Szövegek Palota mezőváros történetének tanulmányozásához

 

1393-es oklevél Palota első (ismert) említése Palotai Konth Miklós nevében

Az alábbi oklevél névhasználata alapján tudjuk, hogy Konth Miklós dunántúli uradalomközpontja, „Palata” település már létezett 1393-ban, hiszen ebben az iratban a neve mellett szerepelteti. – B. L.

Aug. 5. (X. die III. diei Iacobi) A pannonhalmi konvent azt tanúsítja, hogy Palata-i Konth Miklós néhai nádor fia Bertalan fiai: László és Imre, valamint a csatkai Szűz Mária kolostor pálos perjele, András és többi pálos szerzetesei kérésére kiküldte Elek perjelt, Lénárd kántort, Jakab borostyánkoszorús /bacalarius sacre theologie/ alperjelt. Előttük július 27-én a csatkai kolostornál László és Imre azt vallották, hogy a Veszprém megyei Répce (non longe a dicto claustro) és a Fejér megyei Báránd birtokot, amelyeket a néhai Kont Miklós nádor fia Miklós mester, valamint a néhai nádor özvegye (vagyis László és Imre nagyanyja) és a néhai nádor Bertalan nevű fiának özvegye (vagyis László és Imre anyja) a csatkai Szűz Máriáról nevezett pálos kolostornak adományoztak László és Imre kiskorúsága idején, azokat maguk is a kolostornak adják.

(DL 7886) [Forrás: Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951) p. 334.]

Forrás: Könczöl Imre: Várpalota irodalmi kistükre. Várpalota rövid története. Várpalota, 2015.

 

Keszy Balázs 1409. március 7-én levele

Üdvözletemet szolgálatomnak ajánlásával.

Tisztelendő atyám!

A közeli múltban tudtomra adtátok leveletekben molnárotokat, Balázs mestert illetően, hogy az [említett mester] helyét megváltoztatni és malmotokat elhagyni szándékozik.

Ahogy körülötte hallom, avagy mások hallomásából tudom, igyekszem megőrizni benneteket az általa [távozásával] okozott veszteségtől, így ezen kéréseiteket megértve, érdekeiteket vigyázva és őrizve, magamhoz hívattam a nevezett mestert, és jó szóval meggyőztem, hogy régi helyét ne hagyja el és titeket hűen szolgáljon. Ő azonban elmagyarázta, hogy nemrégiben idejött Gergely testvér veszélyeztetve és megnyírbálva azokat a jogait, ahogy máskor részesedett, mivel azelőtt harmadik részt kapott, most pedig ötödik részt akartok adni neki. Ő azonban nem akar megelégedni az ötödik résszel, nem tudom, hogy ez a ti egyetértésekkel van-e, avagy nem.

Annak okáért kérem atyaságtokat, hogy az említett Balázs mesterrel jámborul és irgalmas bánjatok, miként saját [emberetekkel], hogy el ne menjen, és itt ne hagyjon benneteket, mert ezen a vidéken nem tudunk és nem ismerünk olyan hűséges mestereket, hanemha hazugokat, tolvajokat és iszákosokat. Őt pedig az eddigiek alapján ítéljétek meg, hogy a jövőben is hűségesen szolgáljon, és semmi módon el ne bocsássátok.

Kelt Szénhelyben, 14[0]9. március 7-én Keszy Balázs Bátorkő várnagya és Palota udvarbírája atyaságtoknak mindenben [szolgálatjára]

[Latinból fordította: Huszár Pál]

Forrás: Huszár Pál: Források és dokumentumok Várpalota történetéhez I. Várpalota, 2007., p. 25-27.

 

I. Ulászló király Palotán kelt levele (1443. augusztus 2.)

[regeszta]

Közli a címzetteI Széplaki István fia László, ennek atyja: István és szántói Péter kívánságát, amely szerint az osztályos testvérük: Széplaki Bottka György és ennek fia János által a tudtuk nélkül Lacza Mátyásnak és Lukácsnak zálogba adott Széplak [Vas megye] possessiót [birtokot] magukhoz kívánják váltani, mivel az "ratio condivisionalis fraternitatis" [=az osztályos testvériség értelmében] elsősorban őket illeti. Megparancsolja egyben a címzettnek, küldje ki hites emberét, hogy annak jelenlétében a királyi ember a zálogba tevőket felszólítsa a birtok átadására a fentieknek, ha pedig ezt nem tennék meg, idézze őket Szent Mihály nyolcadára  [október 6.] a királyi prézencia [=a király színe, a király ítélőszéke] elé.

[A fenti regesztát az Országos Levéltár CD-je tartalmazza OL DL 092953 jelzet alatt.] Magyar Országos Levéltár Mohács Előtti Gyűjtemény DL 092953

Forrás: Huszár Pál: Források és dokumentumok Várpalota történetéhez I. Várpalota, 2007., p. 32.

Újlaki Miklós Palotán keltezett levele (1455. szeptember 18.)

Levél Palotáról Kapisztrán Jánosnak (1456. május 17.)

