A várpalotai csapócéh céhládája
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A várpalotai csapócéh zöldre festett puhafa ládája hosszanti, homlokzati oldalán a jobbra eső négyszögletes mező hullámléccel, a bal oldali profilált léccel van szegélyezve. Áttört kulcspajzsa a veszprémi vargákéra emlékeztet. A fedél téglalap alakú mezejének kerete négy helyen szimmetrikusan megtörik. Mérete: 53x36,5x30 cm. Jelenleg a Laczkó Dezső Múzeumban őrzik.
A céhláda a céh értékeinek őrzésére szolgáló, biztonságosan, legalább 2 különböző kulccsal zárható, kisméretű, különleges alakú és beosztású, díszes, rendszerint fából készült láda. Egyúttal a céhtagok erkölcsi, anyagi és mesterségbeli összetartozásának jelképe. Magát a testületet szimbolizálta, benne testesült meg a céh, olyannyira, hogy gyakran a céh szó helyett – átvitt értelemben – a láda kifejezést használták. Céhláda nélkül céh nem létezett. Megkülönböztetett tisztelet övezte, szinte szentségnek tartották.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni. Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték.
Palota mezőváros gazdag céhes hagyományának fontos emléke ez a tárgy, amely egykor a céhtagok összetartozását fejezte ki, és a céhes életben fontos szimbolikus szerepet játszott.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája
(bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992. 85 p.
- Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. Veszprém Megyei Múzeum Közleményei, 1966:91.
http://epa.oszk.hu/01600/01610/00005/pdf/vmm_05_1966_06_nagybakay.pdf - Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960.
Fénykép
Átvétel a Nagybákay tanulmányból
Várpalotai csapók céhbehívó táblája
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A várpalotai csapók óralappal és mutatóval ellátott kerek óra alakú réztáblája, tetején koronaalakú díszítéssel. Hátsó oldalán felirat: P. C. C. (Palotai Csapó Céh) és az évszám: 1844. A céhbehívó táblákkal történt a meghívás a céhgyűlésre. - A céh jelvényét, címerét ábrázoló kis táblát a céhgyűlést összehívó a céhmester a legfiatalabb (szolgáló) mesterrel körbevitette a céhtagok között. E jel fölmutatásával hívta meg a tagokat a céhgyűlésbe. Eredetének magyarázata: a középkorban az írástudatlan iparosokat ezen – mások számára ismeretlen – jelzéssel lehetett tájékoztatni. A szokás egyes vidékeken az iparosok között mint hagyomány az 1945-i szovjet megszállásig megmaradt.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. (A posztós ezzel a csapóval rokon, részben átfedésben álló textilfeldolgozó szakma.) Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni. Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték. Palota mezőváros gazdag céhes hagyományának fontos emléke ez a tárgy, amely egykor a céhtagok összetartozását fejezte ki, és a céhes életben fontos szimbolikus szerepet játszott.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája
(bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992.
- Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívó táblák. Veszprém Megyei Múzeum Közleményei.
http://epa.oszk.hu/01600/01610/00002/pdf/vmm_02_1964_21_nagybakay.pdf - Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960.
Fénykép
Átvétel a Nagybákay tanulmányból
Várpalotai posztósok céhkorsója
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A céhedényeket a céhek szertartásos összejövetelein használt, üvegből, kerámiából v. fémből készült, díszes evő-, de főleg ivóedény (tányér, tál, pohár, serleg, billikom, kupa, palack, kancsó, kanna v. korsó), amely célszerű használata mellett az együvé tartozás, a társas szellem jelképe is volt. A céhtagok jogi helyzetében bekövetkezett minden változás ünnepélyes lakoma v. áldomás keretében zajlott le: az inasévek letelte után a legényfelszabadulás, a legénytársaságba lépéskor a társpohár-adás, vándorlegény fogadásakor az ún. Willkomm ('Isten hozott', amelyből a m. billikom szó származik) és mesteravatáskor az ún. mesterasztal. Ezek fényét emelték a díszes céhedények. - Mo-on elsősorban cserép és ón, ritkábban fajansz céhedények használtak. A falusi és mezővárosi céheknél leginkább a zöld, ólommázas, nagy céhkorsók voltak divatban, különösen a Dunántúlon.
Várpalotai posztósok céhkorsója szintén zöld. A korsó fülével átellenben kerek virágokból és hosszú levelekből kialakított, rombusz alakú mezőben vetélő, felette keresztbe rakott posztós szerszám, a körömpő. A nyak alján masni és egy kerek virág. Oldalt karcolt, szív alakú mezőben felirat: Ezén Korsó Készult az / Erdémés és Némes Posztós / Ceh Számára 1834 Eztendöben / A Ki iszik bellölle vállyon / Egészségére mert ez Sziv / Vigaztalo Tár ház". A túloldalon koszorúban: "Az Erdemés / Posztos Céhnek / Céh Mestere Flájsakkér / Mihály Szolgállo Mestére / Tzáogler Ferentz". A rátéttel díszített, alul-felül csigákkal, alatta: "Tsinálta Lantai István / Ifju Fazekas Mester / Palotan".
