Beküldte Budai László -
A Turul című folyóirat 1903. évi 1. számában jelent meg az alábbi írás:
http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/csaladfa/myfiles/htmls/turul/1901-03xw...
Botka Tivadar «Kont nádor téves sarjadéka»Századok, 1870. évf. 139. 1.* czimü, szokott alaposságával megirott értekezésében kétségbevonhatatlan hitelességgel megirta a Kont Miklós nádor származását első ismert ősétől, egy Geuge vagy Guge nevü, valószinüleg szláv eredetü főurtól kezdve, a törzs kihalásáig. Kimutatta, hogy e törzsből két család vált ki; Kont nádoré, mely később az Ujlaky nevet vette fel és a Raholczayaké. Ismeretes, hogy mind a kettő kihalt.
Botka értekezése után genealogiai szempontból nincs mit mondanunk, az alábbiakban a törzs czimerét óhajtom, meglevő adataink alapján, régi alakjában visszaállitani.
Mielőtt azt tenném, ki kell térnünk egy mostan is élő főuri család, az erdődi herczeg és gróf Pálffy család téves, de még mindig elfogadott származására, mely zavarja az egyöntetüséget a Göge-törzs czimerénél. Botka Tivadart is ezen téves leszármazás megdöntése inditotta czikkének megirására, föltünvén neki Budavárában egy háznak következő felirata: «Ez volt I. Lajos király idejében, Kont Miklós nádornak, a mai Pálffy Gróf család ősapjának egyik háza». E feliratra azt mondja: «a történelmi igazság nevében kifogásom van a tábla azon kifejezése ellen, hogy Kont nádor volt a mostani gróf Pálffy család ősapja. Ezt én czáfolhatatlan érveim alapján, merőben tagadom». És értekezése folyamán fel is sorolja ezen érveket, melyek valóban czáfolhatatlanok.
Nagy Iván «Magyarország családairól» irott nagy munkájában, még Botka Tivadar czikkének megjelenése előtt, 1862. évben, a Pálffy családról irva ezt mondja:Nagy Iván, Magyarorsz. Csal. IX. k. 34. 1.* «E fényes ház, ..... egyike legrégibb és most is virágzó családainknak és utódja egyenes férfiágon a történelmi nevezetességü kihalt Héderváry nemzetség Kont nevű fényes ágának.» Tehát egyenes élő utódja egy kihalt ágazatnak! És ezen állitásának forrásául idézi a Pálffy család hivatalos, de nem hivatott történetirójának, Albrecht József herczegi levéltárosnak 1830. év körül irott kézirati munkáját a Pálffy család származásáról. «Valamint igy folytatja Nagy Iván, az Ujlakyak a Héderváryaktól, ugy31a Pálffyak a Konthoktól és igy szintén a Héderváryaktól származtak.»
E téves – és már Nagy Iván előtt is több történetirónktól és genealogusunktól hirdetett – nézet és leszármazás annyira megcsontosodott a magyar genealogiai irodalomban, hogy az, még az 1888. évben megjelent és erős kritikával megirott «Nemzetségi Zsebkönyvbe» is fel lett véve, a hol a gróf Pálffy család eredetéről ez van irva: «A legrégibb előkelő családok egyike, mely általános vélemény szerint a Gejza fejedelem alatt bevándorolt Hederik nemzetségből veszi eredetét. E nemből kivált hédervári Konth családból ered a Pálffy család.»Nemzetségi Zsebkönyv. 178. 1.*
Még kegyetlenebbül bántak el ezen erőszakolt leszármazás heraldikai részével azok, kik ennek czimerével foglalkoztak.
Nagy Iván, idézett munkájában erre vonatkozólag igy ir: «A Héderváry család czimerpaizsát három függőleges szelemen vagy folyam (!?) képezi ... Kont Miklósnak czimerében jobbra dőlt paizsban, szintén látjuk a Héderváry czimer mását, azonban már csak két szelemen alakban és ezeket is inkább vizirányos állásban.»