Tisztelendő Atyának, Kapisztrán Jánosnak,
a gonosz tévtanok tiszteletreméltó
inkvizítorának, hívei legigazságszeretőbb, igen
nagy tekintélyű atyjának

Jézus

Üdvözletet, az igaz és őszinte szeretet érzelmét előrebocsátva. Tisztelendő Atya, kedvesek legkedvesebbike. Amikor elváltam tőled, Tisztelendő Atyaságod prófétai szájjal, talán a szentlélek sugallatára megjósolta a félelmet, amely most elérkezett hozzám. Bár lelkiismeretem a tanú, hogy nem azzal a szándékkal lettem a káptalan helynöke, mintha magamat e tisztségre méltónak ítéltem volna, hanem azért, hogy azokat a dolgokat, amelyeket akkor velem közöltek, mint vikárius üdvöm és tisztem szerint az engem segítő atyákkal együtt dicséretesen véghez vigyem. De aki nem akarja, hogy a bűnösök elvesszenek, hanem a megtévedteket is vissza akarja hívni az igazság útjára, talán ő tette vállaimra vezeklésként ezt a munkát, hogy megtisztítva általa, végül az örök üdvösség várjon rám, mint ama bibliai vámosra, aki alázatosan kicsinek ismerte el önmagát. De igen kedves és bensőségesen tisztelendő Atyám, a pápai bullák szövege, de még inkább azok foganatosítása, amely sok mindenben ellenkezik a mi szabadságunkkal és szabályunk tisztaságával, megrémített bennünket. Ennek ellenére biztosíthatom Atyámat, hogy nincs bennünk félelem, mert ha a jóságos és irgalmas Úr Jézus fönnséges jobbjával oltalmaz bennünket, akkor az ellenünk gonoszat tervező elvetemedett testvérek sokezer tüzes nyila sem vesz erőt rajtunk. Mindennek ellenére nagyon örülnék, ha most Atyaságod közelében intézhetném ügyeinket, de – mint tudod – most a káptalan feladataival és az ugyanitt hozandó más rendelkezések teendőivel vagyok elfoglalva. Arra törekszem, hogy először mindezt dicséretesen befejezzem, ahogy ez kötelességem is, s azután sietek minél előbb nagyságos László fejedelem, Magyarország királya és a többi bárók és nagyságok elé, hogy az előbb említettekre alkalmas segítséget és kegyet kérjek, amiben előre is bízom. Utána félretéve minden más tenni – és megbeszélni valót a leggyorsabban kegyes Atyaságod színe elé kívánok járulni, hogy Atyaságodat igaz szívvel hallgathassam, s az említett és általad már ismert ügyekben tanácsot, segítséget kérjek és természete által is kegyes Atyaságodtól egyéb tájékoztatást szerezzek. Mert amint máskor is Atyaságod volt az én és mindannyiunk védője, úgy most is bízom és bízunk abban, hogy egész családunknak /rendünknek/ igen kedves, jóságos és jóakaró atyja lesz mindhalálig. Mert a mi üdvösségünk és tisztességünk a te kezeidtől függenek.  Mindazonáltal állhatatosan kérem tisztelendő Atyaságodat, bármikor bárhová vezérel is bármeddig az Úr lelke, azt nekem leveledben megjelentsed, hogy még sok évig tisztelendő Atyaságod után oda is bármikor indulhassak. Jó egészségben legyen Atyaságod, Isten adja ehhez kegyelmét.

Helységünkből, Palotháról 1456. pünkösd hétfőjén.
Varsáni István testvér, Magyarország vikáriátusának
 az Apostoli Szentszéktől (méltatlanul bár, de)
megerősített helytartója, Kiváló Atyaságod alázatos fia

 

Il. Ulászló király 1491. augusztus 10-én, Palotán kelt megerősítő kiváltságlevele

1491. augusztus 10.
[tartalmi kivonat]
II. Ulászló király a szabad királyi városok kiváltságait jelentő adó- és vámmentességgel ruházza fel Palotát. [Megerősíti a vélhetően Mátyás király által adományozott kiváltságokat. – H. P. – Egyrészt Huszár Pál könyve írásakor még nem ismerte azt az előző oklevelet, amelyből kiderül, hogy már 1453-ban, tehát Mátyás király uralkodása előtt[!] rendelkezett harmincadvámmentességgel Palota mezőváros, másrészt valami félreértésről van szó, mert Torda kapja Ulászlótól ezeket a kiváltságokat, nem Palota. – BL]
Datum in castro Palotha in festo beati Lau[rentii] martyris anno d[omi]ni millesimo quadringentesimo noning[entesi]mo primo 
[Kelt Palota várában, az Úr ezernégyszáz kilencvenegyedik esztendejében, boldog Lőrinc vértanú ünnepén]

[A fenti tartalmi kivonatot az Országos Levéltár CD-je tartalmazza az A 57 Magyar Kancelláriai Levéltár Libri regii l. 161-162. jelzet alatt.] 

Magyar Országos Levéltár, Magyar Kancelláriai Levéltár Libri regii Ill. 58-73. oldal

Huszár Pál megjegyzései:
1. A Királyi Könyvek feljegyzése szerint II. Ulászló király (1490-1516) megerősíti a Máryás király által korábban adományozott kíváltságokat. Ez a tény eddigi történelmi ismereteink alapján meglep6. Palota várának jelentősége közisrnert, de a körülötte fekvő település korábbi ismereteink alapján nem tűnt olyan jelentősnek, hogy ilyen kiváltságokra számot tarthatott volna. 
2. Ha az 1552-ben a Királyi Könyvekbe másolt királyi kíváltságlevél dátuma valóban helyes, akkor Il. Ulászló királynak is járnia kellett Palota várában. Ha ez más források alapján is bizonyítható, úgy elmondhatjuk, hogy mind l. Ulászló (1440-1444), mind pedig Il. Ulászló király (1490-1516) megfordult Palota várában. Mátyás kírály gyakori itttartózkodását a történelmi hagyomány ugyan számon tartja, de írásbeli dokumentumok alapján nem bizonyítható. A bizonyíthatóság hiánya természetesen nem jelentheti a hagyomány állításának kizárását, illetve cáfolatat. Ez nem is lehet a történész feladata, rá inkább a bizonyítékok felkutatása várhat.

