Talán nem köztudott, hogy a bejegyzés címében olvasható híres és sokat idézett gondolatot egy Pétfürdőn tartott előadás során mondta el Németh László. Most ezzel a blogbejegyzéssel igyekszem rá felhívni a figyelmet, illetve javaslom elolvasásra a Sajkódi esték című kötetét is, amelyben többek között az alábbi gondolatok is olvashatóak:
>>Egyre több értékes fiatalembert látok, aki mintegy védelemnek tekinti a maga ismeretlenségét, szürkeségét, amely mögött nyugodtan dolgozhat, tanulhat, kísérletezhet, s ha van tekintély, amelyet elérni igyekszik, hát az, hogy akik körülötte vannak, jótékony hatását érezzék, mint irányadóra, később mesterre, főként pedig sikeres életre tekintsenek. Mert a legnagyobb, az igazi siker: a szépen fejlett, arányos, másokat melegítő élet, amelynek a méltóságát a körülötte levők önkénytelen is elismerik, titkát keresik, receptjét átvenni igyekeznek. S ez a siker az egyszerűbb emberek közt gyakoribb, mint a jellemrontó dicsőség felé tülekvő pályákon, "Most az emberbőrbe kötött remekművek kora következik", szoktam vigasztalni azokat, akik az irodalom pangására panaszkodnak. Azaz egy tökéletes ember a maga bőrében nagyobb, termékenyítőbb olvasmány, mint amit a kiadók adnak ki. Kevesebbet olvasó korok azokat az embereket, akik az ő fogalmaik szerint életpéldává lettek, bölcseknek, vallásos korok szenteknek nevezték - s az irodalom emlékeivel, legendáival mint jegyző járt e sikeres életek mögött. Tán nem lenne baj, ha irodalom és kiválóság viszonya ma is így fordulna. Az én könyveim közül például egész biztos, hogy nem az Égető Eszter a legtökéletesebb, mégis azt olvassák a legtöbb szeretettel, mert egy egyszerű, harmonikus, "mai szent" életét jegyezte fel.<<
Az 1961. február 28-án a Péti Nitrogén Művekben tartott előadás szövege.
Németh László: Sajkódi esték, 340. oldal (Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974)
http://193.225.29.2/cgi-bin/tlwww.cgi?xdref=p66895&xdisp=0