"A szivárvány álom festője és tanítója" - beszélgetés Újhelyi Gáborról

A Krúdy Gyula Városi Könyvtár és a Várpalotai Írisz Nőegyesület szervezésében december 2-án pódiumbeszélgetés keretében emlékezhettünk meg az éppen 90 éve született Újhelyi Gábor festőművészről, a szivárvány álom festőjéről és tanítójáról. Meghívott vendégeink Borbás Zoltán, Farkas István és Mészáros Imre voltak, akik személyes hangú visszaemlékezéseikben meséltek Újhelyi Gábor várpalotai tevékenységéről, munkásságáról.

A rendezvény kezdetén a festőművész lánya, Újhelyi Etelka mesélt édesapja rajzolói indíttatásáról, a rajzszakkörös élményekről, gyerekkorról. Ezt követően Borbás Zoltán, Farkas István és Mészáros Imre egykori tanítványok és kollégák visszaemlékezései következtek, melyeket hallgatva annak is szívéhez nőtt a „Tanár Úr”, aki csak most, ezen a beszélgetésen pillanthatott bele életébe.

A Balatonfüreden született festő sok-sok évig tanított, kezdetben Pétfürdőn, majd nyugdíjba meneteléig a Thuri György Gimnázium tanáraként vezette a rajz tagozatot. "Atyafi", "Atyus", "Atyuska", "Atyák". Így becézte diákjait. Szívvel-lélekkel alkotott és tanított, hosszú éveken át a helyi Képzőművészeti Kör is az ő irányításával működött. Az alkotás vágya mindvégig ott munkált benne: „utcarészletek, ódon házak, patakpartok, háztömegek fölé magasodó ócska kémények éppúgy megragadták figyelmét, mint a füredi Balatonpart, a víz színjátéka, a halászok munkája, vagy a pétfürdői kőbánya, és a környék változó táji szépségei.”[1] írja Budai László Várpalota múltból örökölt értékei című könyvében.

A Várpalota Város Díszpolgára címmel is kitüntetett Újhelyi Gábor nemcsak festőművészként és tanárként tevékenykedett. Mint ahogy az beszélgetésünkön kiderült, szabad idejében éremgyűjtéssel is foglalkozott, mely gyerekkorától kezdve egyik szenvedélyét jelentette. Rendkívül nagy tudású, a világ minden apró rezdülésére nyitott alkotó volt. Legyen szó akár képzőművészetről, akár történelemről vagy irodalomról, látszik, hogy hatással volt diákjaira, tudta alakítani őket, tanítása során mindig a szépség és a jóság közvetítésére törekedett. Egy 1990-ben készült televíziófelvételen így nyilatkozik: „Félszázra is tehető azoknak a kollégáknak, rajztanároknak a száma, akik megpróbálnak hasonlóan közeledni a szépség felé, mint annak idején elmondtam nekik, vagy erre biztattam őket”.[2] Persze ezt sem kérkedve mondja, inkább mérhetetlen szerénységgel és szeretettel, hiszen őt éppen az inspirálta, az töltötte fel energiával, ha látta tanítványai, barátai lelkesedését. Előfordult, hogy az egyik diákjával megbeszélt, rövid időre tervezett vizitációt egész estés beszélgetésre nyújtották, annyira belefeledkeztek a numizmatika és a római kor rejtélyeinek megfejtésébe. Amellett, hogy elmélyülten tudott élni és gondolkodni, páratlan humorérzékkel is rendelkezett. Mészáros Imre elevenítette fel a pillanatot, amikor valamely képzőművészeti foglalkozás alkalmával egy mindig csinos és divatos ruhában festegető hölgy, mikor véletlenül összemázolta magát, a „Tanár Úr” csak ennyit mondott: „Jaj, angyalom, hányszor mondjam még magának, hogy ilyen fessen ne fessen!”

Újhelyi Gábort nem hiába tartjuk a szivárvány álom festőjének és tanítójának. Borbás Zoltán így fogalmazott egykori tanáráról: „Ha rá gondolok, eszembe jut az érzés, amikor a frissen megszáradt ruhák az udvaron a nap illatát árasztják magukból.”

Éltető Erzsébet