Zichy (IV.) János (* 1710. December 9. – † Palota, 1764. augusztus 10. Nyughelye: Bodajk) császári és királyi kamarás, a család palotai főágának megalapítója.

Családja

Szülei Zichy III. János és Talheim Mária Anna.
Három fia a Zichy-család három ágának lett az alapítója. 
Első felesége: Széchényi Kata (Sopron, 1717. október 27. - 1747. június 17. Nyughelye: Bodajk)

• Ettől született fia, Zichy V. János (* Nagyláng, 1777. júnis 30., +1830 07. 26.)  cs. k. kamarás, aki a lángi ág alapítója.    Gyászjelentése itt, gyászbeszédét Pakróczy János mondta. (Felesége gr. COLLOREDO Franciska (* 1783. jún. 1., + 1835. febr. 7. Pozsony), cs. k. csillagk. hölgy; gr. Colloredo József és gr. Serényi Franciska leánya. Esküvőjük: 1798. 11. 15.)

Második felesége: Schmidegg Friderika. Tőle született fiúgyermekek:

•  Zsigmond fiúk (* 1741. † 1802.)  (akinek felesége Raabenheimi gróf Raab Amália) a család adonyi ágának megalapítója. Lányuk: Zichy Teréz.
•  Miklós: tőle származik a palotai ág, mely fiágon kihalt.

Zichy IV. János, majd özvegye, Schmidegg Friderika sokat költött a vár lakályos kastéllyá alakítása érdekében, és a mezővárosban is jelentős építkezéseket hajtottak végre. 
"Zichy IV. János, 1746-ban vette át a várpalotai várat, és ettől kezdve >>ő excellentiája költségével sok reparátiók és jobb alkalmatosságok készíttettek benne<<. 1753-ban például két szoba készült, majd a levéltár számára helyiség. 1757-ben boltozás

készült a Csonka-torony alatt, 1763-ban ebédlő szoba, ugyanekkor ez, meg a tiszttartók étkező szobája is kistukaturoztatott. 1764-ben elkészült a földszinten az inasok szobája, ezek fölött a középső traktusban két szoba, az egyik bolthajtásra, a másik anélkül. A Vöröstornyot és a kapu fölötti szobákat megzsindelyezték. 1765-ben az özvegy grófnő az >>egész várat szépen megtisztíttatta és megjavíttatta<<. 

Közben [Palotán - BL] megépült több uradalmi kőház, új vendégfogadó, az öreghegyi szőlőben egy présház, benne többek közt egy nagy szoba nyári és szüreti mulatságokra, s ebben két olasz kemence.

Mindez csak néhány kiragadott adat a városban folyó urasági építkezésekről annak illusztrálására, hogy mindehhez pénz kellett, s hogy ennek megszerzése érdekében a grófnő szívesen vette a tiszttartók javaslatait a szerződések felbontására, hogy az újban több jövedelmet köthessen ki magának.

Az uraság 1768 elején azzal kísértette a palotaiakat, hogy ha önként lemondanak a szerződésről, ez esetben a szoros urbáriumnál enyhébbel megelégszik. Mintha nem is arról lett volna szó, hogy emelni akarja a szolgáltatások értékét! Az érvelésben rejlő ellentmondáshoz nem is kell magyarázat, s igazuk volt a palotaiaknak, amikor nem hittek az ígéretben. Ebben az 1768-as esztendőben is az 1746-os szerződést újítják meg." (Szíj Rezső: Várpalota) 

A grófnőnek azonban nem tetszik a régi-új szerződés, hiába hagyja jóvá a megye, hiába hirdetik ki nyilvánosan. Nyílt zendülésbe csap át a város ellenállása, amikor Schmidegg Friderika grófnő napszámosokat kér a városi tanácstól 1769. július 2-án. 

Aláírása és pecsétje: