Budai László: Krúdy Gyula várpalotai kötődése

Ha egy szóban akarnám összefoglalni, hogy milyen kötődése van Krúdynak Várpalotához, akkor a nagyanyját kell említenem.

Azt hiszem, nem túl merész kijelentés, hogy Krúdy legfontosabb múzsája, nevelője, támasza Radics Mária volt. Tehát Krúdy Gyula elfeledett kisvárosa, Várpalota, elsősorban Krúdy nagyanyjának, Radics Máriának köszönheti, hogy a modern magyar irodalom egyik legnagyobb íróját saját írójának is tekintheti. Hiszen a Radics család okos és kemény asszonya, Mária köti Várpalotához a nagyapát, majd itt születik meg az apa, és az unoka ettől a várpalotai nagyanyjától szívja magába meseszövés örömét és technikáját – igaz már Nyíregyházán. Így ír erről később az unoka: „Az én nagyanyám minden télen másképpen mesélte el az ő történeteit. Igaz, hogy a történetek mindig ugyanazok voltak; csakhogy azóta már hozzáálmodott, újabb és újabb emberekre emlékezett, akik később vagy előbb éltek, mint amikor a történet megesett – s így keveredett össze a múlt a jelennel, a fantázia a valósággal.” Radics Mária 1831. augusztus 30-án született Palotán. Családja – amint ebben az időben sok palotai család – fuvarozásból élt. Radics József Dalmáciából Várpalotára származott selyemkereskedő volt, aki később postakocsikkal fuvarozott. Tizenkét pár lova, hintaja, kocsija volt. A Nógrádból származó Krúdy Gyula fiskális, 48-as honvédtiszt, az író nagyapja, egy Győrben megrendezett bálban ismerkedett meg az akkor 17 esztendős szép szemű, fekete hajú Radics Máriával. A heves vérű ifjú katona még aznap megkérte a lány kezét, és a szülők ellenkezése ellenére meg is esküdtek. A családi legendából ismert romantikus komáromi esküvő helyett azonban a valóságban – Praznovszky Mihály kutatásai alapján – a házasságot a Várpalotától mintegy 10 km északkeleti irányban található Isztiméren kötötték az ottani r. kat. anyakönyv szerint.

