A közöletlen várpalotai temetőre épített „avar–langobard szimbiózis” elméletét J. Werner már 1950-ben felállította (a langobard harcos-sírokról akkor még nem tudott, így avar férfiakat és langobard nőket házasított össze), majd a temető közzététele után elmélete és kronológiai rendszere védelmére dolgozta ki a „Várpalota-Kultur” fogalmát (1962). Ennek keretében az 568. évi itáliai kivándorlást „első lökésnek” értelmezve továbbra is langobard–avar szimbiózist feltételezett az 568–600 közti évtizedekben, azzal a változtatással, hogy a temetőnek 546–568 között önálló langobard korszaka is volt. Elmélete ugyanakkor tovább örökíteni látszik a nagynémet „Restgermanentum” elméletet is, amely a délkelet-európai térségben a soha meg nem szűnő germán jelenlétet kívánta igazolni. J. Werner elméletét jogos bírálattal illette a tárgyilagos hazai és nemzetközi kutatás egy része (Kovrig I., B. Svoboda, M. Martin, H. Kalex), s végérvényesen megcáfolták a várpalotai ásatások utólag előkerült eredeti jegyzőkönyvei. Ennek ellenére megalkotója óriási tekintélye még sokáig éltetni fogja régész tanítványai, követői és a historikusok körében.

A várpalotai langobárd sírmezőből egyedülálló leletek kerültek elő. Unikálisak az ún. 21. női sírból arany brakteáták ábrái, amelyek a korabeli germán ornamentika legszebb darabjainak számítanak. A várpalotai Odin-ábrázolás pedig ezek közül az egyedi darabok közül is kiemelkedik szépségével. Várpalota neve a régészeti szakirodalomban összeforr a langobárd történelemmel, a népvándorlás korával a nagy szaktekintéllyel rendelkező Werner – később tévesnek bizonyuló – elméletének köszönhetően. A megyei Lackó Dezső Múzeum jelentős anyagát adják a gyűjteményének.

Források:

• Hunok – gepidák – langobardok Bóna István (1930–2001) [et al.] JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Balassi Kiadó. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/hunok-gepidak/ch01s04.html 
• Szíj Rezső: Várpalota. Bp.: Gondolat, 1960. 
• I. Bóna, Die Langobarden in Ungarn. Die Graberfelder von Várpalota und Bezenye. Acta ArchHung 7(1956), 185–191; 
• J. Werner, Die Langobarden in Pannonien. München, 1962, 21–48; 
• Bóna I., Ásatás Várpalotán – Ausgrabungen in Várpalota. RégDolg – DissArch 5(1963), 119–124; (http://dissarch.elte.hu/index.php/dissarch/article/view/102 )
• M. Martin, Zur Interpretation des langobardischen Graberfeldes von Várpalota. In: 
• Basler Beitrage zur Ur- und Frühgeschichte Bd. 1. 1976, 194–199 – szellemes ásatásrekonstrukciója nem felel meg az egykorú tényeknek. Bóna, I.: Longobardi. Milano, 1990, 55–59.

Lófejes ruhakapcsoló tűk (fibulák) várpalotai longobárd sírból