- Szerző: Munkácsi Leila
- Hozzászólások: 0
Fotó: DeviantArt
„Ne szánd a halottakat, Harry! Az élőket sajnáld, s legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek.”
Fotó: MTV
„– Mi lesz, ha a Mardekárba kerülök?
Az elsuttogott kérdést Albus csak az apja fülének szánta, s Harry megértette: fíát csak a búcsú perce tudta rákényszeríteni, hogy elárulja, mennyire fél.
Harry leguggolt, így Albus arca egy kevéssel az övé fölé került. Három gyereke közül egyedül Albus örökölte Lily szemét.
– Albus Perselus – szólt halkan. Csak Ginny hallhatta szavait, de ő tapintatosan elfordult, és integetni kezdett Rose-nak, aki már felszállt a vonatra. – A két keresztnevedeta Roxfort két igazgatója után kaptad. Egyikük mardekáros volt – és a legbátrabb ember, akit valaha ismertem.
– De hogyha…
– Akkor a Mardekár-ház gazdagabb lenne egy értékes emberrel. Minket nem zavarna, hidd el. De ha téged igen, akkor választhatod a Griffendélt is a Mardekár helyett. A Teszlek Süveg figyelembe veszi a kívánságodat.
– Tényleg?
– Nálam figyelembe vette.”
Fotó: The Designest
„– Ő túléli – jelentette ki Harry. A gondolatát se tudta elviselni az ellenkezőjének. – Luna kemény lány, sokkal keményebb, mint hinnéd. Szerintem ismeretterjesztő előadásokat tart a többi rabnak a furmászokról meg a narglikról.”
Fotó: Pinterest
„– És a tudása ezután is szánalmasan hiányos maradt, Harry! Amit Voldemort nem becsül, azt megérteni sem hajlandó. A házimanókról, a gyermekmesékről, a szeretetről, a hűségről és az ártatlanságról nem tud semmit. Semmit! Hogy mindezek az övét meghaladó erőt hordoznak, mindenfajta mágiát elsöprő hatalommal bírnak – ez olyan igazság, amit ő máig sem fogott fel.”
Fotó: Fanpop
„– Meg vagyok hatva, Perselus – mondta őszintén Dumbledore. – Hát mégis eljutott odáig, hogy fontos magának a fiú?
– A fiú!? – mennydörögte Piton. – Expecto patronum!
A pálca hegyéből kirobbant az ezüst őzsuta. Puhán a padlóra szökkent, egyszer körbenyargalt a szobában, azután kiröppent az ablakon. Dumbledore elnézte, ahogy tovaszáll, majd mikor kihunyt az ezüstös derengés, újra Piton felé fordította arcát. A szeme csordultig volt könnyel.
– Ennyi év után is?
– Örökké – felelte Piton.”