Új rovatunkban olyan emberekkel szeretnénk megismertetni olvasóinkat, érdeklődőinket, akik valamilyen okból híresek lettek vagy éppen sokat tettek munkásságukkal a világért, az emberekért. Emellett a rovat végén ajánlunk általuk írott vagy róluk szóló köteteket, melyeket könyvtárunkban ki is kölcsönözhetnek az érdeklődők.

Rovatunk első részében a ma évfordulós Sütő András élete kerül górcső alá. 

Forrás: PIM

 

Sütő András 1927. június 17-én született Romániában, Pusztakamaráson. Szülei: Sütő András, Székely Berta. Elemi iskoláit szülőfalujában járta, majd 1940-től a nagyenyedi Református Kollégium diákja. 1945 januárjában beiratkozik a kolozsvári Református Gimnáziumba, s még ugyanabban az évben, 18 éves korában, a Világosság közli első írását, Levél egy román barátomhoz címmel.

„1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója. Rövid ideig a bukaresti Ifjú Munkás munkatársa. 1945–47-ben internátusa, szellemi otthona a népi írók kultuszát valló Móricz Zsigmond Kollégium. Tanulmányait megszakítva lapszerkesztést vállal: 1949-től a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője. 1951-ben – a szerkesztőség áthelyezésével – Bukarestbe költözik. Szüleit kuláklistára téve üldözik: tiltakozásul lemond a főszerkesztői posztról. Lemondását nem fogadják el, szüleit azonban rehabilitálják. Az „osztályharc fokozásával” járó sajtókövetelmények miatt 1953-ban újból lemond, elfogadják: a továbbiakban lapjának kulturális rovatában dolgozik. Hajdu Győző meghívására az Igaz Szó című irodalmi havilap munkatársaként 1954 elején Marosvásárhelyre költözik. A város volt haláláig otthona.” (Forrás: PIM)

Ezután számos novellája, elbeszélése jelent meg, majd pedig 1958-ban képeslap elindítására kap ott megbízatást: a Művészet, illetve 1959-től az Új Élet főszerkesztője volt 1989 júniusában történt lemondásáig.

A hatvanas évek második felétől képviselő volt. Olaszországban, Iránban és az NDK-ban járt parlamenti és írói küldöttségek tagjaként. 1972-ben nyugat-európai, 1973-ban újvidéki, továbbá amerikai és kanadai irodalmi körúton járt. Úti élményeiről jelentős esszék íródtak (Perzsák, Az Angyalvár kulcsai, Fekete rózsák – Auschwitz és Az utolsó köntös – Weimar).

1970-ben jelent meg máig egyik legismertebb műve az Anyám könnyű álmot ígér a Kriterion Kiadónál. Számos nyelvre lefordították és azóta is többször újra kiadták a művet.

„1974-ben adja közre a Kleist-elbeszélés nyomán írt Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámáját, s a drámát újabbak követik az évtized végéig: Csillag a máglyán, Káin és Ábel, A szuzai menyegző. A tetralógiaként is értelmezett sorozat első darabjának ősbemutatóját a kaposvári színházban tartották Zsámbéki Gábor rendezésében (1974). ” (Forrás: PIM) Ezután még számos romániai településen került megtartásra az előadás, azonban A szuzai menyegző előadását Marosvásárhelyt már nem engedélyezik 1980-ban.

Folyamatosan harcolt az erdélyi magyarság egyenjogúsági érdekei mellett. Kiállt az anyanyelvi oktatás, a nyelvhasználati jogok mellett, s memorandumokat, tiltakozásokat írt, írásait külföldön is közölte a nemzetiségi jogfosztások ellen. Ezen törekvéseinek Illyés Gyula is támogatója volt.

Ezután műveit cenzúrázták, betiltották, előadásait nem engedték játszani a színházaknak. Műveit Magyarországon publikálta, darabjait itt játszották a színházak. Több éves együttműködésben állt a Nemzeti Színházzal „politikai kiáltványainak rádiós megszólaltatásában (is) Sinkovits Imrével; a politikai vihart kavaró Advent a Hargitán című színmű bemutatása 1986. január 2-án valósággal közéleti fordulatot jelentett a határokon túli magyarsággal kapcsolatos budapesti politikában.” (Forrás: PIM) Az Advent minden román politikai tiltakozás ellenére 1997-ig folyamatosan szerepelt a színház repertoárjában, 285 előadást ért meg, ezen kívül pedig számos határon túli városba (Bécs, Párizs) is eljutott.

