Arcok, utak, életek - Jane Austen - Munkácsi Leila ajánlója

július 13 2020

Szerző: Munkácsi Leila
Hozzászólások: 0

Új rovatunkban olyan emberekkel szeretnénk megismertetni olvasóinkat, érdeklődőinket, akik valamilyen okból híresek lettek vagy éppen sokat tettek munkásságukkal a világért, az emberekért. Emellett a rovat végén ajánlunk általuk írott vagy róluk szóló köteteket, melyeket könyvtárunkban ki is kölcsönözhetnek az érdeklődők.

Fotó: Ekultúra

A héten lesz Jane Austen halálának évfordulója, ezért arra gondoltam, lehetne ő az a szerző, akit a héten kicsit közelebb hozunk olvasóinkhoz az Arcok, utak, életek következő részében. Egyébként személyes kedvencem az írónő és nagy hatással volt rám, miatta lettem könyvmoly, ezért mindenképp szerettem volna valahogy megemlékezni róla.

Szobotka Tibor írja: “Aki Jane Austen regényeit olvassa, alig hiszi el, hogy ez az írónő a romantika virágkorában élt és alkotott. Hat befejezetten reánk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantikának minden kelléke csak nevetségesen hathat. Austen regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.”

Jane Austen a hampshire-i Steventonban született 1775. december 16-án. Édesapja lelkész volt, aki nagy hangsúlyt fektetett gyermekei művelésére, oktatására. Élénk szellemű és vidám természetű édesanyjuk versekkel, történetekkel szórakoztatta őket. Az élénk társadalmi közeg, melyben Austen élt, rendkívül inspirálóan hatott rá: már tizenkét éves korában írni kezdett. Austen rengeteget olvasott, tizenévesen pedig a feje tetejére szerette volna állítani a világot írásaival. Gyermekkori munkáival főként a családot szórakoztatta. Ideje nagy részét írásai társaságában töltötte, miközben helyzete egyre kilátástalanabbnak tűnt. Testvéreivel együtt nem volt hozományuk, így nem tolongtak a kérők az Austen-ház ajtajában.

Húszéves korában ismerkedett meg Tom Lefroy-al, aki tökéletes férjjelölt volt Austen számára. Lefroy Írországból származott, olvasott fiatalember volt, aki már megszerezett egy diplomát Dublinban, jogi tanulmányait pedig Londonban tervezte tovább folytatni. Jane úgy gondolta, a férfi meg fogja kérni a kezét, de a lánykérés elmaradt. „A Lefroy család tervei között ugyanis nem szerepelt, hogy fiúk egy lelkész lányát vegye feleségül, ezért hamarosan eltávolították Jane Austen közeléből. Többé nem találkoztak.” (Forrás: Dívány)

Huszonötéves korában élete egyik legnagyobb megrázkódtatása érte: a család Bath-ba költözött. Jane Austen utálta Bath-t, sosem tudott vele megbarátkozni. A társasági életben sem lelte örömét, szerinte ezek csupán felszínes fecsegésekben merültek ki. A városon belül többször is költözött a család, de ezek a lakások egyre kisebbek lettek. Csupán édesapja halála után költöztek el a városból, és találtak új otthonra bátyja, Edward segítségével Chawtonban.

Az, hogy megszabadultak anyagi gondjaiktól lehetőséget adott Jane-nek arra, hogy előkészítse az Értelem és érzelem és a Büszkeség és balítélet kiadását. A kötetek 1811-ben és 1813-ban meg is jelentek anélkül, hogy Austen neve szerepelt volna rajtuk. Akkoriban írta meg a A masfield-i kastély című regényét, melyet sem a kritikusok, sem pedig az olvasók nem fogadtak kitörő örömmel és nem is tudtak vele mit kezdeni, ugyanis az írónő éles társadalomkritikát fogalmazott meg benne. Ezután fogott hozzá az Emma kötetéhez, mely 1815-ben kiadásra is került. Életének ez az időszaka boldog volt és sikeres, s a kritika is pozitívan nyilatkozott műveiről. Bár az írónő ezt nem így élte meg: aggódott, hogy az Emma kötet nem fog osztatlan sikert aratni olvasói körében. Aggodalma jogos volt, ugyanis sokan nyilatkozták, hogy a Büszkeség és balítélet sokkal jobban tetszett nekik, illetve voltak kifejezetten ellenséges vélemények is a kötetről.

1816-tól Austen betegeskedni kezdett, ám ennek ellenére is folyamatosan írt. 1817-ben jelent meg a sokszor átdolgozott Meggyőző érvek, ami több szempontból is különleges. Egyrészt a regény felfogható egyfajta ajándékként magának az írónőnek, nőrokonainak, illetve az olyan nőknek, akik nem voltak szerencsések az életben. Másrészt teljesen új hangvételben ír, másképp szemléli Angliát és más képet is fest le róla, mint addigi regényeiben. Ebben a kötetben megjelenik a romantika, mely főhősének Anne Elliot személyiségének központjában áll. Ugyanebben az évben kezd el dolgozni Sanditon című regényén, mely az üdülőhelyeket és a hosszas betegeskedést figurázza ki és rengeteg öngúnyt is tartalmaz. A regény sajnos befejezetlen maradt.

1817 májusában testvérével, Cassandrával Winchesterbe utazott gyógykezelésre, valamint, hogy közelebb legyen orvosához, de július 18-án meghalt. Betegségéról a mai napig találgatások folynak. Sokan azt mondják, Addison-kórban halt meg, de az egyik unokahúga szerint Jane-t láz gyötörte és nagyon sápadt volt, melyek nem egyeznek a kór tüneteivel. Sokak szerint inkább mellrákban halhatott meg, ugyanis nagynénje és annak lánya is ebbe a betegségbe halt bele.