Erdődy Simon 1533. június 9-én kelt levelének részlete

(A zágrábi püspök, horvát bán beszámolója a Móré László elleni 1533. évi ostromról, Palota kirablásáról, a magyarok rabságba hurcolásáról.)

…Palotát új ostromlási módszerrel bevették, mert miután alul bevágták és karókat tettek alá, és ezeknek alágyújtottak, az egész épület összeomlott. A törökök léptek be elsőnek, mert láttam a királyi udvarban azt a zászlótartót, aki ott a vár jelvényének rúdját kitűzte és egy sárga szövet ruháért cserébe megajándékoztam. Rengeteg érték volt itt, méltó a királyi kincstárhoz. Az ezüstneműek, amit a föld alatt találtak meg a törökök, ott ahol a megölt várnagyot eltemették, a talált pénzek, több mint háromszáz korsó bor, gabona és zab nagyobb mennyiségben, minden zsákmány lett.
A hadsereg tegnap reggel visszatért Budára. Tisztességgel fogadták, a kézi puskák ugyanis, amennyi csak volt a táborban, eldördültek a szembejövők tiszteletére. A mieink puskákkal és lőszerrel a táborba, a törökök harsány kiáltozással a hajóhadhoz kanyarodtak el. A hajóhadnál akkora volt a tüzérség ujjongása, hogy alig lehetett elmondani, az álnok győztes had hogy örül a mi kárunkon. Ma az egész városban sok szép és nagy érték ezüst tárgy, ruhaneműek, a legtöbb átszőve arannyal és más határtalan mennyiségű kincs került eladásra, holnap legalább így fog ragyogni a piac. A törökök zsákmányt raboltak, a mieink lelkiismeretükre hallgatva az embereket és az ott talált népet akarták inkább megmenteni, s eminthogy pénzzel bővölködjeek. A csehek és az őket követő szegények ennyi hitetlen között semmit vagy csak keveset raboltak, ami a törököké lett, még nincs megbecsülve.
A keresztények közül 300at vezettek tegnap, mint barmokat a hajókhoz. Vannak hajók, melyek úgy látszanak, hogy tele vannak keresztény foglyokkal. Móré tirannus lányát és fiát a királynak ajándékozták, a nemes leányokat, akik ezekkel a gyerekekkel voltak, Laszki úr a fürdőkbe küldte, hogy megmosakodjanak. A pénz –zsákmánytól megfosztott Laszki úrnak még az élete is veszélyben forgott. Lám hová vezeti a viszálykodás a nyomorult polgárokat. Török /Bálint/,  úgy mondják; Tokaj ellen ment, hogy /Serédi/ Gáspárt, a tirannust leverje. Ott is, ami csak a népé volt, török prédája lett. Más egyéb nincs Palotán; háromszáz csehet hagytak vissza.
Tudja meg nagyságod, hogy Werbőczy e hó 10-én kezdi meg útját Konstantinápolyba. Az urak elkísérték /?/ őt Pesten túl királynak kijáró tiszteletadással. Ma a török lovasság és gyalogság egy része eltávozott Eszék felé. Tegnap a király és a mi szemünk láttára a foglyok tömegével megrakott hajók – ők is sírtak, mi is megkönnyeztük őket – a kikötőből elindultak. A vajda úr /Laszki/ csodálatos dolgokat beszélt Móré kincseiről. Volt a megölt várnagy holtteste alatt 160 kupa, nagy és nehéz mind, tál tíz vagy tizenkettő, kézmosó ugyanannyi és sok más ezüstnemű.
Egyetlen kis bástyában a sok ezüstneműn kívül negyven arannyal és pénzzel teli zsák és lőszerszámok, ezüstdíszítéssel minden a legszebb és legértékesebb, fuvolák, és sok egyéb dolog, ami a királyi gőghöz tartozik, s ami mind a hitetlenek kezébe került. Így vándorolnak a magyar értékek. A talált dolgok értékét 200 000-en felül becsülik.

Buda, 1533. június 9.

Erdődy Simon zágrábi püspök, bán

 

Ormányi Józsa levele Csányi Ákoshoz (1561 június 19.)

(Hamza bég csellel akarja elfoglalni Palotát)

Sümeg 1561 június 19.

Szolgálatomat ajánlom kegyelmednek stb.

Az mely embert elküldtem vala Gáborral, ma jutott meg hozzám, ki azt mongya, hogy békével elbocsátotta Gábort a Fejérvár mellett és ő aztán úgy tért be Fejérvárra az én levelemmel az kihayához, ki minémű választ tett az én levelemre, ím kegyelmednek küldtem, semmit egyebet ennél nem tett választ sem írással sem izenettel.

Továbbá ezen ember is ilyen hírt mond, hogy Hamza bék készen vagyon mind lovaggal mind gyaloggal, mert immár befogták lovakat, de nem tudja mel felé akar menni, az lajtornyák/at/ is szemével látta az ember az szekeren.