Darabjai erősen kritizálták, mutatták be a hitleri holocaustot és a neofasizmus romániai árnyait is, s ezzel csak fokozta az irányába érkező indulatokat. Lakásán, munkahelyén és sikaszói hétvégi házában lehallgató készülékeket helyeztek el, két gyermeke pedig Magyarországra távozott.  Ezután folyamatosan lehallgatták, megfigyelték, vendégeit igazoltatták, s gyakorlatilag nyíltan, halálát ígérve fenyegették.

„1990. február 10-én a marosvásárhelyi százezres, könyves-gyertyás tüntetés toborzója és szónoka volt. Március 19-én a Hodákról és Libánfalváról beszállított, felhergelt és leitatott románok életveszélyesen megsebesítették, elveszítette fél szeme világát. Budapesten ápolták, majd Amerikában kezelték. 1990 novemberében Strasbourgban Catherine Lalumière-rel, az Európa Tanács főtitkárával találkozott, és beszámolt neki a marosvásárhelyi eseményekről. Több nyílt levélben követelte az ártatlanul bebörtönzött magyarok szabadon bocsátását. Az 1990-es évek első felében a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke és a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnöke volt.” (Forrás: MMA)

„A csíkszeredai Neptun Könyvkiadó 2001-ben Száműzött könyvek sorozatcímmel elindítja azoknak a Sütő-könyveknek a kiadását, amelyek az 1989-es romániai rendszerváltás előtt csak Magyarországon jelenhettek meg.

Az Osztrák P.E.N. Club dísztagja volt (1990), a Magyar Örökség diploma tulajdonosa (1996). Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának.

Hosszú betegség után, 2006. szeptember 30-án éjjel Budapesten hunyt el. Temetése október 7-én Marosvásárhelyen volt. Koporsója előtt reggel 8 órától róhatták le kegyeletüket tisztelői, barátai a Vártemplomban.

Koporsójára pusztakamarási és sikaszói földet is szórtak: keveredve a marosvásárhelyi temető földjével, legyen végső pihenőhelye a romániai és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának.” (Forrás: PIM)

 

Fontosabb díjak, elismerések:

1951 – Állami-díj

1953 – Állami-díj (harmadik fokozat)

1978 – Füst Milán-jutalom

1979 – Herder-díj (Bécs)

1990 – Bethlen-díj

1992 – Kossuth-díj

1995 – Kisebbségekért-díj

1997 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje

1997 – a Magyarság Hírnevéért-díj

2002 – Hazám-díj

 

A Digitális Irodalmi Akadémia weboldalán megtalálható Ablonczy László: Nehéz álom kötete.

https://reader.dia.hu/document/Ablonczy_Laszlo-Nehez_alom-8459

A szerzőről ajánljuk:

Görömbei András: Sütő András . – Budapest : Akadémiai Kiadó, 1986

Bertha Zoltán: Sütő András . – Pozsony : Kalligram, 1995

Ablonczy László: Nehéz álom . – Budapest : Codex Print, 2002

Karádi Ilona (szerk.): Sütő András világa . – Budapest : Officina, cop. 2010

 

A szerzőtől ajánljuk:

Sütő András: Színművek . – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1992

Sütő András: Mese és reménység – Válogatott elbeszélések . - Bratislava : Madách ; [Budapest] : Magyarok Világszövetsége ; Bucureşti : Kriterion, 1991

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér . – Bukarest : Kriterion, 1976

Sütő András: Advent a Hargitán . – Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987

Sütő András: A készülődés éjszakái – Emlékek, beszélgetések, tanulmányok . – Budapest : Helikon, 2008

Gyermekirodalom:

Sütő András: Gyermekkorom tükörcserepei . – Budapest : Móra Kiadó, 1982

Sütő András: Volt egyszer egy édesszájú medve . – Cerkabella : Szentendre, cop. 2006

 

 

Felhasznált források: 

Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) weboldala https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/suto-andras#eletrajz

Magyar Művszeti Akadémia (MMA) weboldala https://mmakademia.hu/mobil-eletrajz/-/record/MMA16197

Képek forrása: Moly, Európa Kiadó weboldala, Libri weboldala, Bookline weboldala, PIM weboldala