését. Ez Palotán abban mutatkozott meg, hogy végrendeletileg kötelezte örököseit, a Zichy grófokat, hogy évi 3000 Ft-ot fizessenek a Kálnoky Adél által alapított római katolikus leányiskolának.

Példásan működtette várpalotai erdőgazdaságát, a várpalotai uradalmat felvirágoztatta. A környéken a nevéhez fűződik a csőszpusztai kúria kiépítése is, amelyet egy 1882-es katonai felmérési térképen már jelölnek, illetve 1878-ban ő és felesége Batthyány Franciska felújíttatták az ösküi kerek templomot.

 

Várpalotai bányájának adatai (1888)

Ásvány-faszénbánya Várpalotán, Veszprémmegye, 4 kettős-. 3 egyszerű 
b m. és 5 hk. (729.415 m2). 1 vízemelőgép 6 lóerőre,
6 munkáslak­ház. 
Termelés: 2.000 q ásványfaszén, értéke 600 frt.
Tulajdonos: Gróf Sztáray Antal, földbirtokos Nagy-Mihályon és Várpalotán;
igazgató: Schuscha János, uradalmi hánvagondnok Várpalotán :
orvos: Dr. Herz Adolf ugyanott.
Munkások:  22 férfi és 4 nő. 
 

Déry Károly (szerk.): Magyar bánya-kalauz, 2. évfolyam. – Budapest : Déry Károly, 1888. – p. 30.
http://epa.oszk.hu/02000/02000/00002/pdf/EPA02000_magyar_banya-kalauz_1888.pdf

Politikai tevékenysége

Az Országgyűlés pénzügyi bizottságának tagja. 1861-ben főrendiházi jegyző, Ung vármegye főjegyzője. Az 1875-ben alakult Sennyey Pál-féle konzervatív párt zempléni pártszervezetének elnöke gr. Sztáray Antal.

Gazdasági tevékenysége

Nagymihályi, várpalotai birtokain példaértékű gazdálkodást folytatott. Műmalma, gulyái, ménesei országosan számon tartottak és ismertek.

Az Országos Erdészeti Egyesület alapító tagja volt. Az „erdőtermékeknek minél több oldalú kihasználása és az áldozatokat sem kímélő újraerdősítések nemes példájaként” említette az Országos Erdészeti Egyesület gróf Sztáray Antal nagybirtokos várpalotai erdőgazdaságát, melynek eredményeit bemutató gyűjteményes kiállítását az Egyesület az 1879-ben Székesfehérváron tartott országos kiállításon aranyéremmel tüntette ki. (Erdészeti Lapok 18. évf. 11. füzet (1879. november) p. 753. Elektronikus változat.  Utolsó letöltés ideje: 2019. 11. 11.) Híres vadász volt, „nagymihályi kastélya gyűlhelye a zemplén-sárosi vadásztársaságnak.” (Forrás: Justh Zsigmond naplója és levelei. Hazai napló 1889. Elektronikus változat. Utolsó letöltés ideje: 2019. 11. 11.)  Bethlen Miklós újságíró rendszeresen írt Sztáray Antal gróf vadászatairól az Egyetértés című lapba. Igazgatósági tagja volt az első magyar gácsországi (Galíciai) vasútnak.

Egyéb jelentős közéleti tevékenysége

Magyar Történelmi Társulat alapító tagja. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidítve EMKE örökös és alapító tagja. Fontos megemlíteni, hogy saját költségén adta ki a nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltárát – pontosabban annak két kötetét – Nagy Gyula országos levéltári igazgató közreműködésével. 1890-ben óvodát alapított Nagymihályon. Három év múlva, 1893. augusztus 29-én itt halt meg.

 

Címere (Wikipédia)

Feleségének, Batthyány Franciskának a címerével egyesített címere:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/98/COA_Sztaray_Antal_Ba...

Nekrológja I.