Ezek szerint tehát a czölöp és pólya ugyanegy.
Báró Nyáry Albert «Heraldikájának» 70-ik lapján nagyon helyesen és a valóságnak megfelelőleg ezt mondja: «A Héder nemzetség nemzetségi czimere, veres mezőben, három ezüst czölöp volt». A 98. lapon Ujlaky Lőrincz pecsétét igy irja le: «felnégyelt paizsának első tagjában két szemközt ágaskodó oroszlán, második és harmadik tagjában két pólya, a Héderváry család eredeti czimere.»
Tehát ő is azonositja a czölöpöt a pólyával. Ezen genealogiai tévedést döntötte meg hiteles oklevelek alapján kétségbevonhatatlanul Botka Tivadar fent idézett jeles értekezésében, a hol alaposan bebizonyitotta, hogy Kont Miklós nádor nem származott a Héder nemzetségből s igy ha a Pálffyak Kont nádortól származnának is, nem származnának egyszersmind a Héderváryaktól. Ellentmond ennek a heraldika is, a mennyiben a Héder nemzetség czimere czölöpök vagy hasitások, a Kont s a vele rokon családoké, az Ujlakyak és valószinüleg a Raholczayaké is: osztások.
De ugy a genealogia, mint különösen a heraldika, ellentmond a Pálffyak és Kont nádor ivadékai közös leszármazásának is.
Az erdődi herczeg és gróf Pálffy család czimere napjainkig: kékben küllős arany kerékből előtünő szarvas. Ugyanazon czimer, melyet Mátyás király az 1459-ben nemességre emelt Bakócz Bálintnak adományozott. Ezen czimer hitelesiteni látszik Podhraczki állitását,Akad. értesitő, 1855. évf. 567. 1.* ki a Pálffyakat, Bakócz Miklósnak Pál nevü fiától származtatja,Botka Tivadar (Századok 1873. évf. 574. 1.) őket a csallóközi dercsikai Kont családból eredőnek mondja. E mellett bizonyit a Pálffyak régi «Dercsikai» előneve is. A czimerkérdés is összeegyeztethető ezzel, mert a valószinüleg czimertelen egyszerü nemes, beléházasodván a Bakócz családba, czimer hiányában, könnyen használatba vehette felesége czimerét.* mert alig képzelhető, hogy a Kont nádor leszármazója és Ujlaky Miklós bosnyák király atyjafia és kortársa letette volna fényes czimerét azért, hogy egy uj nemesnek armálisban nyert czimerét helyette fölvehesse.
Midőn Pálffy Miklós 1581 április 24-én Prágában bárói diplomát nyert, még semmit sem tudtak a Héder-Kont nádor leszármazás meséjéről, mert az adományos leszármazásának emelésére a diploma a következő szavakat használja: «prćterea um majores quoque ipsorum, ac praecipue familia Erdődyana a qua paternam, Dersffyana vero aqua maternam ducunt originem, diversis occasionibus et temporibus, diversa et cumulata servitia prćstiterint...»Nagy Iván i. m. IX. 41. 1. első jegyzet.*
A bárói oklevél eme szavai ismét csak Podhraczky állitása mellett bizonyitanak. Történelmünkben szerepet játszó családaink leszármasásának tisztázása mindig genealogiai nyereség, és ha ezen leszármazás veszit is fényben és régiségben, mindenesetre nyer az által, hogy ha azt az Ádám-, Andorás-, Estorás-féle valótlan, mesés hagyományok helyett positiv, minden kritikát kiálló alapokra helyezzük. A gróf Széchenyiek czimere nem lesz azzal homályosabb, hogy az nem ékesitette paizsaikat a keresztes hadjáratok korában.
A Göge-törzs czimerének tárgyálásánál tehát; – mint nem ide tartozót, – mellőznünk kell ugy a Héder nemzetség, mint az erdődi Pálffyak czimerét, és ha ezt teszszük, akkor megmarad a czimer egyöntetüsége a nemzetség leszármazóinál.
A Kont ágazat czimerére elég korai adatunk van, Kont Miklós nádor nagy számban fenmaradt pecséteiben az 1356–1366. évig terjedő időkből. Sok van ilyen az országos levéltárban is, a honnan a pecsétek mutatója fénynyomatban is közöl egyet az 1359. évből. Ezen nádori pecsét a teljes czimert mutatja, osztott paizsot, melyben felül pólya van, vagy kétszer osztott (ezt a szinjelzés dönti el), alul üres, a sisakdisz koronás női törzs, nyakához illesztett szárnyakkal. Az egész czimer, ugy mint az a pecsétre vésve van, arányos részleteivel, kecsesen lengő sisaktakaróival, szép maradványa a XIV-ik századbeli klasszikus heraldikának.
Kont Miklós nádor czimerén kivül még a Raholczay ágazat sisakdiszét ismerjük Raholczay Leukus, Miklós és Gergely sisakpecsétje után 1426. évből, az országos levéltárban.Orsz. ltár. D. L. 32768.* Ez is, miként a Kont Miklós nádor ágazatáé: koronás női törzs, nyakához illesztett szárnyakkal.
A czimer alakjára ezek volnának forrásaink, hogy mint idomult át a paizs ezen szokatlan herold alakja az Ujlakyak illoki sirköveinArch. Ért. Uj folyam, 1–8. 1.* háromszor osztott paizszsá, Ujlaky Lőrincz pecsétein, annak bővitett czimerében két pólyává, holott Ujlaky Miklós bosnyák király régibb pecsétein az eredeti alakot használta? az épen a heroldalak szokatlansága következtében, meg nem értésből származhatott és szorosan véve nem tartozik tárgyunkhoz.
A czimer szineit hazai középkori heraldikánknak – az armalisok mellett – egyedüli teljes forrásai, a műemlékekre festett – fájdalom, nagyon csekély számban fenmaradt szines czimerek mentették meg számunkra. Itt elsősorban saját évekkel ezelőtt elkövetett tévedésemet kell kijavitanom. Teszem azt annál szivesebben, mert 32ezen tévedésem fölfedezése, egy kiváló középkori czimerünk teljessé tételéhez adja meg a döntő adatot.
A kassai székesegyház szentségházának XV-ik századból származó czimerei között van egy, mely kék pajzsban aranykoronából előtünő veres ruhás, ezüstszárnyu koronás női törzset ábrázol.
Mielőtt azt tenném, ki kell térnünk egy mostan is élő főuri család, az erdődi herczeg és gróf Pálffy család téves, de még mindig elfogadott származására, mely zavarja az egyöntetüséget a Göge-törzs czimerénél. Botka Tivadart is ezen téves leszármazás megdöntése inditotta czikkének megirására, föltünvén neki Budavárában egy háznak következő felirata: «Ez volt I. Lajos király idejében, Kont Miklós nádornak, a mai Pálffy Gróf család ősapjának egyik háza». E feliratra azt mondja: «a történelmi igazság nevében kifogásom van a tábla azon kifejezése ellen, hogy Kont nádor volt a mostani gróf Pálffy család ősapja. Ezt én czáfolhatatlan érveim alapján, merőben tagadom». És értekezése folyamán fel is sorolja ezen érveket, melyek valóban czáfolhatatlanok.