Ugyan ezen ember Palotán is volt most, mert én hattam vala neki, hogy betérjen, mert ott vagyon egy atyámfia, annak izentem vala tüle. Ilyen hírt mond az ember, hogy ott palotán vagyon egy pribék, ki Twry Gyergy urammal jól vagyon, kinek immár sokulta fogva titkon irogatott Hamza bék leveleket, hogy valamiképpen Palotát elárulhatná. Sokféle praktikával írt neki mindenkor Hamza bék és az elmúlt napokban titkon küldött volt Hamzabég az pribéknek oly féle maszlakot, hogy mikor ember róla iszik, olyan leszen mint egy holt ember harmadnapig. Azt írta volt a pribéknek, hogy mikor Tury Gyergynek és az ott való vitézeknek, kik ha megisszák, olyanok lesznek harmadnapig, mint holt emberek és osztán az pribék mind azt mívelheti, az mit akarna. Ez féle sok irogatást és praktikát az pribék, ki keresztyén, titkon mind megjelentet volt Tury Gyergy uramnak, asztán Tury uram minden dolgot értvén, és az pribékkel titkon egymást értvén, úgy várta Hamza béket oda Palotára, hogy már we /=övé/ leszen Palota.

Tury Gyergy mindenképpen ahhoz tartotta magát, amire Hamzabék az pribéket tanétotta volt, de azért az árokba egy néhán negel port szerzet volt, ki miatt sok tereknek kellett volna el veszni. Az hagyott napon Palota alá ment volt Hamza bék, nagy sokan és sok lajtorjával és az várat mind környül állották volt az terekek, az várból kedig csak egy szózat sem volt akkor éjel, de azért mindenképen készen voltak, csak várták, hogy az árokban száljanak, az árok szélén meg volt szerezve a port, de soha semmiképen az árokba nem mertek szállani, osztán, Hamzabék le is vágott bennek, meg is sebesétett egy néhányat bennek, hogy az árokba le nem akartak szállani, osztán, hogy látta, hogy megkezdene világosodni vissza megyen Fejérvárra népével. Azután aztán Tury Gyergy írt egy levelet Hamzabéknek, ilyen formán:

Ím, megértettem, mond, hogy itt ez vár alatt voltál, de nem vetem volt eszembe, mond, mert az vitézekkel anyira ittam volt, mond, hogy harmad napig sem voltam jól bele, mond, de ha híremmel let volna, mond, nem mentél volna olyan békén vissza, mond.

Hamza bék az pribéknek még most sem kételkedik ehhöz képest, hanem most is úgy értem, hogy praktikájok vagyon, valami kevetkezik belőle. Azt, ezt írhatom kegyelmednek, nekem Palotáról izenték titkon.

Az Úr Isten tarcsa meg te kegyelmed minden jóval. -
Datum in arce Symeg 19 Junii 1561.

Kegyelmed szolgája
Ormany Jósa mpr.

A palotai várőrség levele Teuffel András győri generálishoz (1575. június 17.)

Az te Nagyságod levelét értettük, melyet írt te Nagyságod az mi választott emberünktől, hogy Nagyságodnak gondja vagyon reánk és hogy az commissariusok immár ott vannak és hogy először ide Palotára jönnek. Az te Nagyságod jóakaratát örökké meg akarjuk szolgálni. Portohan urunk is ír egy német levelet az mi kapitányunknak, kibe azt írja, hogy három hóra való pénzt és három hóra való posztót rendeltek ide és ha ezt jó kedvvel nem akarjuk venni, tehát egy diákját beküldi, ki megmustráljon bennünket és Pápára vagy Veszprimbe küldjünk érette és ott adja meg. Azért Úristen most látjuk, hogy minálunknál, szegényeknél nem volt őfelségének elvetettebb szolgáló népe, mint mi vagyunk. Egyéb végbelieknek minden évre megfizetett őfelsége, mind Léva, Korpona felé, kanizsaiaknak igen kevéssel tartoznak, soha nincs közülük olyan ember, az ki azt említse, hogy a palotaiaknak huszonhét holnapig nem fizettek volna egy végben, mint most. Azért [ha – K.I.] Nagyságodnak Istene, lelke vagyon, gondolja meg te Nagyságod, az mi nyomorult voltunkat, ha méltó-e minekünk az, mi hosszú ideig való várásunkért, hogy három hópénzt adjanak! Mind az mi eleink is és mind magunk is az vár szállásakor és azutától fogva sok vérünk hullásával és sok atyánkfiainknak halálukkal szolgálunk. És most immár ennyi hűséges szolgálatunk után sírva, jajgatva, kezünk összekulcsolván, feleségestől, gyermekestől, ki kell belőle mennünk az nagy éhség és nyomorúság miá és örökkévaló bujdosóvá kell lennünk. Ha őfelsége akasztófátul vagy rabságtól váltott volna mind ki bennünket is, mégis kegyelmes fejedelemnek kellene hozzánk lenni; mert az rabnak is mindennapi eledele megadatik, mi penig szabad emberek lévén, feleségestől, gyermekestől éhenhalunk meg. Azért im ugyan most ki akarunk menni belőle. De mégis meggondolván az tisztességet, Nagyságodat utolsó levelünkkel meg akarjuk találni, hogy Nagyságod népet küldjön az várba; ne legyünk mi oka az háznak veszedelmének; mert az mi hitünkre esküszünk az egy Istennek, hogy tovább benne meg nem akarunk maradni ilyen nagy fizetetlenségben.

