Székesfehérvár, aug. 14. 

Ma már reggeli 5 órakor történt a legmagasb elutazás Veszprémből, melynél a lakosság az utczákban, s egy a város végén felállított diadalkapu előtt a község képviselői mutaták be Ő Felségének búcsúbódolatukat.

Az elől vágtató tolnai bandériumtól vezettetve, mely mértföldekről ide sietett, hogy az Uralkodót lássa s neki hódoljon, a legmagasbb menet — az úgynevezett Kikiri-tónál az enyingi járásnak ott várakozó banderialistáival megszaporodva — Palota mezővárosba, Veszprém megyének egy diadalkapu által jelölt s egyszersmind a soproni közig, területnek határhelyére ért, hol Ő Felsége Schwabenau lovag udvari tanácsos és megyei főnök és a kíséretül szolgáló küldöttséghez legkegyesebb szavakat intézett, míg a banderialisták a budai közig. terület és Fehérmegyének Palota és Inota közt fekvő határáig előre siettek, hogy határos szomszédaik bekövetkező szerencséjének tanúi legyenek. Itt Fehérmegye legalázatosb hódolatának első jeléül egy óriási kapu állít, melynél b. Augusz helytart. alelnök, Tóth megyei főnök s a járási szolgabíró hivatali kerületük határán magukat bemutatták, és a megyének számosan képviselt nemessége egy Krizsán Ignácz főapát és kanonok által tartott l. a. beszédben, az Inota, Sárladányi, Keszi és Sz.-Mihályi községeknek itt egybegyűlt ünnepileg díszített összes lakossága viharos éljenzésekkel l. a. hódolatát bemutatta.

Ezen pontoktól kezdve az összes közel fekvő helységeknek Uralkodójuk boldogító láthatására várakozó nép tömegei, a legkülönbözőbb színekben díszítő számtalan lobogókkal a császári út hosszában szinte egymást érve álltak egész Székesfehérvár területének határáig. Egy mintegy 100 lovasból álló csapat, mely tüstént a Fehérmegyébe vezető kapunál a legmagasb menet elé vágtatott, nemsokára háromszor akkorára nőtt, s a városi terület határán mintegy 150 városi banderialistával szaporodott.

Egy a Sz.-Fehérvár színét viselő két magas gúlán kivül egy gazdagon ékített sátor állt, mely alatt a város községi képviselete a polgármestere által mondott, gyakran dörgő éljenek által kisért szavaiban Ő Felségének Sz.-Fehérvár szerencséjét és örömét a mai nap felett legalázatosabban nyilvánítá.

A város határára regg. 8 órakor történt legmagasabb megérkezés hosszan tartó mozsárlövésekkel és harangok zúgásával hirdettetett. Ő Felsége a város külső részén át, számos diszhintók által kisérve, közvetlen a várostól keletre fekvő gyakorlótérre ment, hol a gr. Wallmoden vértesezred díszben volt felállítva. Ő Felsége több mozdulatokat megparancsolni, azok kivitelét éles ismerő szemmel kísérni s végül a csapatok magatartása és a különböző kifejlések pontossága felett legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Ezután következett a legmagasb bevonulás magába a városba. A palotai vámháztól kezdve a különböző czéhek képviselői, Aba, Láng, Seregélyes, Yelencze, Sárosd, Adony és Kálózd községek lakossága, és az izraelita községek képviselői sűrű sorokban egész a legmagasb szállásig álltak. A papnöveldei templom előtt egy Ízlésesen díszített emelvény nagyszámú nemzeti és bajor színekbe öltözött lánykákkal ellepve, igen szép látványt nyújtott; míg az ablakokban a fehérvári nővilág várakozott, s az élénk utczáknak, valamint a díszített házaknak magasb bájt kölcsönzött. A megyefőnök és a város polgármestere által vezettetve, a császári menetet a megye minden vidékeiből tarka csoportokban egyesült bandériumok egy erős osztálya nyitá meg: következett erre a császári kocsi előtt még cs. k. helytartósági alelnök báró Augusz és közvetlenül Ő Felsége előtt főherceg kormányzó ő cs. kir. fensége, a császári kocsihoz a gróf Wallmoden nevét viselő vértes ezred összes tisztikara csatlakozott. A menetet kiegészíték a császári kíséret mellett a nemesség tagjai, végre a különböző bandériumok több százai. A téreken sűrű tömegben összpontosult megyei lakosság viharos éljenei még azután is, midőn Ő Felsége legmagasb szállásának kapuja alá ért, sokáig visszhangoztak. Itt a cs. k. főméltóságok és Székesfehérvár összes magas nemessége, a főtiszt. papság, a cs. k. hatóságok és a községek képviselői össze voltak gyűlve a legmagasb elfogadásra. A székesfehérvári püspök főt. Farkas Imre úr üdvözölte ö Felségét egy szónoklattal, mely egyszersmind Fehérmegye hódolatát is kifejezte. A lépcsőkön legkegyelmesebb Császárnénk színeivel díszített virághintő leánykák állottak. A főméltóságok, a nemesség, a főtiszt, papság, a cs. k. hivatalnokok S a városi tanács bemutatása után a püspöki széklak előtt felállított községek elöljárói részesültek azon szerencsében, hogy Ő Felségét közvetlen körükben láthassák, mire Ö Felsége, kísértet a Főkormányzó Főherczeg ur Ő cs. Fensége, a jelenvolt tiszthatóságok és nemesség, helytartósági alelnök b. Augusz, s a legalázatosb hódolatra ide sietett főtörvényszéki elnök Umlauff urak által, gyalog a székesegyházba ment, hol Ő Felsége a szertartást végző püspök úr által a templom belsejébe vezettetve az ünnepélyes áldásban részt vett. Ezt a hatóságok és nyilvános intézetek megtekintése követte, elkezdve a megyehatóságok és az ugyanez épületben szállásoló megyei törvényszék és szolgabirói hivatalon. A megyeház terét elfoglaló ezrekre mély benyomást tett azon pillanat, midőn a felső emeletekről lejövő Uralkodónak mély tisztelettel hátralépve helyet csináltak, hogy Ő Felsége a készen álló udvari kocsihoz juthasson, Ő Felsége azonban útját a börtönök felé vette és a föld alatt levő börtönhelyiségekbe ment és a foglyok elhelyezéséről és ellátásáról legmagasb személyes meggyőződést szerezni méltóztatott. E legmagasb kegy azonnal szájról szájra terjedt, melyért az alattvalók köszöneté az ezervegytiletü hangokban és a zászlók örömdús lobogtatásában, midőn Ő Felsége ismét megjelent a téren, leghűbb nyilvánulását találta.