Nagy Iván «Magyarország családairól» irott nagy munkájában, még Botka Tivadar czikkének megjelenése előtt, 1862. évben, a Pálffy családról irva ezt mondja:Nagy Iván, Magyarorsz. Csal. IX. k. 34. 1.* «E fényes ház, ..... egyike legrégibb és most is virágzó családainknak és utódja egyenes férfiágon a történelmi nevezetességü kihalt Héderváry nemzetség Kont nevű fényes ágának.» Tehát egyenes élő utódja egy kihalt ágazatnak! És ezen állitásának forrásául idézi a Pálffy család hivatalos, de nem hivatott történetirójának, Albrecht József herczegi levéltárosnak 1830. év körül irott kézirati munkáját a Pálffy család származásáról. «Valamint igy folytatja Nagy Iván, az Ujlakyak a Héderváryaktól, ugy31a Pálffyak a Konthoktól és igy szintén a Héderváryaktól származtak.»
E téves – és már Nagy Iván előtt is több történetirónktól és genealogusunktól hirdetett – nézet és leszármazás annyira megcsontosodott a magyar genealogiai irodalomban, hogy az, még az 1888. évben megjelent és erős kritikával megirott «Nemzetségi Zsebkönyvbe» is fel lett véve, a hol a gróf Pálffy család eredetéről ez van irva: «A legrégibb előkelő családok egyike, mely általános vélemény szerint a Gejza fejedelem alatt bevándorolt Hederik nemzetségből veszi eredetét. E nemből kivált hédervári Konth családból ered a Pálffy család.»Nemzetségi Zsebkönyv. 178. 1.*
Még kegyetlenebbül bántak el ezen erőszakolt leszármazás heraldikai részével azok, kik ennek czimerével foglalkoztak.
Nagy Iván, idézett munkájában erre vonatkozólag igy ir: «A Héderváry család czimerpaizsát három függőleges szelemen vagy folyam (!?) képezi ... Kont Miklósnak czimerében jobbra dőlt paizsban, szintén látjuk a Héderváry czimer mását, azonban már csak két szelemen alakban és ezeket is inkább vizirányos állásban.»
Ezek szerint tehát a czölöp és pólya ugyanegy.
Báró Nyáry Albert «Heraldikájának» 70-ik lapján nagyon helyesen és a valóságnak megfelelőleg ezt mondja: «A Héder nemzetség nemzetségi czimere, veres mezőben, három ezüst czölöp volt». A 98. lapon Ujlaky Lőrincz pecsétét igy irja le: «felnégyelt paizsának első tagjában két szemközt ágaskodó oroszlán, második és harmadik tagjában két pólya, a Héderváry család eredeti czimere.»
Tehát ő is azonositja a czölöpöt a pólyával. Ezen genealogiai tévedést döntötte meg hiteles oklevelek alapján kétségbevonhatatlanul Botka Tivadar fent idézett jeles értekezésében, a hol alaposan bebizonyitotta, hogy Kont Miklós nádor nem származott a Héder nemzetségből s igy ha a Pálffyak Kont nádortól származnának is, nem származnának egyszersmind a Héderváryaktól. Ellentmond ennek a heraldika is, a mennyiben a Héder nemzetség czimere czölöpök vagy hasitások, a Kont s a vele rokon családoké, az Ujlakyak és valószinüleg a Raholczayaké is: osztások.
De ugy a genealogia, mint különösen a heraldika, ellentmond a Pálffyak és Kont nádor ivadékai közös leszármazásának is.
Az erdődi herczeg és gróf Pálffy család czimere napjainkig: kékben küllős arany kerékből előtünő szarvas. Ugyanazon czimer, melyet Mátyás király az 1459-ben nemességre emelt Bakócz Bálintnak adományozott. Ezen czimer hitelesiteni látszik Podhraczki állitását,Akad. értesitő, 1855. évf. 567. 1.* ki a Pálffyakat, Bakócz Miklósnak Pál nevü fiától származtatja,Botka Tivadar (Századok 1873. évf. 574. 1.) őket a csallóközi dercsikai Kont családból eredőnek mondja. E mellett bizonyit a Pálffyak régi «Dercsikai» előneve is. A czimerkérdés is összeegyeztethető ezzel, mert a valószinüleg czimertelen egyszerü nemes, beléházasodván a Bakócz családba, czimer hiányában, könnyen használatba vehette felesége czimerét.* mert alig képzelhető, hogy a Kont nádor leszármazója és Ujlaky Miklós bosnyák király atyjafia és kortársa letette volna fényes czimerét azért, hogy egy uj nemesnek armálisban nyert czimerét helyette fölvehesse.
