Martinkó Mátyás

Élete

Horvátdisznóson (1950 óta Izsófalva) született 1921. május 19-én Apja: Martinkó József juhász, édesanyja: Andrejcsik Borbála. Felesége Burkus Piroska, gyermekeik: Mária és Mátyás. 

Munkáséletét 15 éves kamaszként kezdte Ormosbányán. 1936-tól mint segédmunkás, később külszíni, majd föld alatti csillés dolgozott. 1942-ben, bevonulása előtt már segédvájár. 1942 és 1944 között katonáskodott, 1944 és 1945 között hadifogoly volt. 

1946 és 1949 között ellenőr a Magyar Állami Szénbányáknál. 1953-ban munkaügyi osztályvezető a Komlói Szénbányászati Trösztnél. 

A párt 1946. november 20-án – a bányák államosításának napján – a Magyar Állami Szénbányák Központjába küldte, ahol 1950-ben osztályvezető lett. (Forr.: Bányászakadémista – a bányászújításokról. In.: Újítók Lapja, 1953. január 5. (5. évf. 1. sz.) p. 14.))

1953-ban a Budapesti Gazdasági Műszaki Akadémián szerzett oklevelet. (Ezt az akadémiát is azzal a céllal hozták létre 1949. október 17-én, hogy "új, szocialista értelmiséget hozzanak létre", és "a munkásosztály fiaiból gazdasági vezetőket neveljen".)

1955-ben Szocialista Munkáért Érdemérmet kapott. 

1955. szeptember 1-től 1980-ig vezérigazgató a Várpalotai Szénbányák Vállalatnál, illetve jogelődjeinél.

A várpalotai munkásőrség névadó és zászlóavató ünnepségén "a várpalotai bányász és üzemi dolgozók nevében Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt igazgatója átadta a zászlót a Fjodor Pjotr Fjodorovics munkászászlóaljnak." 

1959-ben "Munka Érdemrend" kitüntetést kapott. (Forr.: Kitüntetett műszakiak. Műszaki Élet, 1959. július 17. (14. évfolyam, 19. szám) 

 1959. októberben a várpalotai városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja lett. (Forr.: Várpalotai Középdunántúli Napló, 1959. október 24. (15. évf. 250. sz.) p. 1.) 

1960-ban a Lengyel Népközársaságban a bányagépesítést tanulmányozta. (Forr.: Műszaki Élet, 1960. július 21. (14. évfolyam, 15. szám) 

1960-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet

Irányítása idején a vállalatnál kifejlesztették az ún. „VHP típusú hidraulikus páncélpajzs” bányabiztonsági berendezést, amelynek következtében lehetővé vált a gépesített, nagy hatékonyságú termelés. A berendezés különböző típusait a 70-es évek elejétől a Várpalotai Szénbányák Gépüzemében gyártották, ezt használták több magyar szénbányában, ill. exportálták az Német Szövetségi Köztársaságba, Jugoszláviába, Kínába. A pajzs kifejlesztése mellett korszerű berendezéseket alkalmaztak az elővájási, fejtési és szállítási munkák végzésére is. Ezáltal vált a széntermelés Várpalotán az országban elsőként teljesen gépesítetté.

Az OMBKE-nek 1951 óta volt tagja, és több mint egy évtizeden keresztül a várpalotai csoport elnöke.

1976-ban Eötvös Loránd-díjat kapott. (Forr.:Kitüntetések. In.: Népszava, 1976. április 3. p. 10.)

1977-ben mint a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsa elnöke Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetést kapott. (Forr.: Szakszervezeti kitüntetések május 1. alkalmából. Népszava, 1977. április 29. p. 8.) 

1981-ben Várpalota város díszpolgára címet kapott.

1955-1980 között családjával Várpalotán lakott, nyugdíjas éveiben Balatonalmádiban. Urnája Vörösberény temetőjében található.

Munkái

• Elővájások és frontfejtések korszerű biztosításának gazdasági vizsgálata a várpalotai medencében. In.: Bányászati Lapok, 1962. (95. évf. 1. sz.) p. 44-53.
• A termelékenység növelése a várpalotai bányákban. In.: Pártélet. 1962/2. p. 70-74. 
• Komplexen gépesített hidraulikus páncélpajzs kísérleti eredményeinek értékelése a Várpalotai Szénbányáknál. In.: Bányászati Lapok, 1967.(100. évf. 8. sz.) p. 510-524.
• A fejtési pajzsbiztosítás fejlesztésének újabb eredményei. In.: Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1970. (103. évf. 5. sz.) p. 299-310.
• Vastagtelepi pajzs kifejlesztése a Várpalotai Szénbányáknál. (Tsz.) Zárójelentés. 1978.
• A várpalotai lignitbányászat múltja, jelene és jövője. In: Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 1971. (104. évf. 12. sz.) p, 812-828.
   

