- Szerző: Budai László
- Hozzászólások: 0
Savanya Jóska nincs szabadlábon. Több lap emlékezett meg a minap Savanyú Jóskáról, azt írván róla, bogy a hírhedt dunántúli betyárt Illaváról feltételes szabadlábra bocsátották s a veszprém megyei F. Iszkázon telepedett volna meg. Ez a hír – mint értesülünk, – nem felel meg a valóságnak. Az illavai fegyintézet ref. lelkésze e tárgyban ugyanis a kővetkező levelet irta a Veszprémi Ellenőr szerkesztőjéhez:
Illává, 1901, január 8-án.
Tekintetes Szerkesztő úr!
így látszik, hogy a napilapokból tetszett átvenni b. lapja ez évi 1-ső számába azon valótlan hírt, bogy a szegény Savanyu Jóska szabadlábon van, illetve feltételes szabadságát élvezi Kőzép-Iszkázon, hol asztalos műhelyt nyitott. Hát én, mint erre illetékes, megnyugtatom becses lapja olvasóit, hogy bizony szegény Jóska nincs szabadlábon, sőt türelemmel és lelkiismeretesen varrogatja a katonanadrágokat az. illavai fegyház szabómühelyében és hogy ő soha asztalos mesterséget nem is tanult, mert ő fogsága alatt mindig a szabógyárban volt alkalmazva. De meg szegény Józsinak esze-ágában sincs Közép-Iszkázon megtelepedni. Én többszőr beszélek vele, – bár nem az én hívem – de azon a réven, hogy én is dunántúli vagyok, megkérdeztem a minap:
— Ha feltételt kap, hova fog menni, József?
— Szenlgálra, tisztelendő uram, a testvéremhez; ott húzom meg magam öreg napjaimra becsületes munkával. Hej, uram, nem voltam ám én olyan rossz ember, mint a hogy gondolják! Azt a sok apró-cseprő rablást a Dunántúlban csak épen az én nevemre kenték.
Annyi áll, hogy Józsi egyike a fegvház legegyenesebb és legjobb magaviseletü fegyenczeinek, s példás magaviseletéért fel is van terjesztve a közvetítő intézetbe való elszállításra, de ha ezt megkapja is, ott is még 15 hónapot kell eltöltenie, s csak azután kap föltéleles szabadságot. De bármikor szabaduljon is meg, nem kell a szegény József töpörödött alakjától többé félni; az itt eltöltött 14 év megtanította öt arra, hogy a becsület útján megmaradjon. Nem rettegett alak ő többé, – s általam szívesen üdvözli a veszprém megyeieket.
Ugyancsak a napilapok Hoszterröl is ily légből kapott szabadulási híreket közöltek, pedig szegény Fülöpnek még csak reménye sem lehet a szabadulásra, mivel visszaeső bűnös. Ő is tisztelteti általam a várpalotaiakat: ne féljenek többé tőle, mert ő, ha valaha kiszabadulna is, Várpalotát messziről el fogja kerülni; azt is bánja, hogy egyszer ott volt: de azért a Goldékat is tisztelteti!
Ezekben akartam Tekintetességed becses lapjában tévesen közölt hírnek ellenkezőjét feltüntetni.
Igaz híve
Dömény Zoltán,
kir. orsz. fegyint. ev. ref. lelkész.