Régóta töltöm már szabadidőmet olvasással, könyvtárosként pedig én is személyes szívügyemnek érzem az olvasás népszerűsítését. A járványhelyzet miatt könyvtárunk is zárva tart a kormányrendelet értelmében. Arra gondoltunk, szeretnénk kicsit elviselhetőbbé tenni az otthonlétet olvasóink számára, ezért sorozatot indítanánk olyan emberekről, akik sokat tesznek az olvasás népszerűsítése érdekében. Bejegyzéseik, cikkeik, videóik kikapcsolódást nyújthatnak a bezártságban. Hetente két-két bloggert/vloggert mutatunk be, a bejegyzések pedig minden héten kedden és csütörtökön kerülnek majd fel honlapunkra. 

Dóri az Ülj le mellém – csak egy percre blog szerzője és szerkesztője hamarabb lett könyvtári tag, mint ahogy olvasni tudott volna. Szülői házában sok könyv vette körül, családjában mindenki szívesen olvasott, így szinte nem is volt kérdéses, hogy ő is rendszeres olvasóvá válik majd. Az élete során neki is voltak periódusok, amikor eltávolodott az olvasástól, de valahogy mindig visszatalált hozzá.

Mára már el sem tudja képzelni életét könyvek és olvasás nélkül, de szerencsére férje is lelkes könyvmoly, így nem okoz problémát kettejük között, ha Dóri a könyveket bújja.

Szívesen kísérletezget új műfajokkal, azonban vannak kedvencei is: krimi, sci-fi, szépirodalom, dráma, történelmi családregény, pszichológia. Úgy gondolja, ha egy könyv „szépen van írva, ha van mondanivalója, ha érzi, hogy megszólítja, akkor mindegy a zsáner”.

Gyerekkora óta van benne egy erős közlési kényszer, azonban szóban sokszor szorong és nem tudja összeszedni a gondolatait, így az írás számára a megfelelő platform véleménye hangoztatására. Így jött a blogolás ötlete is.

Nyolc évvel ezelőtt indította el első blogját, ami egy blogregény volt, de az tizenegy elkészült rész után kifulladt. Azonban ő nem adta fel és újra próbálkozott. Jelenlegi blogját 2017. augusztusában indította el, lelkesedése pedig töretlen és úgy érzi, megtalálta a neki megfelelő témákat, amikről szívvel-lélekkel tud írni.

A blogolás elkezdésekor fogalma sem volt, mit kell csinálnia, mitől lesz jó egy bejegyzés, mit látnának szívesen az olvasók, vagy egyáltalán, hogy kellene olvasóközönséget szereznie blogjának. Kezdetben nehéz volt elfogadnia, hogy nem olvassák írásait, azonban mára eljutott odáig, hogy inkább az a fontos számára, hogy neki örömet okozzon az írás, és ha ez így van, akkor minden rendben van. Ha pedig még olvassák is az írásait, az egy plusz boldogság számára.

Kiadókkal jelenleg még nem működik együtt, azonban azt gondolja, hogy ez egy jó lehetőség a bloggernek és a kiadónak is egyaránt. Ugyanakkor amellett, hogy jó reklámnak tartja, hatalmas felelősségnek is érzi a kiadókkal való együttműködést, hiszen igényes bejegyzésekre van szükség, illetve a határidő is kötött azzal ellentétben, ha csak „magának” olvas.

Nyitott lenne a közönségtalálkozóra, hiszen számára hatalmas élmény lenne megismerkedni olvasóival, de erre irányuló kérés egyelőre nem érkezett hozzá.

Bármilyen meglepő is, a hétköznapjait egy cseppet sem humán területen tölti, ugyanis egy információ technológiai multinál dolgozik, ahol statisztikákat készít. Sokan meg is lepődnek rajta, amikor kiderül róla, hogy könyves blogot ír, de általában érdekli munkatársait, sokszor rá is kérdeznek, mikor érkezik a következő bejegyzés.

Szabadidejében szívesen túrázik, tölti idejét a természetben, mert kikapcsolja, megnyugtatja tökéletessége. Ezeken a túrákon rendszeresen készít fotókat, megörökíti, merre jár. Nagy mozgásigénnyel rendelkezik, amit asztalitenisszel vezet le. Ezen kívül szeret számítógépes játékokkal játszani, ezek főleg kalandjátékok, amiknek világában nagyon szeret elmerülni.

Ülj le mellém - csak egy percre blog https://csakegypercre.blog.hu/

A blog Facebook oldala https://www.facebook.com/csakegypercre/