LEVELEZÉS
Bakonyvidék,1882. május 12.

A népnevelés munkásaira, a tanítókra, — a tavasz eljöttével, — még mielőtt a kötelesség hű teljesítésének édes érzetével pihenőt tarthatnának, egy feladat szokott várni, a tanítóegyleti gyűlések megtartása. A veszprémi evang. egyházmegyei bakonyvidéki tanító értekezlet f. hó 2-án tartotta meg Vár Palotán tavaszi gyűlését. Az egyleti tagok május 1-én útra keltek, hárman-négyen egy kocsin, hogy rendeltetések helyére siessenek. A Bakonyfelsővidéki tanítók, szép májusi reggelen, a regényes Gerencze völgyön át, az ős Bakonyon keresztül: Bakonyújvárt Bakonybélt, Somhegyet, Pénzeskutat s több nevezetes helyeket megtekintve, s vidám kedéllyel utazva, este szerencsésen Palotára értek. Az egyleti tagok, három kivételével, kik részint betegek, részint öregek, mindnyájan megjelentek, s ezzel fényesen igazolták, hogy nem kényszerből,hanem magasztos hivatásuk iránti lelkesedésből tették meg a hosszú, fáradságos utat.

Az ülést nagy tiszteletű Kolbenheyer Albert csernyei lelkész úr, egyesületünk buzgó tevékenységű elnöke nyitotta meg lelkes beszéddel. Az elnöki megnyitó beszéd után mindjárt következett volna a palotai felsőbb osztály jeles tanítójának gyakorlati előadása a gyermekekkel, de nagy sajnálatunkra nem tekinthettük meg, mert a vörheny és kanyaró járvány miatt Palotán, alispáni rendeletre, az összes iskolák zárva vannak. Így következett Macher Endre tagtárs értekezése „az olvasókönyv kezeléséről a népiskola felsőbb osztályaiban." Ezt követte Németh Péter bírálata, azután Balassa Sándor tagtárs számtani értekezése, utána mindjárt Macher Endre bírálata, mely után nevezett tanító társunk krétával kezében a nagy fekete táblához lépett s egy rövid, de általános tetszéssel fogadott gyakorlati előadást tartott a számtanból. Németh Péter előterjesztő jelentését a Budapesten tartott országos tanító gyűlésről,mely élénk eszmecserére adott alkalmat. Több kérdés megvitatása s az egylet belügyeinek elintézése után, a gyűlés mely egész lefolyásában érdekes és tanúságos volt, elnök úr által befejeztetett. Az egylet tagjai közebédre gyűltek össze a „Korona" vendéglőben. Ebéd után következett a vár, mely hajdan dicső Mátyás királyunknak kedves mulatóhelye volt, s hazai régi váraink közül azokhoz tartozik,melyek egészen ép állapotban vannak, Palotaváros közepén, parkkal körülvéve terül el, s jelenleg Zichy Paulina grófnő tulajdona. A vár ódon kinézésű meglepi az utazót. A hosszú, sötétes boltíves kapun bemenve, a négyszögű várudvarra érünk, melyet hatalmas bástyák környeznek, a bástyákban vannak építve a vár melléképületei a többek közül istálló is száz lóra. Bemenve a szép termekbe, elbámul a szemlélő a falak vastagságán, melyek két öl szélesek is vannak, több helyen szobák levén a falakba építve. Itt láttuk Mátyás király és Beatrix királynénak, mint mondják legrégibb és leghűbb életnagyságú arczképét. A termek megtekintése után — s itt megjegyzem, hogy a várban van 43 bútorozott szoba, és a bútorok között sok régiség, — kimentünk a vár bástyáira, melyekről nagyszerű a kilátás, Palota városára, környékére s Fehér megye végetlen rónáira. Lelkünk önkénytelen is visszaszárnyalt hazánk viharos múltjára s szinte láttuk képzeletbe a nagy eseményt, mikor is a derék Thury Arszlán basát seregével együtt tönkreverte, kinek aztán az öreg Szinán nagyvezér sietve küldte meg a selyemzsinórt. Most következett volna Puszta Palota és a közeljövő péti fürdő megtekintése, de már most a jó palotaiak nem engedtek, s családjaik körébe hívták meg az egyleti tagokat. Mi távolabb lakók harmadnapon oszoltunk szét, de mindnyájan egy reménnyel,egy gondolattal; azzal a  reménnyel, hogy találkozni fogunk ismét, s azzal a gondolattal, hogy mindnyájunk előtt egy közös, magasztos czél lebeg: nevelni az ifjú nemzedéket életrevalóságra, Isten, haza s emberszeretetre! N.P.