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. (A posztós ezzel a csapóval rokon, részben átfedésben álló textilfeldolgozó szakma.) Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni. Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték. Palota mezőváros gazdag céhes hagyományának fontos emléke ez a tárgy, amely egykor a céhtagok összetartozását fejezte ki, és a céhes életben fontos szimbolikus szerepet játszott.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája
(bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992.
- Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók. Veszprém Megyei Múzeum Közleményei.
http://epa.oszk.hu/01600/01610/00004/pdf/vmm_04_1965_10_nagybakay.pdf - Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960.
Fénykép (hiány – J.E.)
Átvétel a Néprajzi Múzeum adatbázisából
A palotai csizmadia céh Szent Mihály-lova
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A palotai csizmadiák Szent Mihály lovát a rajta levő évszám tanúsága szerint már a céhrendszer megszűnése után készítették. Csak egyik lehajtható oldallapja maradt meg. Puhafából készült, feketére van festve, közepén tábla, fekete alapon fehér betűs felirattal: „A PALOTAI CSIZMADIA TÁRSULAT TULAJDONA 1879”. Az alsó hosszú léc alján két bemélyedés, a csuklóspántok helye. Az oldalak összekapcsolására három szemes csavar szolgál. Az alsó és felső hosszú lécet a közepén elhelyezkedő feliratos táblától jobbra és balra 7-7 függőlegesen áttört rövid léc tartja össze. Az áttört lécek mintája: két egymással szembefordított stilizált tulipán között egy-egy karika. A tulipánok és karikák feketére vannak festve, szélük fehér.
Szent Mihály lova halottszállító saroglya. Fából készült, négy lábbal ellátott eszköz. Temetéskor a koporsót helyezték rá, melyet aztán négy ember a vállára emelve a sírhoz vitt. Nevét feltehetőleg onnan kapta, hogy a kora középkortól Mo.-on is a temetők és a temetés védőszentjeként tisztelték Szent Mihályt. Katolikusok és protestánsok egyaránt használták a Szent Mihály lova kifejezést, ami ugyancsak az eszköz nagy múltjára vall. Általában dísztelen volt és feketére festették, de ismeretesek faragott fehér és színes virágokkal díszített, festett példányok is, amelyeket gyermekek temetésénél használtak. Alkalmazását a gyászkocsik szorították ki. A legtöbb céhnek megvolt a maga külön Szent Mihály lova, de Veszprém megyében természetben csak – a fent ismertetett várpalotain kívül – csak egy maradt fenn.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. (A takácsok a csapóval rokon, részben átfedésben álló textilfeldolgozó szakma.) Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt.
Palota mezőváros gazdag céhes hagyományának fontos emléke ez a tárgy, amely egykor a céhtagok összetartozását fejezte ki, és a céhes életben fontos szimbolikus szerepet játszott.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája
(bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992.
- Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhlámpák és egyéb céhjelvényes emlékek. Veszprém Megyei Múzeum Közleményei
http://epa.oszk.hu/01600/01610/00010/pdf/vmm_10_1971_08_nagybakay.pdf - Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960.
Fénykép
Átvétel a Nagybákay tanulmányból
Takács céh pecsétje
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A céhpecsét a céh által kiadott iratok hitelesítésére szolgáló, figurális rajzolattal ellátott, köriratos jegy, amelyet rendszerint vörös viaszba nyomtak. - Minden céhnek volt saját pecsétnyomója, amelyet a céhmester gondosan őrzött a céhládában. A céhpecséten rendszerint a céh címerét: a mesterség legjellegzetesebb munkaeszközeit v. termékeit ábrázolták, néha a mestert munka közben és igen gyakran a céh védőszentjét, a céh nevének, alapítási évének v. a nyomó készítési évének megjelölése mellett. - Különösen a középkori céhpecséteken gyakori volt a céhvédőszent ábrázolása.
Háromszög alakban összerakott három takácsvetélő látható a palotai takácsok 1699. évi magyar köriratú vörösréz pecsétnyomóján. A három vetélő között gömb alak látszik, feltehetően a vetélőbe vezetett fonál gombolyagja. MNM. Lsz. 76/1903. 1. Vörösréz . Átm. : 37 mm . Mag.: 80 mm . Kör.: x PALOTA I x TAKÁCS x CHE x PECSETI x 1699.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. (A takácsok a csapóval rokon, részben átfedésben álló textilfeldolgozó szakma.) Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. Palota mezőváros gazdag céhes hagyományának fontos emléke ez a tárgy, amely egykor a céhtagok összetartozását fejezte ki, és a céhes életben fontos szimbolikus szerepet játszott.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája
(bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
- Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992.
- Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. Veszprém Megyei Múzeum Közleményei
http://epa.oszk.hu/01600/01610/00001/pdf/vmm_01_1963_12_nagybakay.pdf - Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960.
Fénykép
Átvétel a Nagybákay tanulmányból
Adalék a céhek templomi zászlóhasználatához
http://krudylib.hu/tartalom/adat-palotai-templomi-zaszlok-hasznalatahoz-...
Összeállította: Budai László