A vers a lélek eledele, rendszeres fogyasztása feltölt és segít élni, főként ezekben a nehéz napokban, amikor különösen fontos testi és lelki egészségünk  megőrzése. A mai napot indítsuk Bella István egyik versével!

Bella István: Játsszunk mást

Macska vagyok. Pupilládban élek.
Ha nem hiszed, szemhéjad fölnyitod,
szemed sarkából magad is megnézhetsz,
ahogy verőfényedben napozok.

De jobb, ha szemed rám húnyod, úgy nézesz,
legbelőled. Épp nyújtózkodom,
a szempillámmal cirmolászlak. Nem vérzesz,
de fújsz, prüsszögsz és élvezed nagyon.

S most játsszunk mást! Te lész macskapupillám,
én meg – pupillamacskád – épp elinnám
előled lényed: fényed kortyolgatom,

hogy – mancsommal mancsod arrébb taszítván –
elnyúljak a leggyönyörűbb hintán,
halhatatlan hullámú hasadon.