Azért adjuk Nagyságodnak tudtára, hogy legyen gondja Nagyságodnak az őfelsége hazára. Ennekutánna, ha őfelsége bennünket kerget is. öless (?) szabad legyen vele. Legyünk mi például egész Magyarországnak, hogy az mi jámbor, hűséges szolgálatunknak jutalma s érdeme őfelségétől ez legyen! Tudjuk és hisszük: az egy Isten, ha mi nyomorúságot őfelsége rajtunk cselekszik is, hogy az Úristen őfelségének el nem engedi, hanem az mirajtunk leiendő nyomorúságért őfelségét is úgy megveri mind testében-lelkében és minden dolgaiban szerencsétlenné teszi, hogy minden fejedelmek között őfelsége is például leszen, ha mi nyomorúság mirajtunk esik őfelségétől. Ím, az csesznekieknek is tizenhat hóra tölték fizetéseket, mi penig ez világ szerint igen alávalók vagyunk, hogy három hó pénzt és három hó posztót akarnak adni és egy darab papírost az többi fizetésről. Bátor mi az végben való lakást elhagyjuk, hanem avval az darab papírossal esztendő által Bécsben az kamarán kolduljunk! Ha most még nem adják, hogy adják ennek utána meg? Vagy mivel éljünk ennek utána, ha csak adósságunkat is sokan tíz hóra való fizetésünkkel meg nem érnénk? Azért mi megesküdtünk az egy Istennek, hogy mi az három hó pénzt és három hó posztót föl nem akarjuk venni, hanem inkább akarunk anélkül kimenni belőle. Te Nagyságodtul hamarságos választot várunk; mert ha Nagyságod hamar választot nem küld, hamar való nap oly dolgot hall Nagyságod, hogy ki még itt az végben nem történt. Kinek mi oka ne legyünk, azért adjuk Nagyságodnak tudtára. Isten tartsa meg Nagyságodat jó egészségben.

Dátum ex Palota, 19. Juni, Anno Domini, 1575.

Te Nagyságodnak alázatos szolgái,
lovag és gyalog Palotai lakozók.

 

Bottyán tábornok 1707. július 3-i levele Bercsényi Miklósnak

Részlet

[…] Esztergomi, budai rácz öszvevervén magát, szekerek közt Fejérvárra ment, mintegy hatszázig való, és két compánia német maga mellé vévén fejérvári lovas és gyalog ráczot is, három taraczkkal Palota alá ment, az várost tőbül kiégette; de az várat kilenczven emberrel Domokos Ferencz uram megtartotta […]

 

Zichy uraságokkal kötött szerződések (XVIII. század)

1698-as szerződés

Palotai sereg szerződése és instructiója

1698. március 1.

Az palottai sereggel vagy szabad rendel nigy esztendőre való végzésem ez alább megírt személyek előt.

Primo. Legelsőben is attam ki Mellár, Csőz, Bala, Kuti, esskűi pusztáimat és inotait is, hogy szabadon pascuáltathassák mindenémű marhájokat, mellyekért tartozik az seregh 50 forintokat esztendőnként adni. Hogyha pedig emlétet pusztáimban annak idei ben az rétekben kárt tennének, azt megbecsültetvén, tartozannak megfüzetni.

2-do. Tekéntvén helyemben való lakásokat, és hogy jobban szaporodhassanak, engettem megh az pusztáimon az glandinatiót, kivévén egy vagy két pusztát magam marháinak, ha szükséghképen kívántotnék, illy okkal, hogy az öregétűl tartoznak 20-20 pénzt [dénárt] adni, az aprajatul tíz-tíz pénzt vagy termene az mak, vagy nem, pascuáltatván marhájokat egész esztendeig, hogyha pedig kereskedésre való sörtés eket vennének, tizedet tartozanak adni.

3-tio. Akármicsoda vetések légyen az palottai földön, arrul valamint azelőtt, ezután is semit se agyanak.

4-to. Hassonlóképen azkinek szőlője vagyon az palottai határban, vagy azhol most fölfogna ezen határban, arrul is mentek legyenek négy esztendeig.

5-to. Az korcsma egész esztendőt által, mégh ezen tart, az örökös földesúré légyen.

6-to. Az mészárszéknek fele jövedelme az földesúré, fele az seregé, az nyelv [marhanyelv], ha az főkapitán jelen vagyon, azé, ha nincs, az vicekapitányé, és az húst úgy vágják, mint Veszprémben.

Gróf Zichi István (L. S.)

Coram me comite Emerico Zichi supremo capitaneo Vasoniensis (L. S.),

coram me Thoma Horváth vicecapitaneo Palottensis (L. S.),

coram me Francisco Domokos vicecapitaneo Vasoniensis (L. S.)

Instructiója az seregnek.

Primo. Legelsőben is az isteni szolgálatot előtök viselvén, senki az ünepnapokon ne munkálkogyék büntetés alat.

2-do. Az atta teremtette szitkokat távoztassák, s ha ki azt tilalom után elköveti, erősképen megbüntetessék.

3-tio. Ha mi villongások magok közöt vagyon, vagy eligazításra való dolgok, legelsőben is az vicekapitányokat felüle megtalályák.

4-to. Az pallánkot vagy valami faragot követ senki büntetés allat el ne vigye, se veztegesse.

5-to. Senki az szemetet az uczára el ne encső [öntse], hanem az mezőre kivigye, hogy az helység tisztán maragyon.

Egykorú tisztázat.

Forrás: OL Zichy család levéltára. Fasc. 90. Nr. 1.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)Urbáriumok, úrbéri és telepítési szerződések

1711-es szerződés

Palota telepítési szerződése

1711. február 28.