A nagyapa 1848-49-ben abban a komáromi erődben szolgált, amely 1849. október 2-ig kitartott, és teljes kiürítése október 5-én, egy nappal az aradi kivégzések előtt történt. (A világosi fegyverletétel már augusztus 13-án megtörtént!) Nem találtam nyomát, hogy ő is kapott-e menlevelet, mint minden honvéd, aki bennrekedt a korabeli Magyarország egyik legnagyobb várában. Az 1849 nyarán véghezvitt kirohanások alkalmával többször kitüntette magát, vitéz magatartásáért századossá léptették elő. Mindenesetre a szabadságharc után bujkálni kényszerült, és valószínűsíthetően Várpalotán bujkálhatott, hiszen itt született fia, Gyula, az író apja, 1850. szeptember 2-án. Krúdy Zsuzsától úgy tudjuk, hogy később is, Nyíregyházán sokszor mesélte, miként bújt el üldözői elől. Egyszer egy padláson a kémény mögött rejtőzködött, ahol csak sovány, szikár termete mentette meg. Máskor szénakazalban rejtőzött, ahol a véletlennek köszönheti, hogy nem találta el egy kard sem, amikor üldözői körbedöfködték a kazlat. Az egészen biztos, hogy 1848 nemcsak a nagyapának, hanem Radics Máriának is élénken élt a tudatában, lásd a későbbi, 1919-es, fiának írt levelét. A honvédek üldözésének enyhülésével Radics nagymama Krúdy otthonába, Szécsénybe költözött, majd innen továbbköltöztek Debrecenbe, ahol Krúdy papa ügyvédi irodát nyitott. 1867-ben, a kiegyezés után Szabolcs megye főügyészévé választották, és a megye akkori székhelyére, Nagykállóra kerültek. Hamarosan megvált hivatali állásától, és Nyíregyházán lett ügyvéd, egyben a 48-as hagyományok egyik szószólója. A nyíregyházi közös életük akkor tört derékba, amikor a nagyapa – akitől nőfaló természetét örökölte az unoka – kicsapongó életét megunva Radics Mária mintegy 25 évnyi házasság után elvált urától. Az öreg Krúdy ekkor ott hagyta a feleségét és a családját, elköltözött a Kállói utcai kúriából, és Humik Karolina nevű házvezetőjével kezdett új életet. Ettől függetlenül nem szakított meg minden kapcsolatot családjával sem. Eközben az ifjabb Krúdy – az író apja – szintén ügyvéd lett, és az apja irodájában dolgozott. Már a szülők válása után került a házhoz az a 15 éves cselédlány, Csákányi Julianna, aki aztán az író Krúdy édesanyja lett, miután a fiatalúr és a kis cselédlány között szerelmi kapcsolat bontakozott ki. Így esett, hogy hamarosan megfogant az a Krúdy Gyula, akiről a mai napon megemlékezünk. A nagyszülők persze felháborodtak az eseten, és felmondtak a lánynak, ahogyan kiderült a várandósság, de a szerelmet nem tudták legyőzni. A lány az elvált Radics Mária külön lakrészét építő kőművesmester mellé szegődött culágernek, hogy mindennap láthassa szerelmét. Ifjabb Krúdy nem hagyta cserben szerelmét, leemelte az állványról, és a sajátjuktól néhány házzal odébb bérelt számára egy albérleti szobát. Ott született 134 éve, 1878. október 21-én a legifjabb Krúdy Gyula mint törvénytelen szerelemgyerek. Majd gyors egymásutánban jött még kilenc gyermek, és csak ezután, 1895-ben lettek a későbbi író Krúdy szülei törvényes házasok. A „várpalotai kötődés” a kilenc testvér érkezése miatt erősödött meg a gyermek íróban, hiszen minden testvére érkezésekor a nagyanyához került a kis Gyula, majd később – apja kívánságára – huzamosabb ideig nevelte a