Tüzoltó-ünnepély Várpalotán. — Eredeti tudósítás. — Szent István király magasztos ünnepén még egy ünnepet rendezett megyénk törekvő mezővárosa : Várpalota. Magasztos volt ez ünnep, minden egyszerűségében, mert az igazi, önfeláldozó felebaráti szeretet eszméjén alapuló nemes intézmény, az önkéntes tűzoltóság tartotta öröm ünnepét, dicsőséggel avatva fel az Úr tisztelete mellett becsületes törekvésének vérpiros selyem lobogóját, melyet jóemberek filléreikből szereztek meg, hirdetőjéül az emberbaráti nemes intézménynek. Csendben folytak az előkészületek az ünnepélyre, nem készítették azt elő a reklám nagydobjával s hogy mégis olyan pompás kimenetelű volt, annak a békés szeretetteljes egyetértésnek tulajdonítható, mely ma Várpalotán mindenek felett uralkodik s melynek impozáns bizonyítéka volt e hó 20-án tartott tűzoltó-zászló felszentelési ünnepe. Az első magyar király szent ünnepe már előkészítette a méltó hangulatot a várpalotaiak zászlószentelési ünnepéhez. A kora reggeli órákban megérkeztek a tűzoltó-egyletek küldöttségei szép számban. Ott voltak a többek között: a szé- kesfejérvári, mohai, kádártai tűzoltó- egyletek képviselői teljes díszben, a veszprémi egylet küldöttei Sördén segédtiszt vezetése alatt. A küldöttségek szép tömegét a várpalotai egylet tagjai egészítették ki, melyhez az ősii tűzoltók összes számban járultak. Az ünnepély d. e. 9 órakor kezdődött a várpalotai nagytemplomban, hálaadó isteni tisztelettel, melyet Steiner Ádám plébános tartott, isteni tisztelet s ünnepi mise után Steiner Ádám, aki a Fiuméban tartott Szent István napi tűzoltó-ünnepélyen szép nevet vívott magának — lépett a szószékre. Sok bölcselem és jeles szónoki verv jellemezte ünnepi beszédét. Az első szent király magasztalásáról áttért a zászló-jelvény magyarázatára, festve a tűzoltó intézmények fontosságát s annak emberbaráti, önfeláldozó voltát szépen illusztrálta. Különösen tetszett szép beszédének az a passzusa, midőn azt mondá, hogy bár a katholikus szertartás szerint, itt a katholikus templomban történik, ez mégis valláskülönbség nélküli ünnep, mert az igazi szeretet, az önfeláldozó emberbaráti intézmény jelvényének felszentelési ünnepe, azon jelvénynek, melyet valláskülönbség nélkül szereztek meg a polgárok szeretetük dicsőségére, hirdetésére.
A szép ünnepi beszéd mindenkiben fokozta csak az ünnepi hangulatot, mely a szegbeverés alatt tetőpontjára hágott. Az első szeget a védnöknő: Sztáray Antalné grófnő helyett Revitzky Ágostonné verte a gyönyörű kivitelű vörösselyem lobogóba, mely Szent Florián képét viseli magán. A második szeget Kletzár Ferencz járási, főszolgabíró verte a lobogó nyelébe következő aphorismája kíséretében : "Büszkén fog lobogni e zászló, ha a testület minden egyes tagja kötelességétől áthatva a tűzoltó nemes hivatásának lelkiismeretes pontossággal megfelelend.“ Ezután Kerényi Károly dr. megyei főorvos, a városi elöljáróság, a város és vidék notabilitásai, a küldöttségben járó tűzoltó-egyletek stb. verték be. szegeiket.
A szegbeverési ünnepélynél sok előkelőség volt jelen: Kletzár Ferencz, Steiner Ádám, Vinis Fülöp, dr. Rutsek Pál, Kerényi Károly dr., dr. Hercz Adolf, a felekezetek papjai, az izr. hitközség, az urodalmi tisztség Heidinger Gusztáv tiszttartóval, Wolf testvérek, Krosetz Gyula, Benes postafőnök stb.
A szegbeverés után a „Korona“ vendéglőben 160 teritékii banket volt d. u. 1 órakor.
Az első fel köszöntőt Kletzár Ferencz főszolgabíró tartotta a királyi családra, Kerényi Károly dr. megyei főorvos az első magyar tűzoltót: József főherczeget éltette. Vinis Fülöp az összes tűzoltókat, dr. Rutsek Pál Kletzár főbíróra és Kerényi főorvosra emelt poharat. Ezenkívül még több szép felköszöntő is mondatott.
Este 6 óra felé az ünneplők a szomszéd Péthre rándultak, a hol már ezernyi vendégség volt. Itt díszfelvonulás és népünnepély tartatott, mely csak a késő éjjeli órákban ért véget.