Mi, alább megírtak, Palota várának (melly vagyon Nemes Veszprém Vármegyében), ahoz tartozandó jószágnak örökös urai, adgyuk emlékezetre mindeneknek, a' kiknek illik ez levelünknek rendiben, hogy mihozzánk folyamodván újjonnan azon Palota városának néhai lakossai alázatos instantiájokkal újjobbi megtelepedések, hazaszállások iránt, és mielőnkben bizonyos punctumokat és per modum projecti feltett conditiókat terjesztvén, megtekintvén mi is a' mostani régtűl fogva Magyarországban tartó ártalmas, mindenféle rendeket felettéb megkárosító háborúnak mivoltát, s ezeninstánsoknak is edgynéhány ízben futamások miatt lett elpusztulásit, mind személyekben, mind jószágokban lett megkárosíttatásokat és megkevesedett voltokat, hogy annál jobban-jobban szárnyaink alatt gyarapodhassanak s épülhessenek mind kegyelmes urunk eő felsége s mind ez megnyomorodott haza szolgálattyára, úgy más egyéb rationabilis okokra nézve edgyeztünk és alkuttunk meg vélek örökössen firul fira ez alább megírt mód és conditiók szerint.

1. Ezen 1711-dik esztendőben számlálván az jövő 1712-dik esztendőben esendő Szent György napját, indulgeáltatott palotai lakosoknak általunktellyes és egész szabadcság és mindennémű szolgálattul, adófizetéstűl

való immunitas, eltelvén pedig ezen fent megírt Szent György napja, melly az következendő 1712-dik esztendőben lészen, azután következendő esztendőkben addig, míg jobban épülhetnek s előbbeni mód szerint szaporodhatnak, annualis adójokban robotos szolgálattul immunisek lévén (currálni fogh a' két-kétszáz forint, tartozván két terminuson edgy esztendőben letenni), ha pedig isten kegyelmébűl a' jó békeség. szaporodás, gyarapodás, épülés által ad pristinum ordinem reducáltatnak [az előbbi rendre visszaállíttatnak], ők is hasonlóképpen az elébbeni mód szerint való adóra, melly 300 forint volt, lépni tartoznak, hoc

per expressum tamen ita declarato [mindazonáltal itt nyilván kijelentve], hogy azon indulgeált szabadcság nem

azoknak, a' kik kin maradnak idegen földesurak jurisdictiója alatt, hanem azoknak, kik actualiter ide viszszaszállanak és itten lakni fognak, suffragálni fog, meg nem engedtetvén senkinek is idegen helyekrűl az itt való territoriumot praejudiciose usuálni. [határt károsan használni]

2. A' mint azelőtt volt, ennek utánna is minden időkben liberum iisdem religionis in Regno Hungario receptum exercitium [a Magyar Királyságban bevett vallásuknak szabad gyakorlata] mind az három valláson való rendbélieknek szabados lészen.

3. Mészárszék, a' mint ezelőtt is az uraságé volt, ennek utánna is úgy lészen, és a' korcsoma is a' régi mód szerint engedtetik meg nékiek Szent Mihály naptul fogva Gyertyaszentelő Boldogaszszony napig.

4. A' barátlakási malmot, ha tettzik nékiek megépíteni és felállítani, tehát fele jövedelme az uraságé, fele pedig az övék lészen, kiálván elsőben a' kövekre s vasakra való kölcség az közjövedelembűl

5. Az uraság pusztáin, kivévén a' kaszáló réteket, mindennémű szarvasmarhájok szabadon járhat és pascuáltathatik, a' ki pedig azokon kaszálni akar, baglyapénzt fizetni tartozik, és a' sertésektűl az elébbeni mód

szerint makkbért, 10-10 pénzt, a' kinek szükségére három s négy volna, de az folka [sertés]ektűl a' szerint fizessenek, a' mint az urasággal tized nélkül meg lehet készpénzben képes szerint alkudni.

6. Palotai ember, ha nem tettzik itt a' lakás, rationabili de causa [alapos okból] szabadon elmehet másuvá, meglévén az uraság arendája, és ha ezen lakosok közzül ugyan valaki bizonyos és szükséges okokra nézve kibontakozni kinteleníttetnék, szabad lészen épülettjeket és szőlejeket eladhatni, a' szőlőknek eladásában pedig akár jobb, akár alábbvalóbb lészen, azt observálni kelletik, hogy az uraság tiszti praevie admoneáltassék, és az olly eladásra való szándékát jó előre hírré tenni tartozik, és eladva lévén a' szőlő, általljában in recognitionern dominii mindenkor dum et quando afféle szőlőknek divenditiója s emptiója lészen, mind az divenditor s mind az emptor edgyedgy máriást, id est 17 krajczárt tartozik fizetni úgy, hogy a' ki helyében fog jőni, a' szántóföldeket is a' bírhassa, ha pedig az helye puszta lenne, az ollyatén helyhez való földekben való dispensatio az uraság szabad dispositiójában fog álloni.

7. Magoknak mind épületre, mind tűzre, úgy egyéb szükségekre való lignatio is szabados lészen, de ha valami jó mesteremberek, pintérek, bodnárok találnának jőni ide lakni, azok tartoznak magokat az uraság tisztei előtterga competentem censum vel arendam a' parte insinuálni. [járandó bér vagy árenda iránt jelenteni]

Mindezen modo praescripto megírt alkuban az egész cointeressatusok képében s nevekkel jelen lévénn Kabodi Gergely, Vönöczki János, János kovács, Bosoki István, Bosoki Ferencz, Szabo István, Balai Péter, Szabo István,

Molnár János, Varga György, Tenke István, Konkolyos Péter, Varga Mihály, Konkoljos Gergely, Gelencsér Péter, Pap Ferencz.