Bányagépkísérletéről szóló források

Szén – veríték nélkül

[...] A gép „szülőatyja”, a tröszt igazgatója, Martinkó Mátyás elvtárs nemcsak könyvekből ismeri, milyen nehéz a fejtés. Vájár volt, 15 éves korától a Borsod medencei Ormosbányán dolgozott. Sok éjszakán át töprengett: hogyan gépesíthetné a jövesztést a fronton. A tröszt széntermelésének ugyanis mintegy 80 százalékát frontokról, még mindig kézzel csákányozzák. Ötleteit lerajzolta, elgondolásait megbeszélte Bolyky Zoltán tröszt-főmérnökkel, Mészáros Tibor mérnökkel, Kasza Zoltán műszaki osztályvezetővel s másokkal. Azután ez év nyarán-őszén a tröszt műhelyében saját erővel, saját anyagból elkészítették a kom bájnt. [...]"
Szén – veríték nélkül. Nagy jelentőségű bányagép.kísérlet[!] Várpalotán In.: Népszabadság, 1959. december 22. p. 7.

Várpalotai romantika

[...] Várpalota, 1960 májusa. Szerin tem nyoma sincs itt semmiféle sivárságnak. Martinko[!] Mátyás, a hírneves vájárból lett trösztigazgató, éppen valami kitűnőnek ígérkező bányagépet konstruál, tele a feje gondokkal. [...]

Várpalotai romantika /Kékesdi Gyula In.: Népszabadság 1960. május 19. p. 6-7.

Új jövesztő-rakodó bányagéppel kísérleteznek

Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt igazgatója és munkacsoportja új jövesztő-rakodógépet tervezett. A berendezés kísérleti példányával először Várpalotán, majd az oroszlányi, a lyukói és az egercsehi bányában végeztek sikeres próbákat. A gép teljesítményével az eddig tapasztaltak alapján elégedettek a szakemberek. (MTI) Népszabadság, 1961. június (19. évfolyam, 147. szám) 1961. június 22. 

Új magyar bányagép

A Várpalotai Szénbányászati Tröszt igazgatója, Martinkó Mátyás új típusú jövesztő-rakodó gépet tervezett. A berendezés kísérleti példányát először a várpalotai bányákban próbálták ki, és nem régen a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt egyik üzemében állították frontfejtésbe. Az alacsony gépet a szénfallal párhuzamosan futó szállítóberendezéshez, a lengyel gyártmányú kaparószalaghoz építették. Hosszabb tengelyére három tárcsaszerkezetet erősítettek. A tárcsán levő vasfogak állandó körforgás közben belem arnak a szénfalba, s a megbontott széntömb darabjai ekeformára kiképzett vastalpra hullanak. Ez az „eke” feltorlaszolja, összegyűjti a szenet és a kaparószalagra továbbítja. A gép folyam atosan halad előre a frontíal m entén, de nem önjáró. Csúszótalp segítségével a kaparószalagra tám aszkodva láncokkal vontatják előre, így sínpályán mozog. Az érdekes módszer a gyakorlatban beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Új magyar bányagép / H. D. In.: Természettudományi Közlöny, 1962. p. 574.

Bánya, ahol "nem kell dolgozni". Egy nagyszerű kísérlet 

"Tizenhárom ember hajlik a hatalmas gépkomplexum fölé a Várpalotai Szénbányászati Tröszt bántabányai üzemében, hetven méter mélyen a föld alatt. Ennek a fronthomloknak a hossza 50 méter. Tartozékaival együtt ugyancsak 50 méter hosszú az a gép- csodaszámba menő alkotás is, amelyet Martinkó Mátyás trösztigazgató vezetésével egy kis létszámú műszaki kollektíva hozott össze — mint mondják — azzal a szent elhatározással, hogy nagy mértékben emelik a termelékenységet, de úgy, hogy a bányában megszüntetik a nehéz fizikai munkát, s az ember számára teljesen biztonságossá teszik a bányászkodást."

Bánya, ahol "nem kell dolgozni". Egy nagyszerű kísérlet / Zsidai Pál. In.: Népszava, 1962. március 30. p. 2. 