nagymama. Ennek során egy életre szóló, szoros kötődés alakult ki közöttük. A nagymama kedveltette meg vele az olvasást, a könyveket, és nagyanyja volt az, aki védelmébe vette unokáját akkor is, mikor pályaválasztása körül dúltak a családi háborúk. Ő volt az egyetlen a családban, aki nem akart minden áron jogászt faragni belőle, hanem hitt tehetségében, s nemhogy lebeszélni nem akarta az írói pályáról, hanem még biztatta is. Az író Krúdy első palotai élményei nemcsak nagyanyja folyton változó meséiből elbeszéléseiből származtak, hanem személyes élményekből is táplálkoztak. Mivel Radics Mária soha nem volt jóban menyével, az író anyjával, ezért gyakran látogatott haza Palotára Nyíregyházáról, és ilyenkor magával hozta unokáját is. Könczöl Imre azt feltételezi, hogy huzamosabb ideig is élhettek itt, és ez idő alatt az unoka járhatott itt elemi iskolában is, mivel az 1926-os Útinaplómból c. írásában így fogalmaz: „A völgyben feltünedezik vala a kis Várpalota, mint egy visszaszálló ifjúkori emlék. Igen, itt a falu közepén állott az az ódon, zöldre festett, a széllel mindig hosszadalmasan beszélgető Zichy-kastély, amelynek kanyarulatos folyosóin letettem vala iskoláskönyveimet, hogy a sarokablakhoz állva arról ábrándozzak, mily jó volna innen a nagyapám kocsiján elutazni, ahogyan az öregember beszélgette el valaha a leányszöktetéseket.” Akár így volt, akár nem, tény, hogy 1900. december 30-án meghalt Krúdy nagyapja, majd Radics Máriát puskával üldözte ki menye a házból, így a nagymama 1903-ban hazaköltözött szülővárosába. Eladta nagy értékű olajfestményeit, árukból Palotán vett egy házat. Unokája, az író Krúdy itt többször meglátogatta. Így mutatta be ezt a házat a Palotai álmok c. regényében: „Az ablakok keskenyek és magasak voltak, mintha sovány zárdaszüzek építették volna, akik innen néznek tova a poroszkáló lovagjaik után, a kertben megfakul üveggomb egy vén karón, a sarkon egy nagy és vén fa, amelyen cinkefészek volt. A háztetőből mohos tornyocska emelkedett ki, amelynek közepén valamikor óra foglalt helyet. A tornyocskán szürke galamb üldögél. Az ámbitus regényesen hajlott és lágy ívei alatt már a tél cserepes virágai elhelyezkedtek. Amott egy aranyozott virágkosarat rángatott a szél, amelyből zöld füvek kandikáltak ki. Otthon szőtt szőnyeg borította a pirosló téglákat, egy nagyon fehérre súrolt asztalon ugorkás üvegek állottak útközben. Nő lakik itt, nő parancsnokol. A bútorok meglehetősen régiek, de az aranypirossal behúzott székekről nem hiányzott a fejér csipkevédő. Hosszú évek munkája. A falról az olajfestmények közül egy szigorú képű úriember figyelmeztetett a szobában történő dolgokra. A kép alá aranyszalaggal babérág volt akasztva, és jobbról és balról temérdek női fotográfia. Minden fotográfia egyetlen nőt ábrázolt. Itt krinolinban, amott magyar viseletben, itt francia ruhában másfelé meg lovagló öltözetben állott emléke Radics Máriának. Az ablaknál hegyeslábú varróasztalkánál Radics Mária elevenen, szürke haja koronába fonva, még alakja olyan egyenes, hogy bátran helyet foglalhatna egy divatkereskedés kirakatában. Az ősz virágaiból kis csokor állott előtte színes pohárban. A függőlámpának kék kalapja volt, és benne aranyos csillagocskák hintáztak.”