Midőn Pálffy Miklós 1581 április 24-én Prágában bárói diplomát nyert, még semmit sem tudtak a Héder-Kont nádor leszármazás meséjéről, mert az adományos leszármazásának emelésére a diploma a következő szavakat használja: «prćterea um majores quoque ipsorum, ac praecipue familia Erdődyana a qua paternam, Dersffyana vero aqua maternam ducunt originem, diversis occasionibus et temporibus, diversa et cumulata servitia prćstiterint...»Nagy Iván i. m. IX. 41. 1. első jegyzet.*
A bárói oklevél eme szavai ismét csak Podhraczky állitása mellett bizonyitanak. Történelmünkben szerepet játszó családaink leszármasásának tisztázása mindig genealogiai nyereség, és ha ezen leszármazás veszit is fényben és régiségben, mindenesetre nyer az által, hogy ha azt az Ádám-, Andorás-, Estorás-féle valótlan, mesés hagyományok helyett positiv, minden kritikát kiálló alapokra helyezzük. A gróf Széchenyiek czimere nem lesz azzal homályosabb, hogy az nem ékesitette paizsaikat a keresztes hadjáratok korában.
A Göge-törzs czimerének tárgyálásánál tehát; – mint nem ide tartozót, – mellőznünk kell ugy a Héder nemzetség, mint az erdődi Pálffyak czimerét, és ha ezt teszszük, akkor megmarad a czimer egyöntetüsége a nemzetség leszármazóinál.
A Kont ágazat czimerére elég korai adatunk van, Kont Miklós nádor nagy számban fenmaradt pecséteiben az 1356–1366. évig terjedő időkből. Sok van ilyen az országos levéltárban is, a honnan a pecsétek mutatója fénynyomatban is közöl egyet az 1359. évből. Ezen nádori pecsét a teljes czimert mutatja, osztott paizsot, melyben felül pólya van, vagy kétszer osztott (ezt a szinjelzés dönti el), alul üres, a sisakdisz koronás női törzs, nyakához illesztett szárnyakkal. Az egész czimer, ugy mint az a pecsétre vésve van, arányos részleteivel, kecsesen lengő sisaktakaróival, szép maradványa a XIV-ik századbeli klasszikus heraldikának.
Kont Miklós nádor czimerén kivül még a Raholczay ágazat sisakdiszét ismerjük Raholczay Leukus, Miklós és Gergely sisakpecsétje után 1426. évből, az országos levéltárban.Orsz. ltár. D. L. 32768.* Ez is, miként a Kont Miklós nádor ágazatáé: koronás női törzs, nyakához illesztett szárnyakkal.
A czimer alakjára ezek volnának forrásaink, hogy mint idomult át a paizs ezen szokatlan herold alakja az Ujlakyak illoki sirköveinArch. Ért. Uj folyam, 1–8. 1.* háromszor osztott paizszsá, Ujlaky Lőrincz pecsétein, annak bővitett czimerében két pólyává, holott Ujlaky Miklós bosnyák király régibb pecsétein az eredeti alakot használta? az épen a heroldalak szokatlansága következtében, meg nem értésből származhatott és szorosan véve nem tartozik tárgyunkhoz.
A czimer szineit hazai középkori heraldikánknak – az armalisok mellett – egyedüli teljes forrásai, a műemlékekre festett – fájdalom, nagyon csekély számban fenmaradt szines czimerek mentették meg számunkra. Itt elsősorban saját évekkel ezelőtt elkövetett tévedésemet kell kijavitanom. Teszem azt annál szivesebben, mert 32ezen tévedésem fölfedezése, egy kiváló középkori czimerünk teljessé tételéhez adja meg a döntő adatot.
