A Dunántúli Oroszlán és Oroszlán budai basa

2017-ben ünnepli Várpalota Thury György várkapitány világraszóló palotai győzelmének 450. évfordulóját. A diadal kapcsán nagyon fontos beszélnünk Thury György személyéről, mert ennek a hősnek sincsen kellő becsülete a mai világban, miközben a maga korában nemzetközileg ismerték, három földrészen hirdették a dicsőségét. Ám az sem kevésbé érdekes, hogy ki volt az ellenfele, Arszlán? Más néven, ahogyan magyarosan ő is használta leveleiben, Oroszlán budai basa?

Thury György, a Dunántúl rettegett oroszlánja

Az 1519-ben született Thury György – bár már nagyapja is katona volt Mátyás király seregében – teljesen alulról kezdve járta végig a hadsereg ranglétráját, míg elnyerte a dunántúli alkapitány címet. Thury György közvitézként Ságon kezdte pályafutását, és már ekkor kitűnt vitézségével. Miután párbajban legyőzte a váci béget, és győztesen került ki egy másik főtörökkel szemben is, huszárfőlegénnyé lépett elő, s a király jóval megemelte a fizetését. Hamarosan tovább emelkedett csillaga, 1556 tavaszán Thury lett a lévai vár kapitánya, majd 1558-ban Bars vármegye főispánja. Ekkor sem hagyott fel a párbajozással, a török pasák folyamatosan írták panaszaikat Thury ellen. Thury testi ereje messze fölülmúlta a kortársaiét, nem véletlenül nyerte meg több, mint 600 párviadalát. (Ebből hatvan dokumentált, és ez a reálisabb, ami szintén nem kis teljesítmény.) A törökök rettegték nevét, és a megtisztelő Dunántúli Oroszlán néven emlegették.

Malkoçoğlu Arslan, magyar forrásokban Johiogli Oroszlán basa korai életszakasza 

Oroszlán basa is korán kezdte el katonai pályafutását, hiszen atyja, Jahjapasazade Mehmed (aki sorban a harmadik budai pasa volt az 1540-es években) már fiatalon, 1527-től magával vitte a magyarországi küzdelmeikbe.

---------------------------------------------------------------------------------

---------------------------------------------------------------------------------

Arszlán vitézsége a fontos oszmán győzelmet hozó diakovári csatában (1537. október 9.) mutatkozott meg először, ahol apja serege a szlovén származású Katzianer vezette német–cseh–magyar–horvát erők háromszoros túlerejével szemben győzött. A Drinápolyban tartózkodó Szulejmán szultánnak Arszlán személyesen vitte el a győzelem hírét és a csatában ejtett foglyokat, aki ezért pozsegai szandzsákbéggé nevezte ki. A következő három év alatt Szlavóniában mintegy harminc várat foglaltak el a törökök, melynek dicsőségét Arszlánhoz és apjához kötik az egykorú jelentések. Arszlán 1550-ben hatvani szandzsákbég lett, 1551-ben sikertelen kísérletet tett Eger elfoglalására, majd 1552-ben Ali
budai pasa alvezéreként segített a felvidéki várak meghódításában. Eger híres 1552-es ostromában – melyet Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből jól ismerünk – szintén kitüntette magát. Arszlán (a későbbi Oroszlán basa) hírnevére jellemző, hogy a legvakmerőbb és legjelesebb vitézek között említik a külföldi és hazai történetírók, a Török Birodalom területén legvitézebbeknek tartott magyarországi törökök közül is csak egy mert vele vetélkedni, Velicsán bég.

---------------------------------------------------------------------------------

Érdekesség: Az Egri csillagokban Arszlán is többször megjelenik mellékszereplőként, de nála emlékezetesebb regényalak a Gárdonyi Géza által kitalált testvére, Jumurdzsák. Egy helyütt megjeleníti az író atyjukat, Mohamed pasát is. 