Szíj Rezső kutatásai alapján tudjuk, hogy ez a ház az ún. Rejcsúrban állt a 60-as évekig, amikor ledózerolták sok más műemlék jellegű épülettel együtt. A ház a Thury György tér 11. szám alatt állt 1963-ban, amikor Varsányi Ferencék birtokolták. Ezen kívül még két ház kötődik a Radicsokhoz Várpalotán. Az egyik a II. világháborúban pusztult el, Radics Jánosé volt. Ez a Mészáros Lőrinc utcában állt. A másik a volt Megyeház (mai Jókai) utcában, a református templom közelében levő ún. Svarda-Klug-féle ház. Azért rendkívüli dolog ezt a palotaiaknak tudni, mivel ennek a háznak az egyik szobájában született az író Krúdy Gyula édesapja. Erről a házról írta Krúdy Gyula, hogy: „Ott a Bakony közepén, a kis Várpalotán él a két öreg ember, aki folyton álmodik. János bácsi a régi ház hátulsó részében dörmög naphosszat, míg Mari néni elöl lakja hűvös szobáit, ahonnan az utcára is lehet látni. Körül pedig zúg-búg a Bakony.” Radics Mária fia halála után, 1903-ban visszaköltözött Várpalotára. 18 évig lakott Várpalotán legnagyobb leányunokájával, akit magával vitt a népes Krúdy családból. Erre a várpalotaiak még élénken emlékeztek a 60-as években, amikor Szíj Rezső kutatott a Krúdy-emlékek után. Most következzék néhány várpalotai visszaemlékezés, melyeket Szíj Rezső rögzített a ’60-as évek elején: >> Vidamon Károly szabó is tud Radics Mária mellett egy bizonyos Erzsi nevű hölgyről, aki 1963-ban kb. annyi idős lett volna, mint az ő nővére, mintegy 80 esztendős. Kitűnően zongorázott – mondja Vidamon Károly s fellépett a helyi műkedvelő gárdában is. Szerinte Radics Máriáék az első világháború alatt itt éltek a Thuri György téri házban. Vörös Istvánné (1893) is erre a Radics-házra emlékszik, a Thuri György téri kis házra, mert a szomszédban laktak s onnan hordták, sokszor csak úgy átadták a kerítésen a tejet. Vörösné bátyja tudott németül s ezért többször beszélt Radics Máriával németül, mint magyarul. Szerinte is másodmagával lakott Radics Mária a házban, s úgy emlékszik, mintha a fiatalabb is már őszes lett volna. Vörös Istvánné szülei 1909-1912 között Radics Máriától vásároltak néhány bútordarabot, valószínűleg akkor, amikor a felső Radics-házat eladták és a kisebb lakásba a holmik nagyrésze nem fért be. Egy fekete asztalt, két kis fotelt, egy zöld alapon hatalmas és szép piros rózsákkal díszített díványt. Vörös Istvánné testvére, özv. Csősz Józsefné is bejáratos volt Radics Máriához (tejet hordott nekik) s világosan emlékszik arra, hogy az első világháború alatt itt laktak a Rejcsurban (Thuri György tér) Várpalotán. Ugyanis Erzsi kisasszonynak a szomszédba beszállásolt katonák szívesen tették volna a szépet, s emiatt ez csak akkor, mert a kútra menni vízért, amikor a katonák nem voltak a láthatáron. Egyébként Radicsék zárkózottan éltek, az utcaajtó többször volt náluk zárva, mint nem. Néha elmentek sétálni. Máskor az udvari lugasban az asztal körül üldögéltek. Özv. Szabó Andrásné háza a Tési domb felé szomszédja a Thuri György téri Radics Mária-féle háznak. Őneki is úgy rémlik, hogy itt éltek az első világháború alatt, talán még a Tanácsköztársaság idején is. Ez az egyetlen helyi emlékezés, amely az 1919-es események idejére utal és érthetővé teszi Krúdy Gyula Útinaplómból, A betyárok országútján c. írásait. Ezek valóban a Tanácsköztársaság esztendejének élményeire épülnek. A palotai út pedig abban leli magyarázatát. hogy a nagyanya itt élt Palotán. Vidamon Károly is úgy emlékszik, mintha 1919-ben járt volna Krúdy Palotán. A költői lelkületű, süket és vak asszony, Szabóné Tizekker Matild szerint szép, sudártermetű, büszke tartású asszony volt Radics Mária. Az író is „jegenyetartásúnak” nevezi. Radics Mária Vörös Istvánné szerint is „derék, nagy csuda asszony volt”. Ugyanezt állítja özv. Szabó Andrásné is. Tizekker Matild nemcsak a nagyanyát, az unokát is ismerte: daliás, szép szál, barna férfiú volt – mondja Krúdy Gyuláról.<< A nagymama fokozatosan eladósodott várpalotai tartózkodása alatt, és ahogyan a visszaemlékezésekből is tudjuk, ingóságait folyamatosan eladta az életszínvonala megőrzése érdekében. Az öreg Krúdy a halálos ágyán polgári házasságot kötött Humik Karolinával, hogy az özvegyi nyugdíjat az ő számára biztosítsa, ne Radics Máriának. A fia – tehát az író Krúdy apja – azonban végrendeletében gondoskodott Radics Máriáról, és ennek köszönhetően húszezer forintot hagyott letétben a nyíregyházi Árvaszéknél, hogy annak kamatát negyedévenként folyósítsák anyja részére. Ennek ellenére Radics Mária a várpalotai gyakorlótér parancsnokságához fordul 1915 májusában, hogy ex-férje érdemeire hivatkozva segélyben részesítsék, amit az ügyintéző a kérelmező korára és anyagi állapotára tekintettel javasolt is. Nálunk, Palotán írta 1919. február 16-án híres levelét az ekkor már országosan ismert unokájának, melyből kitűnik politikai érdeklődése és éleslátása is, hiszen látja az „alvó nemzetet”, amely „hagyja, hogy ellenségei felosszák a Hazát”.

