Bakonyi cifraszűr

Fogalma, rövid ismertetése

Szűrnek nevezik szőrből, vagy gyapjúból kapott durva posztót, amelyet szűrtakácsok, vagyis csapók készítenek, akik a gyapjúkelmét kallatással/ványolással – vízben való döngöléssel „csapásokkal” – a vastag szűr- vagy gubaposztóvá dolgozzák fel. Hosszú, egyszerű szabású kabátféle, felsőruha, amit a közrendűek, parasztemberek és pásztorok országszerte viseltek. Legdíszesebb, legdrágább változatait a legények hordták, az idősebbek többnyire csak feketével díszítettben jártak. A szűr a parasztság ruhadarabjainak egyik legdrágábbik darabja. Minden legény igyekezett beszerezni, mire lánykérésre kerül a sor. Jellegzetesen a magyar paraszti felsőruhák közé tartozott.

 A szűr szabása alapján kabát, mégis palástszerűen hordták, vagyis sehol sem viselték felöltve, mindig csak magukra terítették. Ennek megfelelően elől nem gombolódik, nyitott és csak a nyakánál egy csatos szíj fogja össze. A falusi középgazdának általában kétfajta szűrje volt: a viselős szűr, ami mindennapos használatra készült, és a cifraszűr, amit az ünnepi alkalmakkor használtak.

A bakonyi cifraszűr a szűrfajták között a legrövidebb és a legbővebb. Veszprémi szűrnek is hívták. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. Rövid ujjait kerek posztódarabokkal befenekelték. A bakonyi cifraszűrre jellemző, hogy nagyon gyakran a magyar címert beleszőtték a díszítésébe. A díszítése egyébként főképpen a cinóberpiros szegés és rátét. Leggyakoribb rátéte a tulipán, ami gyakran feketével kontúrozott. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete díszítmény. 

A bakonyi kanászok nem a derekukon viselték a pásztorkészségeket, mint az alföldi pásztorok, hanem a szűr befenekelt és zsebnek használt ujjában tartották kisebb használati tárgyaikat.

A XIX. század folyamán üldözték a viseletét, a Bach- korszakban kifejezetten a nemzeti ellenállás jelképe lett.

A bakonyi cifraszűr várpalotai vonatkozása

Veszprém mellett Várpalotán is sokan készítettek cifraszűrt. Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni. Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték.

A palotai csapók főként fekete és szürke szűranyagot, valamint szürke posztót készítettek. A hozzávaló nyersanyag a birka gyapja. Dunántúlon a birkát nyírás előtt úsztatták, hogy a gyapjúból kimosódjék a szemét és az erősen szennyezett rész. Palotán a Kikeri-tó vizében szokták volt úsztatni, mert ennek a mélysége megfelelő volt. Nyírás után a gyapjú egyenesen a csapókhoz került. Azonban annak ellenére, hogy az állatállomány legnagyobb részét mind az uraság, mind a mezőváros lakóinak állattartói közül a juhállomány képezte, a környékbeli gyapjútermelés nem volt mindig elegendő. Ezért, hogy a kereslethez (annyira kelendő volt a bakonyi szűr!) megfelelő mennyiségű anyagot biztosítsanak, évente többször előfordult, hogy a veszprémi és palotai csapók Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely vidékéről hozták a gyapjút a Bakony aljára. A gyapjút, a feldolgozandó szőrt meg kellett tisztítani, finomabbá tenni, és ezt a műveletet egy nagy íjhoz hasonló eszközzel, az ilfával végezték el. Az inotai és péti vizek mellett álltak a palotai csapók mesterségének elengedhetetlen kellékei, a kallómalmok, ahol az anyagot „kallatták,” azaz a megszőtt gyapjúszövetet tömöttebbé, összeállóbbá tették. A kallómalmokból a kész posztó visszakerült a palotai szűrszabókhoz, akik a híres bakonyi cifraszűrt készítették.

Várpalota város történetéhez szervesen hozzátartozik a hungarikumnak is tekinthető bakonyi cifraszűr.

Első ismert ábrázolása

Milfait Ferkó 1836-ban

A kép forrása: Wikipédia

Felhasznált irodalom

  1. http://thuryvar.hu/kiallitasaink/varpalota-tortenete-a-neolitikumtol-napjainkig
  2. http://www.palotanet.hu/index.php?gr_1_id=5&gr_2_id=47&gr_3_id=0&doc_id=150
  3. Györffy István A cifraszűr. 2. rész. Bp., Kertész Ny., 1930. http://mek.oszk.hu/13100/13169/pdf/13169_2.pdf  (http://mek.oszk.hu/13100/13169/pdf/)
  4. Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992. 85 p.
  5. Szíj Rezső: Várpalota. Bp. Gondolat, 1960.