A főrendiháznak halottja van: Sztáray Antal grófnak, a felsőház egyik ellenzéki érzelmű tagjának halálát jelenti a múzeum épületéről lengő gyászlobogó. A következőkben foglalhatjuk össze az elhunyt gróf pályafutását: Nagymihályi és sztáray gróf Sztáray Antal 1839. április 8-án született Budapesten a Kaplony-nemzetségből származó Sztáray család ifjabb ágából. 1861-iki rövid alkotmányos életben kezdődött politikai szereplése, mint főrendiházi jegyzőé és mint Ungvármegye tiszteletbeli főjegyzőjéé. Közhivatalt sohasem viselt, de nagy gondot fordított nagymihályi (Zemplén) és várpalotai (Veszprém) uradalmaira, melyek valóságos mintagazdaságok. Politikai szerepe a főrendiházban és a delegációkban volt. A főrendiházban, régebben, különösen a Tisza-kormány idejében, rendes ellenzéki szónoka volt a költségvetési vitának, a delegációban is, melynek rendesen tagja volt, többször volt szószólója a magyar katonai nevelés és egyéb nemzeti kívánságoknak. A legutóbbi ülésszakban, mikor a főrendek bizalmatlansági nyilatkozatukat tették a kormánnyal szemben, betegsége miatt nem vehetett már részt a vitában. Csúz kínozta hosszabb idő óta, s ez a baja vált halálossá. Tegnap halt meg nagymihályi kastélyában. Halálát özvegye: Batthyány Franciska grófnő gyászolja. Apponyi Albert grófnak az elhunyt nagybátyja volt.

– [Forrás: Budapesti Hírlap (13. évfolyam, 240. szám) 1893. augusztus 31., p. 7.]

Nekrológja II.

Elnöki jelentések.
Az elnök ezután a meleg részvét hangján emlékezik meg Sztáray Antal grófnak, a párt kitűnő tagjának, gyászos elhunytáról, a ki régóta híven szolgálta azokat a politikai irányzatokat, melyeket e párt magáénak vall. Egyúttal jelenti, hogy az elhunyt koporsójára a párt nevében koszorút helyezett és az özvegy előtt a párt nevében mély részvétének adott kifejezést. Az értekezlet az elnök intézkedését helyeselvén, azokat tudomásul veszi.
Apponyi Albert gróf özvegy Sztáray Antalné grófhé megbízásából úgy a pártelnökségnek, valamint a pártnak a gyászoló özvegy nevében köszönetét mond a mély részvétért, melyet a párt az elhunyt elhalálozása alkalmából hozzá juttatott. (Helyeslés.)

– [Forrás: Budapesti Hírlap, (13. évfolyam, 266. szám) 1893. szeptember 26.,  p. 4.]

Végrendelete

„...keresztény alázattal és bizalommal ajánlom lelkemet az Örök Isten kegyelmébe, irgalmába! - azon nyugodt öntudattal, hogy egész életem üdvözítő vallásom iránti hűségem, hazám iránti kötelességem teljesítése, rokonaim és barátaim iránti áldozatkézségem, amennyire kitelt, megtétetett és mondhatom azt, hogy életemben a "noblesse oblige"-t mindvégig gyakoroltam! ha valakinek tudtom, akaratom nélkül ártottam volna, keresztény alázattal megkövetem őt...hálát mondok a Mindenható Istennek mindazon kegyeiért melyekkel engemet életemen át megáldott! fentartott és soha el nem hagyott! - és keresztény alázattal kérem, hogy az örök üdvösség részesévé tegyen! bűneimet megbocsássa! - és hibáim és vétkeimet atyai elnézéssel vegye - végtelen hálát adok neki azon kimerítheteden kincsért, melyet vallási hitem szilárd voltában találtam...rokonaim, barátaim, vadásztársaim és felebarátaim emlékébe ajánlván magamat, köszönetet mondok nekik az irántam tanúsított szeretetük, barátságuk és jóindulatukért, melyekkel tudtommal és akaratommal soha vissza nem éltem - és ha netalán mégis valakit megsértettem, ezt csupán emberi gyarlóságomnak tulajdonítva - megszánva bocsánatot kérek! És kibékülve a Mindenható Istennel és felebarátaimmal nyugodtan távozhatok egy jobb hazába!" (Idézi Szabó Pál Csaba: A nagy pereskedés p. 151-152. Státny Oblastny Archív v Presove. S.M. Testament gr. Antona Sztáraya dedicské spory-nároky 1893-1899. 41/1893.)

 

Források

 

please do NOT follow this link