Részlet Szíj Rezső könyvéből (Sz. R.: Mezőgazdálkodás Várpalotán. Adatok Inota, Palota, Pét gazdaságtörténetéhez. (Bp.: Szenczi Molnár Társaság, 1999) p. 33-40.)
Jegyzetek Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása című munkájából.
Palota vára 1561. július 29-én megszemlélt lovas katonáinak jegyzéke
Egy könyvtári tanulmányban újra találkoztam könyvtárunk egykori blogjának nevével, ahol igazából elismerő szavakkal illették webes naplónkat. Úgy gondoltam, ennek örömére írok róla pár sort.
2008. április 14-ei az első bejegyzésünk, melyben a "Veszíts el egy könyvet" akciónkra hívtuk fel a figyelmet, majd 2008. június után kerek év kihagyással lett rendszeres a blog vezetése, majd a Freeblog szolgáltatás megszűnése miatt 2012. április 26-ai dátummal került fel az utolsó blogbejegyzésünk, tehát majdnem napra pontosan négy évig működött a blogunk.
Az 1566. évben a hatalmas Musztafa basa (Oroszlán budai basa utóda) néhány magyar fővitéznek (a végbeli ügyekben) levelet írván, sértő szókat ejtett reájok.
Közzé teszem Rátz István csóri református lelkész versét, melyben kifejezésre juttatja örömét az iránt, hogy az evandélikus és a református egyházak gyülekezetei együtt imádkoznak, és nemcsak Sátoraljaújhelyen, hanem Csóron, (Fehérvár-) Csurgón és más helyeken is.
Dózsa György parasztfelkelésének egy kevésbé közismert fejezete Palota környékén zajlik. Már Dózsa főseregeinek megverése után, a temesvári csata után, valamikor 1514 júliusának második felében a Dunántúlon történik nagyobb lázadás egy bizonyos Sós Domonkos (némely forrás szerint Sós Demeter) vezetésével. A felkelés részleteiről egyedül Istvánffy Miklós történetíró számolt be: