THURY GYÖRGY DICSŐ ÉLETE ÉS DICSŐ HALÁLA

Thury György Európa-szerte ismert hős volt a maga korában. Nyugaton csak  magyar „el Cid”-nek („a Vezér”) nevezték a híres XI. században élt muszlimverő spanyol hős, Rodrigo Diaz de Vivar után. Híre a messzi Anatóliába is eljutott, ahonnét a legnevesebb török harcosok jöttek Magyarországra, hogy vele bajt vívjanak. Állítólag több, mint 600 párbajt vívott élete során, melyben egyszer sem maradt alul. Magyarország legnagyobb bajvívója és legfélelmetesebb kapitánya volt, akinek nevét a törökök rettegték, és Dunántúl Oroszlánjaként emlegettek.

Thury György mint szegény közvitéz Ságon kezdte pályafutását, és már ekkor kitűnt vitézségével. Miután párbajban legyőzte a váci béget, és győztesen került ki egy másik főtörökkel szemben is, a király jóval megemelte fizetését. Hamarosan Thury lett a lévai kapitány és Bars vármegye főispánja.  Ekkor sem hagyott fel a párbajozással, a török pasák folyamatosan írták panaszaikat Thury ellen.

Palotára 1554 októbere előtt került az akkori birtokos Podmaniczky-család hívására. (Huszár Pál szöveggyűjteményében közreadott, Palotán írt levele 1554. október 18-ai keltezésű!) Podmaniczky Rafael 1559-es halálakor a magánvár királyi kézbe került. Thury Léván már tapasztalta, hogy milyen nehézségek támadtak a királyi zsoldok elmaradása miatt, így szabadult volna a hivataltól, de végül a Haditanács ígéretek garmadájával rávette, hogy maradjon. Itt is folytatódtak a párviadalai, és továbbra is rengeteg borsot tört a törökök orra alá. 1563 szeptemberében Miksa császár magyar királlyá koronázása idején Pozsonyban a vitézi tornán sem talált legyőzőre, amiért aranysarkantyús vitézzé avatta a király. Thury egyetlen korabeli, hitelesnek tekinthető ábrázolása ennek kapcsán maradt fenn, Miksa király és Schwendi Lázás társaságában egy metszeten.

Palota leghíresebb ostroma Thury György kapitánysága idején, 1566. június 5. és 15. között zajlott. Thury György kapitány 500 rosszul fizetett vitézével sikeresen védte meg a várat a 16-szoros túlerővel érkező Arszlán pasától. A Palota alá érő felmentő sereg Veszprém, Tata és Vitány várát is visszafoglalta a töröktől. Arszlán ezért a kudarcáért fejével fizetett. 

Az ostrom után Thuryt Kanizsa főkapitányává nevezték ki. Jellemző rá hogy érkezése után rögtön bajviadalra hívta ki a szigetvári béget.Ahogyan Palotán tette, Kanizsán is visszavette a töröktől a hódoltsági falvakat. A törökök annyira tartottak tőle, hogy a Kanizsa vizén át sem mertek jönni. Utoljára már a kihívásait sem fogadták el. Dunántúl oroszlánja rettegett legendává vált a törökök körében. Halála is hőshöz méltó volt. Bár 1571. április 2-án halálos kelepcébe csalta a szigetvári bég, az utolsó pillanatig nevéhez hűen oroszlánként küzdött. A zalai Orosztony melletti mocsárba szorította be Thury és néhány vitézét a nagy számú török csapat. A lovát kilőtték alóla, Thury a sárba esett. Már egy gazdátlanná vált ló egyik kengyelében volt a lába, amikor a törökök körülfogták, és megadásra szólították fel. Eleinte élve akarták elfogni, ám a krónikás szerint Thury e szavakkal dobta el sisakját, hogy könnyebben szerezzen halálos sérülést: „Ebek, engöm pórázon nem hordoztok, Egyik helyről másikra nem hurcoltok.” Az ellenséget az utolsó pillanatáig kegyetlenül aprította, míg végül teljesen összevagdalva egy hatalmas pallosütés végzett vele. Testét otthagyták, Zrínyi György temette el nagy tisztességben. Fejét hatalmas diadalmenetben vitték Konstantinápolyba, ahol – Carolus de Rhym császári követ június 19-i jelentése szerint – "a nagyvezír kezébe vette Thury György fejét, és sokáig nézegette a sebekkel borított szép fejet, és szakállát is megsimogatta". Maga a szultán is megnézte Thury fejét. Rhym arra kérte a nagyvezért, adja vissza Thury fejét, hogy hazájába küldhesse, ám  nagyvezér nem teljesítette a kérést, hanem "ő maga tisztességgel eltemettette Thury György fejét!" Thury György halálát nemcsak a magyar, de a német és a török költők is megénekelték. Alighogy Thury lehunyta szemét, a török száz falut ragadott vissza Kanizsa tartományából.

Források:

• Bogdán István: Régi magyar históriák. Budapest: Neumann Kht., 2003. http://mek.oszk.hu/05100/05122/html/rmh0011.html
• Huszár Pál : Thury György szerepe a dunántúli végvári harcokban. Várpalota: [Várpalota Városi tanács V. B.], 1974
• Molnár László, V.: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története In: Veszprémi Történelmi Tár (1989.) p. 48-59. (Elektronikus változat: http://epa.oszk.hu/01600/01612/00002/pdf/vttar_1989-2_06_vmolnar.pdf)
• Takáts Sándor : Bajvívó magyarok. Budapest : Móra, 1979. Elektronikus változat: http://mek.oszk.hu/03500/03597/03597.htm#18 )
• Takáts Sándor : Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest : Génius, p. 57-152. (Elektronikus változat: http://digitalia.lib.pte.hu/books/takats-sandor-regi-magyar-kapitanyok-es-generalisok-budapest-genius-kiado-192/web/index.php?page=a057&wpid=2955 )

(Oláh Tibor Thury György kapitány szerepében, Várpalota, Diadal Napja, 2014. Fotó: SZPD)

(Ohmann Béla: Turi György c. mészkőszobra, 1960. (Fotó: KGYVK, Jónás Ella, 2014.)