---------------------------------------------------------------------------------

A két oroszlán első ismert „találkozása”

Arszlán 1554-ben már mint fehérvári bég került kapcsolatba először Thury Györggyel és Palotával. Thury György Palotán kelt jelentéséből tudjuk, hogy október 17-én hajnalban, a sötétség leple alatt Arszlán hatalmas sereggel, háromezer emberével betört a palotai huszárvárba, ahonnan ötórányi küzdelem után nagy zsákmánnyal (a palotaiak lóállományával) tért vissza Fehérvárra, de a várat magát nem tudta elfoglalni. Újabb próbálkozása Palota elfoglalására 1555. augusztus 31-én történt, de ezúttal sem járt sikerrel. Már 1559-ben mint lehetséges budai pasajelöltet emlegették. Később végszendrei bég lett. E tisztségében 1564 júliusának közepétől november végéig a budai pasaságot is felügyelte. Amikor 1564-ben Budán – főleg a zsold elmaradása miatt – janicsárlázadás tört ki, a szultán őt küldte ki rendet tenni. Végül hivatalosan 1565. május 19-től lett budai pasa, és e címét haláláig viselte.
Eközben Thury György, aki 1554-től a Podmaniczkyak szolgálatában állt palotai magánvárukban, illetve 1558-ban lévai kapitányságában felváltotta – az egri várkapitányként híressé vált – Dobó István, Palotán került újra királyi szolgálatba, miután 1559-ben Podmaniczky halála után Palota a kincstár tulajdona lett, és az királyi várrá, a végvári rendszer fontos védőbástyájává vált. Thury György Palotán kelt leveleinek túlnyomó része kétféle tárgyban íródott: vagy a királyhoz írt, hogy a katonák járandóságait végre küldje meg, vagy párbajra való kihívásokat küldött a törökök leghíresebb vitézeihez. Nem kis teljesítmény az sem, hogy sikerült úgy átszerveznie a palotai vártartományt, hogy a falvakat felosztotta vitézei között, ezáltal azok bevételei valamennyire eltartották rosszul fizetett katonáit, így nem szöktek meg tőle. Persze a falvak egy része a török hódoltság mélyén volt, ahová el is kellett jutni, hogy beszedjék az adót, ami katonáinak mindennapos harci készültségét igényelte.
Thury palotai időszakának egyik legfontosabb terve, hogy Fehérvárt visszafoglalja a törököktől. Erre 1565 nyarán adódott lehetőség, amikor a városbíró, Fehér Lőrinc jelezte, hogy kevés török van Fehérváron, és a magyar polgárok is segítenék a felszabadító csapatokat. Hosszú hetek szervezkedése után azonban Miksa király habozása miatt dugába dőlt a terv, Fehér Lőrincet és társait a törökök leleplezték, majd kivégezték. Bizonyára ez is nagy szerepet játszott abban, hogy Thury az év végén – sokadszorra – benyújtotta lemondását. Igaz, a király most sem fogadta el. Oroszlán, aki időközben budai pasa lett, békés viszonyok fenntartására törekedett a Habsburg Birodalommal. Rövid pasaságához sok újítás fűződik. Új gazdasági rendszert vezetett be a budai vilajetben, melynek lényege hasonló ahhoz, amit Thury György is alkalmazott a palotai vártartományban, vagyis a katonaság egy részét javadalombirtokokkal fizette ki. Arszlán újítása az is, hogy a diplomáciában latin helyett kizárólag magyar nyelvet kezdtek használni. Budán jelentős építkezéseket hajtott végre, melyeknek elsősorban hadászati jelentősége volt. Az immár megöregedett, ősz szakállú pasáról az a hír járta, hogy a rendszeres bor- és ópiumfogyasztás miatt „kába eszű” lett, de valószínűleg ez csak rosszakaróinak túlzása volt. Azokból pedig akadt elég, hiszen a békességre törekvése miatt nemcsak a temesvári és a szolnoki bég, de még János Zsigmond erdélyi fejedelem is rendszeresen beárulta Szulejmán szultánnál. A szokásos évenkénti adó egyre késlekedett, hiába írta Arszlán pasa Miksa császárnak, hogy a béke megmaradásáért küldjön „tisztességes ajándékot”, a Habsburg udvar a fenyegetést nem vette komolyan, másrészt a kincstár is üres volt. Pedig a szultán tanácsadói körében a háború hívei kerültek többségbe, és az 1566 áprilisában megkezdődő hadjáratot Szulejmán szultán személyesen vezette. Oroszlán pasa lépéskényszerbe került, s hogy életét megmentse, ő kezdte meg a háborút, megkísérelte elfoglalni a stratégiailag fontos Palota várát a Dunántúl rettegett oroszlánjától, Thury Györgytől.

