Arcok, utak, életek - Margaret Atwood - Munkácsi Lejla ajánlója

július 20 2020

Szerző: Munkácsi Leila
Hozzászólások: 0

Új rovatunkban olyan emberekkel szeretnénk megismertetni olvasóinkat, érdeklődőinket, akik valamilyen okból híresek lettek vagy éppen sokat tettek munkásságukkal a világért, az emberekért. Emellett a rovat végén ajánlunk általuk írott vagy róluk szóló köteteket, melyeket könyvtárunkban ki is kölcsönözhetnek az érdeklődők.

Margaret Atwoodot hazánkban szinte mindenki A szolgálólány meséje című regénye által ismeri. Valóban ez a kötet hozta meg számára a hírnevet, nem csupán Magyarországon, hanem a világ többi részén is. Eddigi életműve több mint ötven kötetet tesz ki, melyben ugyanúgy megtalálhatóak a verses kötetek, a novellák és a gyerekkönyvek mint a regények.

Margaret Eleanor Atwood 1939. november 18-án született Ottawában. Édesapja zoológusként tevékenykedett, így Margaret életének gyermekkorától kezdve szerves részét képezte a természet szeretete. Sok időt töltött az észak-quebec-i erdőkben. Tizenegy éves koráig nem járt rendszeresen iskolába, de nagyon szeretett olvasni, szerette a szépirodalmi műveket, a Grimm-testvérek meséit, valamint a kanadai állatvilágról szóló történeteket is. Iskolai tanulmányait a Leaside High School-ban végezte a torontó-i Leaside-ban; itt érettségizett 1957-ben.

Mindössze hat éves volt, amikor írni kezdett, és csupán tizenhat, amikor eldöntötte, író szeretne lenni. 1957-ben megkezdte tanulmányait a Victoria Egyetemen, ami a Torontói Egyetem részét képezi, s 1961-ben itt szerzett diplomát irodalomból, filozófiából és francia nyelvből. Ezután tanulmányait a Harvardon folytatta tovább.

1965-1972 között különböző egyetemeken tanított (pl.: University of British Columbia, University in Toronto).

A kanadai élettől elszakadva számos más helyen is élt eddigi élete során: Anglia, Skócia, Franciaország. Amellett, hogy kedveli a városi életet, főként kulturális lehetőségei miatt, szívéhez közel áll a nomád életmód is, ezért évek óta minden nyarat egy erdő széli kis házban tölt el áram és folyóvíz nélkül.

1968-ban férjhez ment Jim Polkhoz, akivel 1973-ban el is váltak. Nem sokkal ezután megismerkedett a regényíró Graeme Gibsonnal, akivel összeköltözött. Az észak-torontói Alliston nevű városban telepedtek le Ontario államban. Lányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson 1976-ban született. Atwood manapság Toronto és Pelee Island (Ontario) között osztja meg idejét.

Művei a hatvanas évek elejétől kezdve jelennek meg folyamatosan. Atwood korunk egyik legtermékenyebb és legnépszerűbb írója. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Írásai nemcsak műfajukat, de témájukat tekintve is szerteágazóak: „Kanada nemzeti identitása, az Amerikai Egyesült Államok és Európa kapcsolata; az emberi jogok, környezetvédelmi problémák kérdései, a nőiség társadalmi felfogása. Az utóbbival kapcsolatban a női test művészeti megjelenítéséről, a nők társadalmi és gazdasági kihasználtságáról és a nők és férfiak közti kapcsolatokról is ír.” (Forrás: Litera)

Történetei komorak, a világ jövőjéről alkotott képe aggasztó. Környezetvédelmi aktivistaként tagja a kanadai zöldeknek, de a párt más ügyeiben nem szólal meg.

„Felhasználtuk ökokeretünket. Nem kebelezhetjük be továbbra is ilyen veszélyes tempóban a természetet, anélkül, hogy magunkat és minden mást a bolygón el ne pusztítanánk!”

A nők szerepének ábrázolásával szerzett hírnevet, hiszen első két regényében (The Edible Woman, Fellélegzés) erre fekteti a hangsúlyt. A regények megjelenése után egyértelműen feminista íróként könyvelték el. Ez a téma minden korban foglalkoztatja az embereket, így nem csoda, hogy sikert hozott az írónő számára.

Rengeteg díjat és kitüntetést tudhat magáénak, ezek egy részét az 1985-ben íródott A szolgálólány meséje kötetének köszönheti. „Az alkotásért többek között elnyerte az Arthur C. Clarke-, valamint a Governor General’s Literary díjakat. Mindezek mellett 2000-ben megkapta a francia Goncourt-díj mintájára alapított Man Booker-díjat, 2001 óta szerepel neve a kanadai Walk of Fame sétányán. 2017-ben A német könyvszakma békedíjával jutalmazták, de ugyanebben az évben lett az övé a Franz Kafka-díj is.” (Forrás: Nők Lapja)

Leghíresebb regényei: A szolgálólány meséje, Alias Grace, A vak bérgyilkos, Boszorkánymagzat, Fellélegzés, Testamentumok, melyek mindegyike megtalálható könyvtárunk állományában.

Érdekességek:

Férjével együtt elnökei a Ritka Madarak Klubjának
Ő is környezettudatos életmódot folytat, nemcsak hirdeti azt
A szolgálólány meséje kötetből az HBO sorozatot készített, mely szintén nagy népszerűségnek örvend
Sokáig otthoni taníttatásban részesült édesanyja által, melyen bátyjával Harolddal együtt vettek részt
Harold tanította meg olvasni, úszni és evezni is
Akkor szembesült először a való világgal, azaz a többi lány prüdériájával és sznobériájával, a sok sugdolózással, rosszindulatú pletykával és azzal, hogy a lányok egy kukacot sem tudtak anélkül felszedni, hogy ne kezdtek volna sikítozni, amikor első alkalommal bekerült az iskolába
Margaret gyorsan haladt tanulmányaival, mégpedig annyira, hogy tizenkét évesen a tizenöt évesek osztályába sorolták
„Saját bevallása szerint pontosan emlékszik a pillanatra, amikor eldöntötte, író lesz. Egy focipályán vágott keresztül hazafelé középiskolás korában. Megszületett a fejében egy vers, amit papírra vetett, és arra jutott, ez az egyetlen dolog, amit egész életében csinálni akar. Annyira nem volt kétsége, hogy döntését iskolai barátainak is elmondta, s az iskolai évkönyvben is az szerepelt a fotója alatt: „Peggy ambíciója, hogy megírja a Nagy Kanadai Regényt.” (Forrás: Nők Lapja)
Szülei nem örültek neki, hogy az írásból akar megélni
Kezdetben úgy tervezte, lesz egy megélhetési forrása az írás mellett, ezért angol irodalom szakra jelentkezett, s mellette újságírást, színjátszást és vitakultúrát is tanult
Doktoriját soha nem szerezte meg
Könyvei megírását mindig komoly kutatómunka előzi meg. Egy nagy barna dobozban gyűjti kutatásainak cikkeit, újságkivágásait
Irritálja ha saját élettörténete és művei között próbálnak párhuzamot vonni
Számtalan szervezetet támogat, sokat jótékonykodik
Csak újrahasznosított papírra hajlandó dolgozni
Évek óta az irodalmi Nobel-díj legnagyobb esélyesei között emlegetik