Dózsa György parasztfelkelésének egy kevésbé közismert fejezete Palota környékén zajlik. Már Dózsa főseregeinek megverése után, a temesvári csata után, valamikor 1514 júliusának második felében a Dunántúlon történik nagyobb lázadás egy bizonyos Sós Domonkos (némely forrás szerint Sós Demeter) vezetésével. A felkelés részleteiről egyedül Istvánffy Miklós történetíró számolt be:
„Amikor Szapolyai János erdélyi vajda „sikeresen befejezte a háborút, mégis várakozása ellenére arról értesült, hogy Veszprém és Fehérvár között, a Bakony hatalmas erdeje környékén a parasztok egy Sós Domonkos nevű ember vezérlete alatt zsákmányt hajtanak el, s a nemeseknek nemcsak házaira és vagyonára törnek, gyújtogatnak és öldökölnek, hanem szentségtörő kezükkel még a szent templomok kifosztására s azok kegyszereinek elrablására is vetemednek. Ezért Sitkei Gothárdot, Pápa és Somló várainak parancsnokát utasítja [ti. Szapolyai], hogy magából Pápa mezővárosából rendes őrségen kívül még ötszáz polgárt és kereskedőt is kivezethet mint lovasokat, azokat a földönfutókat és lázadókat iparkodjék megtámadni, s elűzetve és szétszórva őket, méltó módon büntesse meg. Sitkei a fehérvári polgárokkal erőit egyesítette. […]. Néhány kerekes ágyút is magával vitetett. A szedett-vedett csőcseléket, amely még őrséget sem állítva […] táborozott, habozás nélkül megtámadta, és könnyűszerrel szétszórta. Az ágyúkat ravaszul, de jóságosan, hogy minél kevesebb vér folyjon, nem vasgolyókkal, hanem szalmával és zöld fűvel, vagy ócska rongydarabokkal és hasonló értéktelen holmival töltette meg, s amikor mindkét fél kölcsönösen egymás látótávolába ért, kilövette rájuk. Erre olyan nagy rémület fogta el a félénkeket, s az ágyúk szokatlan hangjától úgy megijedtek, bár azoknak csak dörejük és füstjük volt, hogy anélkül, hogy összecsaptak volna, fegyvereiket eldobva, s megmenekülésük minden üdvét csak a futásba és lábukba helyezve, rútul megfutamodtak, mialatt azokat a keveseket, akik védekezni akartak, köztük Domonkost is, összetiporták és megölték.”

Tudjuk, hogy Dózsa parasztfelkelésében kiemelkedő szerepet játszottak az obszerváns ferences szerzetesek. A kevés fennmaradt adatból sajnos lehetetlen megállapítani, hogy a palotai ferenceseknek volt-e közük a környéken dúló parasztlázadáshoz, de talán nem túl merész feltételezés, ha azt gondoljuk, volt.
(A palotai kolostorban obszerváns ferences-rendiek voltak, nem konventuálisak!)

Fogalmak: 
ferencesek 
Kisebb Testvérek Rendje (lat. Ordo Fratrum Minorum, OFM)
obszerváns (a lat. observantia, 'megfigyelés' szóból)
szalvatoriánus

[Kulcsszavak: Dózsa György, parasztfelkelés, Sós Domonkos, ferencesek, Ferences-rendi kolostor, Palota, Sittkei Gothárd]