A kassai székesegyház szentségházának XV-ik századból származó czimerei között van egy, mely kék pajzsban aranykoronából előtünő veres ruhás, ezüstszárnyu koronás női törzset ábrázol.
A pelsőczi Bebek család sirköveinek és czimereinek ösmertetésénél a TurulbanTurul, VI. k. 163. 1.* azon hibát követtem el, hogy ezen czimert a Bebek családnak tulajdonitottam, azon téves feltevésből indulva ki, hogy ez a Bebek czimer sisakdiszének, a koronás női törzsnek – szájához illesztett ezüst halakkal – egy eltorzitott alakitása. Tévedésemet hamar beláttam s azt a Turul következő kötetébenU. ott, VII. k. 24. 1.* – a kassai dóm szentségháza czimereinek ösmertetésénél – néhai Csergheő Géza barátom tanácsát is meghallgatva, javitani igyekeztem. De most sem voltam szerencsésebb, mert most meg a Forgách czimer sisakdiszének néztük, melynél a czimerfestő, a koronás női törzs halántékához illesztett holdsarlókat szárnyaknak festette.
Azzal tisztában voltunk, hogy a kassai szentségház czimerei között ez az egyetlen, mely paizsba foglalva, valamely előkelő család sisakdiszét adja, de az igazira, a mely elrajzolás nélkül teljesen korrektül van ábrázolva, egyikünk sem gondolt, Ujlaky Miklós bosnyák király czimerének sisakdiszére!
Pedig a kassai szentségháznak ezen kétszer tévesen meghatározott czimere Ujlaky Miklósé mely legméltóbban is helyet foglalhatott oly kiváló műemlék czimersorozatában, mely a király és az ország, Kassa szabad királyi város és az akkor legkiválóbb s legbefolyásosabb főurak czimeréből lett összeállitva.
Azzal tisztában voltunk, hogy a kassai szentségház czimerei között ez az egyetlen, mely paizsba foglalva, valamely előkelő család sisakdiszét adja, de az igazira, a mely elrajzolás nélkül teljesen korrektül van ábrázolva, egyikünk sem gondolt, Ujlaky Miklós bosnyák király czimerének sisakdiszére!
Pedig a kassai szentségháznak ezen kétszer tévesen meghatározott czimere Ujlaky Miklósé mely legméltóbban is helyet foglalhatott oly kiváló műemlék czimersorozatában, mely a király és az ország, Kassa szabad királyi város és az akkor legkiválóbb s legbefolyásosabb főurak czimeréből lett összeállitva.
A Göge-törzs czimerének sisakdisze egész kihalásáig változatlanul ugyanaz maradt. Azt még az Ujlakyak későbbi czimerbővitése sem érintette. Biztosan állitható tehát, hogy a szinek sem változtak és ugyanazok voltak Kont Miklós nádor korában is, a melyek a kassai szentségház czimerénél láthatók: veres ruha a női törzsön és ezüst szárnyak.
Kétségtelen, hogy a középkori klasszikus heraldikát tekintve, ezek egyszersmind a paizsalak szinei is. És mégis, ha ez uton ismerjük is a czimer szineit, még sem tudjuk, miként helyezzük azt el a paizsalak heroldalakjainál? Mert lehet veres-ezüstben osztott, felül ezüst pólya, alul üres, vagy ezüst-veresben osztott, felül veres pólya, alul üres. A kétséget hazánk egy másik műemlékének, a vajdahunyadi vár lovagtermének freskói, illetve az ott lefestett czimerek oszlatják el. Ezen érdekes kutfőnket mai nap csak nagy óvatossággal használhatjuk. A czimersorozat későbbi önkényes átfestést szenvedett, az egyes czimerek elvesztették eredeti szineiket. Tapasztaljuk ezt különösen olyan czimereknél, minők p. o. Lossonczy, Héderváry, Széchy, melyeknek hiteles szineit más, kétségtelenül hiteles bizonyitékok állapitották meg. És mégis ezen czimerek egyike mutatja meg az Ujlaky czimer ércz és szinelhelyezését a paizsban. Köztük van ugyanis az Ujlaky czimer is, még pedig igen szép heraldikai felfogásban. A paizsban egyesitve a paizs heroldalakja s erre ráhelyezve a sisakdisz, koronából növekvő koronás, szárnyas női törzse. Az alapul szolgáló heroldalak: ezüst veresben osztott, 35felül veres pólya, alul üres, a reá illesztett koronás női törzs szárnya ezüst, ruhája kék.