Cél: az automatizált frontfejtés

[...]
– Mikor építették be Várpalotán az első pajzsot? 
– A múlt év őszén. Az első hónapok kísérletei után úgy láttam, hogy a pajzs nálunk is használható. Akkor eszembe jutott, hogy fejtőgépet kellene tenni a pajzsba. A pajzs megszünteti a bányászok egyik legnehezebb fizikai munkáját, a gerendák cipelését, és a legveszélyesebbet, az omlasztást. Ha kombájnt helyezünk bele, gép végzi a jövesztést és a rakodást is, tehát fizikai erőt csak a takarítás és a főteegyengetés igényel, ami az összes munkának csak az 5–10 százalékát teszi ki. Egy lengyel gépet alakítottunk át erre a célra. Amikor magamban kidolgoztam az egész frontnak a tervét, megbeszéltem Bojki Zoltánnal, a tröszt főmérnökével, Kasza Zoltánnal, a műszaki osztály vezetőjével, és Mészáros Tiborral. [...]

Cél: az automatizált frontfejtés / Bozsik Valéria. In.: Népszabadság 1962. július 3. p. 2.

Bányaműszaki újdonságok Várpalotán

"A külföldi piacokra nem könnyű betörni, magyar gyártmányú bányagépekkel. Az NSZK kiváltképpen a "nehéz" országok közé tartozik ebben a tekintetben; bányagépgyártó ipara világszínvo­nalú. A várpalotai hidraulikus páncélpajzsberendezésre mégis felfigyeltek nyugatnémet cégek, vásároltak belőle, tavaly óta dolgoznak vele a Ruhr-vidék egyik szénbányászati központjában.
Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányászati Tröszt igazgatója a közelmúltban megtekintette az NSZK-ban dolgozó bányagépet, s mint elmondta, kiváló eredményeket érnek el vele. A hazai bányákban a munkahelyi produktivitás lényegesen megnőtt eberendezés használata óta; a tonnánkénti költség megta­karítás hároméves átlagban 15 forint. A gép élettartama hat év, a megtérülési idő 1,9 év.
Az új berendezés a bánya műszaki újítások egész sorát vonta maga után. Mindenek előtt meg kellett gyorsítani a szállítást. Ezer milliméter hevederszélességű automatikus szalagrendszereket alakítottak ki, amelyeket központi vezérlőteremből irányítanak. A szállítószalagok automatikáját ugyancsak a várpalotai bánya mérnökei konstruálták. A diszpécserszolgálatnál összefutó jelzések révén a hiba elhárítás idejét minimálisra csökkentették. Magyarországon először a várpalotai bányákban vezették be a hangos bányatelefont. Eddig csaknem kétmillió forintot fordítottak a belső hírközlés korszerűsítésére. Valamennyi munkahelyről valamennyi munkahely hívható. Korszerűsítették a bányavilágítási hálózatot is; minden frontfejtést, szállítási pályát és irányító helyet a korábbinál lényegesen jobban kivilágítottak."

Bányaműszaki újdonságok Várpalotán. A páncélpajzs-berendezés sikere – Korszerű szállítás és világítás. In.: Népszabadság, 1971. május 7. 

Kollektív újítás, alapszabállyal

"[...] Tekintve, hogy a bányaüzem főmérnöke, gépészeti vezetője is tagja a brigádnak, minden újítást a vállalathoz nyújtanak be elbírálásra. Miután a vállalat a döntőbíró, hogyan látja tevékenységüket Martinkó Mátyás, a Várpalotai Szénbányák igazgatója? – Azt hiszem, nem lehet eléggé méltatni e kezdeményezés hasznát és jelentőségét – válaszolja. – Amióta ez a brigád megalakult, ismét működésbe léptek a szunnyadó alkotóerők, a vállalat másik két üzemében is követik a példájukat. – Hozzá kell tennem: ma nehezebb újítani, mint régebben, hiszen a termelési folyamatok bonyolultabbak, nehezebben áttekinthetők. Parancsoló szükségszerűséggé vált a munkások és a műszakiak összefogása, mert másképp nem születhetnek jelentős újitások. Ennek a követelménynek tesz eleget a bántaiak önkéntes és alkotó jellegű vállalkozása, ezért rokonszenvesek számomra."

Kollektív újítás, alapszabállyal / Magyar László In.: Népszava, 1972. június 1. p. 3.