Így szól a levél:

„Édes Gyula!    
Egy gondolat bánt éngem.        
Hogy te édes Gyula eben a veszélben lévő Hazánkat meg tudnád menteni. Na! Személesen be utaznád azokat a kétes gondolkozó vidékeket és a Nagy Kosut ként felráznád ennek az alvó nemzet lelkét a kik a nembánomságon andalognak, a mig elenségeink fel osztják Hazánkat.
Kérlek édes Gyula, ha volnál oly kegyes és Károly Mihálnál ki eszközölnéd, hogy mint Honvéd századosnak 26 évig voltam hites felesége, és nem a szeretője, 83 éveimre talán segéllene engemet. Kis házamat el kellett adnom a meg élhetésért.                
Isten veled édes Gyula
szerető nagy anyád      
Mária”

Krúdy Gyula utolsó palotai útja a Tanácsköztársaság bukása idején volt, amikor Veszprémből jövet meglátogatott nagyanyját a már várandós feleségével (akit nem sokkal korábban, 1919. július 12-én Budapesten vett el mint második feleségét). Krúdy Zsuzsa édesanyjáról szóló emlékei között úgy jellemezte ezt az utazást, hogy amikor megérkeztek, „a 87 esztendős nagymama az ablaknál ült és szemüveg nélkül Dosztojevszkijt olvasott. Ő ugyan szívesen látta őket, de csak néhány napig maradtak – a sok bolha miatt.” Ennek emlékét – a bolhás történet nélkül persze – az Útinaplómból, A betyárok országútján és a Bakony bujdosói c. Krúdy művek idézik fel. A háború után, amikor az infláció következtében Radics Máriának a fia örökségéből származó évjáradéka elértéktelenedett, eladta palotai házát, és ismét visszatért Nyíregyházára. Utolsó éveiben tenyérből való jóslással, álomfejtéssel, sőt gyógyítással is foglalkozott. A kilencvenedik éve felé tartó – magát száz évesnek mondó – „tudós asszonyt” messze vidékről is felkeresték a kíváncsi emberek, hogy igénybe vegyék tudományát. Krúdy Gyula műveiben megörökíti a XIX. századi és a XX. század eleji Palota világát, életét, romantikáját és valóságát, a Bakony erdeinek zúgását, a táj varázsát és hangulatát. Nagyanyja elbeszéléseiből, illetőleg személyes élményeiből rajzolta több művének hőseit. Palotai vonatkozású írásai 1904-től jelentek meg. Az öreg városról kapunk képet az író fantáziájával kiszínezve az Ál-Petőfi, a Palotai álmok, az Öreg idő, a Sobriék, a Vadmacska c. műveiből. De e táj leírását találjuk a Mákvirágok kertje, az Asszonyság díja, az Aranykéz utcai szép napok, A templárius, a Dunántúli–Tiszántúlinál c. műveiben. Álomlátó nagyanyja tapasztalatait írja meg az Álmoskönyv lapjain is. Várpalotán méltón őrizzük Krúdy Gyula emlékét. Amellett, hogy évről-évre rendezvényekkel idézzük fel irodalmi munkásságát, a Szindbád-vacsorákkal gasztronómiai hagyatékát. Várpalotán utcát neveztek el Krúdyról, a városi könyvtár felvette nevét. A könyvtár külső falán Ligeti Erika domborműve, az olvasótermében pedig Szabó Iván Szindbád c. alkotása látható az íróról. A művelődési központ mellett áll egy egyedülálló bronz szoborkompozíció, amely Borbás Tibor alkotása.

(Elhangzott Szécsénykovácsiban, 2012. október 21-én)

Felhasznált irodalom:

1. Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése. [Online változat].    http://www.krudy.hu/Szakirod/KatonaBela/KBKGyp/fej1.html (Letöltés ideje: 2012. szeptember 30.) 2. Kelemen Zoltán: Történelmi emlékezet és mitikus történet Krúdy Gyula műveiben. [Online változat] http://doktori.bibl.u-szeged.hu/74/1/de_1248.pdf (Letöltés ideje: 2012. szeptember 30.)
3. Szíj Rezső: Krúdy Gyula és Várpalota. [Online változat]           
http://www.krudy.hu/Szakirod/SzijRezso/SzijREle64_1.html (Letöltés ideje: 2012. szeptember 30.)