Temetésén, melyet a Winchester-katedrálisban tartottak, csupán férfi hozzátartozói vehettek részt, mert akkoriban úgy gondolták, a nők nem tudják fékezni az érzelmeiket. Sírjára ezt írták: „Szívének jóakarata, természetének kedvessége és rendkívüli szellemi adottságai megbecsülést szereztek számára mindazok körében, akik ismerték őt, s kivívták a hozzá közel állók szeretetét.”

Jane Austen háza Chawtonban (Forrás: Dívány)

Érdekességek:

„Egyszer a parókia anyakönyvét telefirkálta kitalált férjeinek nemesi hangzású neveivel, így került az oldalakra Henry Frederick Howard Fitzwilliam és Edmund Arthur William Mortimer.” (Forrás: Dívány)
„Anélkül, hogy bárkinek szólt volna róla – 1817. április 27-én megírta a végrendeletét, “Miss Austennek” címezte, ám tanúval nem íratta alá.” (Forrás: Cultura – A kulturális magazin)
„Apja 1797 novemberében levelet írt Thomas Cadell londoni könyvkiadónak, amiben azt kérte, foglalkozzanak az akkor még Első benyomások című Büszkeség és balítélettel.

„A birtokomban van egy háromkötetes regény kézirata, amely körülbelül akkora terjedelmű, mint Miss Burney Evelinája. Önhöz fordulok, mert pontosan tisztában vagyok azzal, mit jelent, ha egy írás első megjelentetője olyan tekintélyes kiadó, mint az önöké. Mélységesen lekötelezne tehát, amennyiben közölné, vállalja-e a nevezett könyv kiadását. Mennyibe kerülne a szerző költségén történő kinyomtatása, és mennyit szánna a kiadói jogok megvásárlására, amennyiben a mű elnyeri tetszését? Kedvező válasza esetén megküldöm önnek a kéziratot” – írta George Austen. Levele azonban visszaérkezett rajta a felirattal: „postafordultával vissza a feladónak”.” (Forrás: Dívány)

1803-ban maga Jane Austen is próbálkozott könyvének (Susan – vagyis A klastrom titka) kiadatásával, melyet meg is vásároltak tőle tíz fontért és ígéretet tettek neki, hogy hamarosan a nyomdába küldik. Eltelt hat év, és a könyv még mindig nem jelent meg. Ekkor Austen levelet írt a kiadónak „Mrs. Ashton Dennis néven (betűiből a „mad” vagyis az „őrült” szócska olvasható, ami a levél írásának csalódott és haragos körülményeire utal)” (Forrás: Dívány), melyben felszólítja őket, hogy adják ki a művet, különben máshová fordul. A kiadó természetesen nem ijedt meg, azzal fenyegetőzött, hogy Austen ezzel szerződést szeg és ők jogi útra terelik a dolgot, de visszavásárolhatja tőlük az eredeti vételáron a művet. Sajnos Austen ezt csak később tehette meg.
Az Értelem és érzelem ezer példányban jelent meg, 15 shillingért árulták és az első kiadás összes példánya elkelt.
A Büszkeség és balítéletet az Értelem és érzelem szerzőjének könyveként hirdették.
Kedvenc karaktere műveiből Elizabeth Bennett volt.
Az olvasók csak 1815-re tudták meg, ki áll a kötetek mögött.
Rajongója volt a régensherceg is Austen műveinek, s kérte, hogy az Emmát neki ajánlja.
Sosem ment férjhez, bár egyszer megkérték a kezét. Az ajánlatot elfogadta a lánykérés pillanatában, azonban másnapra meggondolta magát és visszautasította az ajánlatot.
A Büszkeség és balítélet eredeti címe Első benyomások volt.
Nem szerették a "kortársai". Mark Twain és Charlotte Brontë negatívan nyilatkozott róla. Előbbi még azt is kijelentette, hogy egy jó könyvtár nem tartalmaz Austen művet. (Könyvfikusz blog)
Bath-ban a Jane Austen Fesztivál keretében emlékeznek meg az írónőről.
Halálának 200. évfordulóján rákerült a tíz fontos bankjegyre. Ő az első nő, – a királynőt leszámítva – aki felkerülhetett egy bankjegyre. Az ország így is tiszteleg irodalmi munkássága előtt.
Háza, ahol Chawtonban lakott ma múzeum.

Befejezett regényeiből számos adaptációt készítettek már, és nagyon sok film inspirálódott belőle (pl.: Bridget Jones naplója, Mátkaság és legényélet, Spinédzserek). Nekem személyes kedvencem kötetei közül a Büszkeség és balítélet, a Meggyőző érvek és az Emma. Az adaptációk közül nagyon kedvelem a BBC-s verziókat, különösen a hat részes minisorozatot a Büszkeség és balítéletből, valamint a négy részes minisorozatot az Emmából. Szeretem még az Értelem és érzelemnek azt a változatát is, melyben Emma Thompson, Hugh Grant, Kate Winslet és Alan Rickman játszanak. Szerintem zseniális, ugyanakkor itt a BBC-s verzió is nagyon élvezhető. A Meggyőző érvek adaptációja Tartózkodó érzelem címen jelent meg, mely szintén a kedvenceim közé tartozik. Természetesen ezeken kívül nagyon sok feldolgozás készült Austen műveiből, így bátran válogathatunk belőlük kedvünkre.

Életéről is készítettek filmet, Jane Austen magánélete címmel, melyben Anne Hathaway alakítja az írónőt.