Ezen transactiónak szentül és inviolabiliter való megállás ára et de generatione in generationem [nemzedékről nemzedékre] leendő observatióra, mint a' megírt és megnevezett transactorok mindenekrűl, úgy mi is őnékiek kézbéadással obligálván magunkat, nagyobb bizonyságára és erősségére attuk ezen levelünket subscriptiónkkal s pecsétünkel megerőssítvén.

Actum in arce Palota, die 28 Februarii anno 1711.

Gróff Zichy Imre m. p. (L. S.), gróff Zichy János m. p. (L. S.), gróff

ZichyPál m. p. (L. S.)

Eredeti, pecsétes példány.

Forrás: VeML Egyezségek és szerződések 71.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009)

 

1746-os szerződés

Palota úrbéri szerződése

1746. október 1.

Mi, alább is megírtak, vallyuk ezen levelünknek rendiben és mindazoknak, valakiket most vagy jövendőben az alább megírtt dolog illetne, fellváloIvánterheket, adjuk tudtára mindeneknek a' következendő mód szerént, hogy minek előtte terhes költségek, fáradságok avagy szüntelen való nyughatatlanságok eziránt tartani szokott úrszékin szereztessenek, inkább mindazokat eltávoztatván, illy álhatatos és megváltozhatatlan egyességre léptünk.

Elsőben is. Mi, Vásonykői gróff Zichy János és Istvány örökös földesurak, hogy Palota városi lakosink álhatatossabbak lehessenek, és nagyobb gyarapodásokat vehessék, ennek utánna lakóházaikat az uraságoknak sem elvenni,sem pedigh elbetsültetni szabad nem lészen, hanem ha valamelly házra az uraságoknak szüksége lenne, azon háznak gazdájával az uraságok tartozzanak megalkudni, és alku szerént való árán megvenni.

Másodszor. Amennyire az uraságok a' réteket és szántóföldeket magok között úgy elintézhetik, hogy azokbul valami kimaradna, tehát mindazokat házhelyekre proportionate kinek-kinek facultásához képest felosztani, nemkülömben a' hol a' szántóföldek vagy rétek alá való irtás találtatnék, azokat is az helységnek engedni tartozunk.

Harmadszor. A szarvasmarháikat eddig való mód szerént a' füvellésre és legeltetésre, a' kaszáló réteket kivévén szabadon, nemkülömben salva venia a' sörtvélyes marháikat maktermő időben is mindennémű census és adó nélkül a' palotai határban, a' pusztákon pedig maktermő időben is, a' mint az uraságok tisztjeivel megegyezhetnek, jártathattyák.

Negyedszer. A tűzrevaló fa ezen palotai határban, épületre való pedig a' pusztákon is megengedtetik, úgy mindazonáltal, hogy az ollyatén épéttendő lakos az uraságok tisztyeinél tartozzék magát megjelenteni, és a' tisztektűl veendő engedelemlevél szerént megvághattyák és el is hordhattyák.

Eötödször. A városnak valamint azelőtt Szent Mihály naptul fogvást Gyertyaszentölő Boldogaszszony napig a' kortsma, vagyis borárultatás megengedtetett, úgy ezután is azon időben szabadon borát árultathattya, nemkülömben barátlakási, vagyis péthi pusztán lévő és a' város által épéttetett, eddigh practicáltt malombéli proventus kezeknél hagyattatik.

Hatodszor. Az itt való három religiónak exercitiuma, mindaddig megengedtetik, míglen felséges magyarországi koronás királlyaink és hazánk rendelési megengedik, a' mint azelőtt voltt.

Hetedszer. Palotai határban lévő szántóföldek termékenységekbűl se tizedet, sem kilentzedet nem adnak.

Nyoltzadszor. Valaki ezután a' városiak közül házát, szőleét, réttyét avagy szántófeldét eladná, tehát tartozik az uraságok tisztjeinek az eladást béjelenteni, és a' vévő fél, hogy mind az uraságok s mind pedig a' város prothocolumiban az ollyatén eladott jószág béírattassék, tartozik 50 pénzt fizetni, mellynek 30 pénze az uraságok tisztjeié, 20 pénze pedig a' városé lészen. Hasonlóképpen, ha valaki a' városiak közül ezen palotai határban lévő jószágát el akarná adni, és az uraság jószágábul ki akarna költözni, valamint az itt lévő jószágát eladhattya, minden foréntbul 6-6 pénzt tartozik letenni, mellynek két része az uraságoké lészen, harmadik része pedig kétfelé mégyen, úgymint fele az uraságok tisztjeinek, fele pedig a' városnak marad.

Kilentzedszer. Hogyha pedig valamelly városi személy magvátul szakadna, tartozik a' város az uraságoknak béjelenteni, úgy mindazonáltal, hogy ha azon magvaszakatt személynek jószágán valamelly terh volna, tehát az ollyatén terhet az uraságok tartoznak azon jószágbul letenni, és az ollyatén magvaszakatt jószág az uraságok dispositióján fog állani.

Tizedszer. Ellenben pedig mi is, Palota várossának lakosi, közönségessen a' méltóságos uraságoknak ajánlottunk esztendőnként 600 rhénes foréntokat fizetni, és azon summát két ízben, úgymint felét Szent György nap kor, felét pedig Szent Mihály napkor letenni köteleztetünk, egyszersmind a' két méltóságos uraságnak esztendőnként vonyós marhákkal 100 fordulót, úgymint Palotátul fogva három vagy négy mértfeldig, a' midőn tudniillik az uraságnak kívántotnak, tenni, hasonlóképpen gyalogul, avagyis kézi munkával 100 munkást adni tartozunk, amelly adandó és teendő szolgálatnak számát nevezett szerént az uraságok tisztyei feljegyezni köteleztetnek, valamikor pedig vadászatra vadászó személyek és hajtók kívántatnak, adni tartozunk.