Kétségtelen, hogy a középkori klasszikus heraldikát tekintve, ezek egyszersmind a paizsalak szinei is. És mégis, ha ez uton ismerjük is a czimer szineit, még sem tudjuk, miként helyezzük azt el a paizsalak heroldalakjainál? Mert lehet veres-ezüstben osztott, felül ezüst pólya, alul üres, vagy ezüst-veresben osztott, felül veres pólya, alul üres. A kétséget hazánk egy másik műemlékének, a vajdahunyadi vár lovagtermének freskói, illetve az ott lefestett czimerek oszlatják el. Ezen érdekes kutfőnket mai nap csak nagy óvatossággal használhatjuk. A czimersorozat későbbi önkényes átfestést szenvedett, az egyes czimerek elvesztették eredeti szineiket. Tapasztaljuk ezt különösen olyan czimereknél, minők p. o. Lossonczy, Héderváry, Széchy, melyeknek hiteles szineit más, kétségtelenül hiteles bizonyitékok állapitották meg. És mégis ezen czimerek egyike mutatja meg az Ujlaky czimer ércz és szinelhelyezését a paizsban. Köztük van ugyanis az Ujlaky czimer is, még pedig igen szép heraldikai felfogásban. A paizsban egyesitve a paizs heroldalakja s erre ráhelyezve a sisakdisz, koronából növekvő koronás, szárnyas női törzse. Az alapul szolgáló heroldalak: ezüst veresben osztott, 35felül veres pólya, alul üres, a reá illesztett koronás női törzs szárnya ezüst, ruhája kék.
A ruha szinének ezen eltérése látszólag hiba, de valójában a heraldikai jóizlés jele. Mert a kék ruhaszint a czimerfestő a paizsba szoritott alakok élénkebb és szabatosabb feltüntetése végett alkalmazta, holott ha az eredeti veres szint hagyja meg, ugy ez elmosódott volna a heroldalaknak szintén veres szinezésében.
Miután a vajdahunyadi freskó czimer nem meghatározza, hanem csak megerősiti a kassai szentségház Ujlaky czimerét és csak a már ismert szinek elhelyezésére nézve igazit el: bátran elfogadhatjuk kutfő gyanánt.
Kont Miklós nádor czimere tehát: ezüst, veresben osztott paizs, felül veres pólya, alul üres, sisakdisz: veres ruhás, aranykoronás női törzs, ezüst szárnyakkal. Takaró: veres-ezüst.
Miután a vajdahunyadi freskó czimer nem meghatározza, hanem csak megerősiti a kassai szentségház Ujlaky czimerét és csak a már ismert szinek elhelyezésére nézve igazit el: bátran elfogadhatjuk kutfő gyanánt.
Kont Miklós nádor czimere tehát: ezüst, veresben osztott paizs, felül veres pólya, alul üres, sisakdisz: veres ruhás, aranykoronás női törzs, ezüst szárnyakkal. Takaró: veres-ezüst.
Ezen czimer teljes meghatározásával középkori heraldikánk egy klasszikusan szép czimerrel lesz gazdagabb és teljesebb középkori nagyuraink czimersorozata.
CSOMA JÓZSEF.