Vitás ügyek – bíróság nélkül. Fogadónap Várpalotán

Korallszínű épület az ősi vár szomszédságában. „Várpalotai Szénbányák” – hirdeti az aranybetűs, fekete üvegtábla. Reggel 7 óra. Martinkó Mátyás igazgató a Munka Törvénykönyvét, a baleseti kártalanítási rendeletet tanulmányozza szobájában. A fél nyolckor kezdődő heti fogadónapjára készül. A folyosón már 8–10 ember várakozik. [...] Ki tanácsot, ki segítséget kért, ki jogos igényének kielégítetlensége miatt kereste fel Martinkó Mátyást. Egytől egyig megnyugodva távoztak. Ami talán, mondhatnánk, természetes is, hiszen az igazgató, aki túl van már az ötvenen, maga is bányász: gyerekfejjel, tizenöt éves korában szállt először a föld alá, hogy a felnőttekkel együtt szenet küldjön a felszínre, s mint vezető is jól ítélheti meg helyzetüket, hiszen 19 éve áll a több bányaüzemet egybefogó vállalat élén. [...] 

Vitás ügyek – bíróság nélkül. Fogadónap Várpalotán / Zsidai Pál. In.: Népszava,  1974. február 14. p. 3.

MT–SZOT Vörös Zászló átadások

Szombaton dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese átadta a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját a Várpalotai Szénbányák Vállalat dolgozóinak, akik nevében Martinkó Mátyás igazgató vette át. A magas kitüntetést ötéves nehéz munka eredményeivel érdemelték ki. A vállalatnál fokozatosan nőtt a termelés műszaki színvonala, emelkedett a termelékenység és a vállalat mindenkor eleget tett a népgazdasági kívánal­maknak. Az egy dolgozóra jutó műszakonkénti termelést 2,33 tonnáról 2,62 tonnára emelték és ezzel a teljesítménnyel az elsők között vannak hazánkban.

MT–SZOT Vörös Zászló átadások. In.: Magyar Nemzet, 1976. április 25. p. 3.

Publikált jelentése a komlói pártszervezetről 1947-ből

Jelentés a komlói pártszervezet irányvonalának megítélése ügyében

Erdmann Gyula: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 1. Budapest, 1975) p. 314-315.

A "Bozsik Valéria-ügy"

Bozsik Valéria: Szerelem és kísérlet (1966) című regényének cselekménye valóságon alapszik. Idősebb várpalotaiak a regényben szereplő karaktereket egytől-egyik be tudják azonosítani. Állítólag az írónő által megírt szerelmi történet miatt igazi botrány kerekedett a városban. Az akkori bányaigazgató állítólag felvásároltatta Várpalotán az összes könyvet, így a városban nem lehetett hozzájutni. A várpalotai vonatkozású részeket lásd itt: http://www.krudylib.hu/sites/default/files/database/vpalota_irodalmi_kistukre_10.pdf

A szerelmi szálat mint fikciót megemlíti az írónő ebben a könyvében is:
Vezetők és vezetés. Riportkönyv az igazgatók vezetési módszereiről / Bozsik Valéria. Budapest : Közgazd. és Jogi Kvk., 1966.

Adalék a Kádár-rendszer kiépítésében vállalt szerepéhez

1957. április 25.

I.
Jelentés
a Magyar Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynak a szénkormánybiztosok 5 hónapos munkájáról és a bányászat helyzetéről
Az ellenforradalom miatt 3,8 millió tonna esett ki a múlt évi széntermelésből.
A szénkormánybiztosság három területen kezdte el munkáját, s foganatosított szélesköm intézkedéseket: szervezeti, gazdasági és politikai téren.
Szervezeti intézkedések:
A szénbányászati trösztökhöz 30 szénkormánybiztost küldtünk ki, akik túlnyomórészt nemcsak jó szakemberek, tehetséges szervezők, hanem egyben túlnyomó részt kiváló pártmunkások is. A 30 szénkormánybiztos közül bevált, és jól dolgozott: Molnár László, Kraut Sándor, Manhercz Antal, Zgyerka János, Vajda József, Haracska Imre, Jambrik Károly, Almási István, Martinkó Mátyás, Dozsnyák János, Nagy Albert, Csapó Dénes, Kispap Béla, Havrán István, Pothornyik József, Jámbor Miklós, Fülöp Sándor. Közülük az 5 szénmedencében medence felelősöket jelöltünk ki, akik területükön felelősek voltak a kormánybiztosok irányításáért és összefogásáért. A tatai szénmedencében kijelöltük Molnár László, a pécsiben Vajda József, Közép-Dunántúlon Haracska Imre, Nógrádban Havrán István, Borsodban Martinkó Mátyás, később Dozsnyák János elvtársakat.

