Zichy II. István (1647 – Győr, 1700. május 4.) gróf, cs. kir. kamarás és tanácsos, koronaőr. Pontos születési dátumát nem ismerjük.

Családja

Szülei: Zichy I. István és Baranyay Mária.

Felesége báró bribéri Melith Mária Klára (? – 1695) (apja: Brebiri Melith Péter, anyja: Kapiváry Klára), akitől négy leánya és két fia I. László és Péter született.

Édesapjától, Zichy I. Istvántól hatalmas vagyont örökölt. Először Szabolcs vármegye, később Komárom vármegye főispánja volt, 1693-ban apjához hasonlóan koronaőr lett. Nagy szerepe volt Palota visszavételében. Feltétlen Habsburg-hűségük következményeként nem kellett lebontatniuk a várpalotai várat. Sőt 1699-1702 között gyönyörű barokk várkastéllyá alakították át a korábbi végvárat.

Mint szerte az országban, Várpalotán is elsődleges volt a XVII. század végén, hogy a török hódoltság, a várháborúk, a járványok, az éhínség által megtizedelt és az elviselhetetlen hódoltsági terhek elől elmenekült lakosságot valahogyan pótolják, hiszen megfelelő munkaerő nélkül a mégoly kiterjedt nagybirtok is értéktelen volt. A grófi rangra emelt Zichy család ebben a tekintetben is jó gazdának bizonyult. Ennek következtében az 1687-es felszabadulás után tizenegy évvel, az 1696-os összeíráskor már 188 házat illetve viskót írtak össze Palotán. A Zichy-család a jó munkaerő biztosítása érdekében az ellenreformáció legkeményebb időszakában is befogadta a máshonnan elűzött protestáns jobbágyokat, sőt példás vallási türelmet mutattak alattvalóik irányában. Emellett természetesen hűséges katolikusok és a helyi római katolikus templom gondos kegyurai. Időnként szép gesztust tettek protestáns alattvalóik irányában, és mindig ügyeltek arra, hogy elkerüljék jobbágyaik az adott korban bizony gyakori felekezeti villongásait. Zichy II. István nevéhez fűződik az 1698-ban kötött szerződés a telepesekkel, amelyben igen kedvező feltételeket teremtett a letelepedőknek, és ez lehetővé tette, hogy Palota mezőváros gyors fejlődésnek induljon. Nevéhez köthető Palota török hódoltság utáni újratelepítése, és a város fejlődésének elindítása. 

Fiai közül László a komáromi, Péter a szabolcsi főispánságban követte. Az előbbi magtalanul halt el, Péter gyermekei közül pedig Ferenc győri püspök lett; László szabolcsi főispán, Miklós pedig szabolcsi főispán. Miklóssal halt ki II. István ága. 

Összeállította: Budai László