Tizenkettődször. [11. pont nincs a szerződésben] Bíróválosztás előbbeni mód szerént mind a' három religióbul, számadás, quantum és ar end a ejectatiója az uraságok tisztjeijelenlétekben vitessenek véghez, és azok által confirmáltassanak. Mellynek szentül való megállás ára és nagyobb bizonyságára mind a' két részrűl kötelezvén magunkat, adtuk ezen álhatatos contractualis levelünket.

Actum Palotae, die 1-ma Octobris 1746.

Gróff Zichy János m. p. (L. 5.), gróff Zichy István m. p. (L. S.)

Mi, palotai bírák, esküttek és lakosok közönségessen.

Per me Stephanum Marczay juratum oppidi notarium [általam, Marczay István, a mezőváros hites nótáriusa által] m. p. (L. S.) 103

Eredeti,pecsétes példány.

Forrás: VeML Egyezségek és szerződések 162.

Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek urbáriumai, úrbéri és telepítési szerződései 1690-1836 - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 21. (Veszprém, 2009) 

1768-as szerződésmódosítás

Az 1746-os szerződés módosításai a Helytartótanács által:

1. A levélhordást alku szerinti számban beszámítják.
2. Ha a legelőben megszorulnak, a pusztákban a szerződés szerint legeltethetnek.
3. Az épületfára engedelemlevelet ingyenesen kapnak.
4. A vallásgyakorlásról szóló 6. pont kimarad.
5. A 10. pontban a vadászat kötelezettsége megmarad.

Forrás: lásd előző.

Palota mezőváros feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra (1768)

1768. április 20.

Alább írottak Hegedűs Kováts János öregbíró, Csáky Ferentz, Kárász Istvány,Szíjártó Ferentz, Csősz Mihályesküttek, Horváth András, Simon Péter, Simon Ferentz ex comm unitate.

Ad 1-um. Az helységnek semminemű urbariuma nem is voltt és nintsen is.

Ad 2-dum. A' parasztok a' szolgálatra és adózásokra hajtattak a' contractus szerént, melly anno 1746 die 1-a Octobris emanált. Vagyon ezen contractuson kévül más rendbéli is de anno 1711 28. február, sőtt még ezenkívül is voltt egy harmadik, de az város lakosinál nem találtatik. Mostani szolgálattyuknak kötelessége kezdődött a' föllebb írtt 1746-dik esztendőbeli contractustól fogva.

Ad 3-um. Miből állottak légyen és mi móddal hozattattak bé a' méltóságos uraságnak praestált adományok, kitetszik a' contractusbul.

Ad 4-tum. Vannak az helységnek haszonvételei barátlakási diverticulumban lévő malomnak fele jövedelméből és a' városon lévő két kortsmának négy holnapi hasznavételéből, melly az 600 forintbul álló fele arendát többnyire mind étig adaquálta, sőtt néha föllül is halladta, közönséges fogyatkozásit pedig tapasztalja, a' mennyiben miolta a' két méltóságos uraság megosztozott, a' legellő mezzeje olly csekély és szoros, hogy igyenessebben szólván, éppen semminek lehettmondani, amint is ennek fogyatkozása miatt, melly attól is viseltetik, hogy azelőtt a' palotai határban lévő Véncsert a' marhájok szabadon járta, circiter 15 esztendőtől fogva pedig azon pascuatiótul tilalmaztatnak. Mellári és csőszi pusztákon legelőt árendálnak. Idejárul, hogy rétjek is igen kevés és a' szántó földeik is, a' melly kevés vagyon, nagyon kövessek és terméketlenek. Itten az határban itatóhelyek nintsenek, úgy nemkülömben, hogy az helység határa többnyire hegyes lévén, a' trágyázást vagy nagy erővel, vagy éppen nem practicálhatják.

Ad 5-tum. Ezen helységben az házhelyek bizonyos mértékre el nem lévén osztva, szántóföldeik és rét jeik is a' gazdáknak csak annyi vagyon, a' mennyit vagypénzen vett, vagy irtott, a' réteken pedig sarjút nem lehett kaszálni.

Ad 6-tum. Robotjukat nem a' napi számhoz, hanem a' contractualis 100 fordulóhoz alkalmaztatják, és így a' robotra való menés és visszajövés is abban foglaltatott.

Ad 7-um. Kilenczedet ugyan mindekkorig nem adtak, hanem a' tizedadás a' borbéli termésbűl circiter 30 esztendőtűl fogva ususban mentt, tudják pedig az helységlakosi, hogy a' kilenczedadás más uraságoknál ezen vármegyében szokásbanmentt, ezenföllyül a' levélhordozással terheltetteknek mondják magokat lenni,úgy abban is, hogy két ízben méltóságos Zichy János háznak mennyegzői solenitásra 130 forintot adtak.

Ad 8-um. Puszta házhely ezen helységben nem találtatik.

Ad 9-um. A' polgárok egyálytalyában mind szabadmenetelűek.

Signatum Palota, die 20-a Aprillis 1768.

Forrás: Lichtneckert András: Veszprém vármegye községeinek feleletei az úrbéri kilenc kérdőpontra 1768-1782. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 19. (Veszprém, 2007.)

Összeállította: Budai László