Palota ostroma

A két „oroszlán”, Thury és Arszlán, sorsa ismét Palotán fonódott össze, ez a küzdelem élet-halál harccá vált. Oroszlán pasa nem bízott semmit a véletlenre, 1566. június 5-én tizenhatszoros túlerővel, és úgy 8-10 ágyúval támadta meg a Thury és 500 rosszul fizetett vitéze által védett várat. Az intenzív ágyúzás hatására a vár keleti falán hatalmas rés alakult ki, ám Arszlán óvatosságból két fogoly palotait megkérdezett, hogy be lehet-e jutni a várba a leomlott falon. Pap Péter és Péter deák azonban félrevezette a pasát, mondván, az omlás mögött egy mély pince van, amin nem könnyű áthatolni. Így az ostrom elmaradt. Thury szorult helyzetében is egyenrangú félként küzdött, az éj leple alatt vitézeivel kitört a várból, hatalmas vérfürdőt rendezve a török táborban. A várban lévő tüzérek és a puskás darabontok is méltó ellenfelei voltak a török ostromlóknak, hiszen szakadatlan zúdították ágyú- és puskatüzüket a török táborra, és szívós védekezésük során két budai török ágyúmestert is kilőttek.

---------------------------------------------------------------------------------

„Szégyenli az Turi, hogy vagyon kűfalban
sáncolva, akarna lenni táborában.
Mint erős oroszlány nem késik barlangban,
Mikor fekve találják vadászok abban:
Kiugrik haraggal sok erős dárdát ront,
Vadász halomban mar, erős hálókat bont,
Valamerre fordul, piros vért sokat ont,
Így Turi cselekszik, töröktől bántódott.”

---------------------------------------------------------------------------------

A tíz napig tartó egyenlőtlen küzdelmet végül a törökök felderítésének végzetes hibája döntötte el. A pasa a tatai Deli Lufti agát küldte ki, hogy a Győrnél összevont felmentő seregről tájékozódjék. Az aga – félreértve a fahordás végett a Bakonyba küldött szekerek tényleges feladatát –, rémülten jelentette Oroszlán pasának, hogy a felmentő sereg már a nyakukon van. Arszlán a hír hallatán szintén megrettent, és még június 14-ről 15-ére virradó hajnalban seregestül visszavonult Fehérvárra. A sietségükre jellemző, hogy sátraikat, élelmiszerkészleteiket, ágyúik egy részét is hátrahagyták. Ezzel a kudarccal Oroszlán basa sorsa végleg megpecsételődött, a szultán nagyharsányi táborában fejét vették.
Thury György a palotai diadal után lemondott palotai kapitányságról. A király immáron elfogadta lemondását, igaz, rögtön Kanizsa kapitányává, majd a dunántúli főkapitány helyettesévé nevezte ki.

Thury György halála

Sajnos, Thury György, ez a páratlan vitéz és hazafi, csak öt évvel élte túl Oroszlán basát, mert 1571. április 2-án Orosztony mellett nagy ellenfele, a szigetvári bég kelepcébe csalta. A törökök igyekeztek a neves magyar hőst élve elfogni, ám Thury a sisakját eldobva jelezte, hogy ő bizony élve nem kerül a kezükre. Rengeteg muszlim harcost küldött másvilágra, mire a halálos csapást fejére mérték. Fejét maga a nagyvezír temettette el Isztamulban nagy tisztességgel, a teste fölé pedig Zrínyi György emelt kápolnát Kanizsa mellett.
Így zárult végleg a két „oroszlán” küzdelmeinek története, akiknek életén keresztül Magyarország szomorú 16. századi történetébe is betekinthetünk.

Budai László: Oroszlánharc a végeken. In.: Prémium 11.évf. 2. sz. (2016), p. 22-24.