December derekán a Minisztertanácsnál az összes szénkormánybiztost eligazító megbeszélésekre hívtuk össze, s utána – elsősorban a medence felelősöket – a szükséghez képest számos esetben összehívtuk. A kormánybiztosok feladata volt egyfelől: a vezetés megszilárdítása, a megfelelő munkáskáderek visszaállítása, a termelés beindítása, a különböző kormányintézkedések végrehajtásának hatékony ellenőrzése. Másfelől: a politikai ellentámadás megindítása és megszervezése, a pártbizottságoknak megfelelő segítségnyújtás a bányaüzemi alapszervezetek újjászervezésének munkájában, a szakszervezeti munka elindításában, később a munkásőrségek megszervezésében.
A kormánybiztosok január végére valamennyi megfelelő munkásigazgatót visszahelyeztek eredeti helyére. Egy-két oda nem valót pedig ők maguk váltottak le.
A munkásigazgatók visszaállítása a munkástanácsokkal és az akkor még működő tröszti munkástanácsokkal vívott ádáz harc közepette ment végbe, különösen Tatabányán.

[Kiemelések tőlem. BL.]

További kutatást igénylő időszak az életében 

Martinkó Mátyás II. világháború utáni munkái mind-mind bizalmi állások voltak, ahol a politikai megbízhatóság fontos szempont volt. Ellenőr, személyügyi osztályvezető, szénkormánybiztos, majd vezérigazgató. Ennek fényében vizsgálandó a neve előfordulásának oka az alábbi dokumentumokban.

Hadifogsága alatt Kozma István visszaemlékezése szerint az ún. krasznogorszki antifasiszta iskola hallgatója lett Martinkó Mátyás. (Kozma István: 30 éve történt (Az első Győzelem Napján Moszkvában) Szabolcs-Szatmári Szemle, 1975/2. p. 42. http://mandadb.hu/common/file-servlet/document/665341/default/doc_url/SzabolcsSzatmri_Szemle_1975_2.pdf , illetve Bányászakadémista – a bányászújításokról. In.: Újítók Lapja, 1953. január 5. (5. évf. 1. sz.) p. 14.))
Ez a tábor hadifoglyoknak szervezett kommunista ideológiai képzés. A későbbi káderek számára jó ajánlólevél volt. 
(Működéséről bővebben: Sziklai Sándorné: Adalékok a 165. sz. jüzsai (talici) antifasiszta iskola történetéhez. (1943–1945) In.: Hadtörténelmi Közlemények, 1985. (32. évf. 2. sz.) p. 344-371., illetve Pihurik Judit: A háborús múlt számonkérése az ötvenes években. In.: Betekintő 2014/2. p. 1-12.) 

Szerepel Kiszely Gábor ÁVH. Egy terrorszervezet története. (Bp.: Korona, 2000 ) c. könyve XIV. számú, "A politikai rendőrség munkatársai voltak... (PRO, ÁVO, ÁVH)" című fejezetben közzétett névjegyzékben, a 275. oldalon: Martinkó Mátyás alhadnagy. 

Egy másik visszaemlékezés szerint ÁVH-s alezredes volt, aki "...kategorikusan kijelentette, ő nem marad itt [az ÁVH-nál], visszamegy a bányába dolgozni, mert ő nem akar kifutója lenni semmilyen jólfésült polgárnak" (Kiss József: ÁVO-s voltam, ÁVO-sok vertek… http://www.boldogsag.net/index.php?option=com_content&view=article&id=28780%3Aavo-s-voltam-avo-sok-vertek&catid=748%3Agulag-kommunizmus&Itemid=328 Utolsó letöltés ideje: 2019: október 31.) 

"Jól tudták, ügyelniük kell rá, ne maradjon bizonyíték mindarra, amit műveltek. Tonnaszám gyártották a jegyzőkönyveket s a jelentéseket éveken át, hogy aztán – midőn eljött az idő – megsemmisítsék őket. Jól tudták, túlélő áldozataik visszaemlékezései könnyűszerrel söpörhetők félre a kijelentéssel, mely szerint a memoárok lényegüknél fogva szubjektívek, s bármennyire egybahangzóak, nem tekinthetők hiteles bizonyítéknak." (Kiszely Gábor ÁVH. p. 10.) 

Források

• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyekről, kortársainkról. Szerk. Hermann Péter. 4., átdolg., bőv. kiad. Budapest, Kossuth, 1981.
• Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon / szerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, 2001. II. köt. L-Zs. Függelék. p. 606-607.
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. 2014. /szerk. Varga Béla. Veszprém, EKMK, p. 670-671.
• Kiss Tamás: Martinkó Mátyás (1921-2011) [Nekrológ] . In.: Bányászati és kohászati lapok. Bányászat, 2011. (144. évf.  3. sz.) p.  52-53.