Bartos Sándor (Encs, 1911. szeptember 18. – Várpalota, 1994. február 21.) tanár, helytörténész 1930-ban tett képesítő vizsgát a miskolci Evangélikus Tanítóképzőben. 3 évig házitanítóként dolgozott. 1933-tól sorkatona, majd hivatásos katona (1941-től a pápai ejtőernyős műszaki század parancsnoka) volt. 1945. januárjában megsebesült, hadifogságba került, ahonnan 1947-ben tért haza. Először Ősiben, majd 1950-től Várpalotán tanított. 1970-ben a Kisegítő Iskola igazgatójaként ment nyugdíjba. Közreműködött a városban a Múzeumbarátok Köre és Helytörténeti Múzeum létrehozásában. Részt vett a város környékén folytatott régészeti kutatásokban, melynek során több mint 1000 leletanyagot gyűjtöttek össze (tárgy, érme, edény), melyeket a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumnak adtak át. Munkásságáért többször kapott elismerést. 1993-ban a Várpalotai Napok keretében Várpalota Város Díszpolgára kitüntetést vehette át.
Összeállította: Varga Zsoltné