„ A bölcs öreg Hollóhátban

Éles elmék várnak.

Kinek a tanulás kaland,

Oda azok járnak.”

A Hollóhát a Roxfort legokosabb háza! Hollóháti Hedvig a ház alapítója a műveltséget és a bölcsességet tartotta a két legfontosabb erénynek. Csak a legokosabb, legélesebb eszű diákok kerülhetnek ebbe a házba. Legfőbb tulajdonságaik közé tartoznak még a szorgalom és a bölcsesség is, valamint kiváló problémamegoldók is. Éleselméjűségük intellektuális téren a többi roxforti ház fölé elemi őket.

A hollóhátasok a gondolkodást tekintve nem félnek a saját útjukat járni, és fontosnak tartják a nyitottságot is. Emiatt gyakran különcnek, furcsának tartják őket. Amit egyesek hóbortnak tartanak, abban rejlik a hollóhátasok zsenialitása.

Sok feltaláló került ki ebből a házból, többek között a Hopp-por feltalálója Ignatia Wildsmith is. De például a világ legjobb pálcakészítője Garrick Ollivander is hollóhátas volt. A különc hollóhátasok mintapéldája Sybill Trelawney professzor, ugyanakkor tőle származik a modern kori varázslástörténet két legjelentősebb jövendölése.

A ház színei: kék és a bronz

Jelkép: címerállatuk egy büszke sas, aki a hollóhátasokhoz méltón, mások által elérhetetlen magasságokba szárnyal.

Klubhelyiség: a Hollóhát-torony felső részén található és hosszú csigalépcső vezet fel hozzá. Tágas, kerek terem, melynek boltíves ablakai az iskolát körülölelő hegyekre néznek. Kupolás mennyezetére csillagképeket festettek, a bejárattal szemközt pedig Hollóháti Hedvig márványszobra áll.  A szobor gyönyörű, de kissé félelmetes, valamint gúnyos félmosoly ül az arcán. A helyiségbe való belépéshez a hollóhátasoknak egy feladványt kell megoldaniuk, melyet az ajtón elhelyezett sas alakú kopogtató tesz fel nekik. Ha nem tudják megoldani a feladványt, ki kell várniuk, míg valaki kisegíti őket. Más házak tanulói számára ez bosszantó lenne, de a hollóhátasok a tanulást mindenek fölé helyezik. Plusz a próba arra is szolgál, hogy távol tartsa az illetékteleneket.

Vezető tanár: Filius Flitwick professzor, aki bájitaltant tanít

A ház alapítója Hollóháti Hedvig a skót felvidékről származott, kimagaslóan szép és intelligens boszorkány volt. Jó barátok voltak Hugrabug Helgával. Kora legkiválóbb elméjű boszorkányaként tartották számon. Mindennél többre tartotta az intelligenciát és csak a legokosabb diákokat vette fel házába.

A ház ereklyéje: Hollóháti Hedvig diadémja, mely könnyű, finom kidolgozású ékszer. A benne rejlő varázs által okosabbá teszi viselőjét. Hollóháti Heléna – Hedvig lánya – ellopta a diadémot, mert elirigyelte édesanyja briliáns elméjét. Később pedig Voldemort kezébe került, aki horcruxot készített belőle és elrejtette a Roxfortban. A diadémon egyébként Hollóháti Heléna jelmondata áll, mely így hangzik: „Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted”. Ez az általa alapított ház vezérelve volt mindig is és a maradt mindmáig.

A ház kísértete: Szürke Hölgy

Híres hollóhátasok: Luna Lovegood, Gilderoy Lockhart, Myrtle Elizabeth Warren (alias Hisztis Myrtle)

 5 könyv a Hollóhát jegyében

Fotó: Moly

1. Andrew Hodges: Kódjátszma

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2015.

Oldalszám: 816 oldal

Címkék: életrajz, hadtörténet, II. világháború, matematika, igaz történet alapján, történelmi regény

„A különös cambridge-i matematikusnak, Alan Turingnak sikerült feltörnie az Enigma rendszerét, és ezzel megváltoztatta a második világháború menetét.

Már a háború előtt foglalkozott egy univerzális gép megalkotásával, majd 1945 után újból visszatért a digitális számítógéppel foglalkozó tervéhez. Turing messzelátó álmai egy digitális korszakról a mesterséges intelligencia vizióját vetítették előre.

1952-ben homoszexulitásáért elítélték, és hormonkezelést rendeltek el nála.

1954-ben, 41 éves korában öngyilkos lett, és ezzel a britek egyik legnagyobb tudósukat veszítették el.

Andrew Hodges életrajza Alan Turingról, erről a különleges egyéniségről nagy szeretettel és tisztelettel megírt könyv.

Alan Turing egymaga többel járult hozzá Nagy-Britannia háborús erőfeszítéseihez, mint bárki más.

Winston Churchill”

Fotó: Moly

2. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Kiadó: Animus

Kiadás éve: 2014.

Oldalszám: 336 oldal

Címkék: kortárs, skandináv, társadalomkritika, szatíra, humoros, dráma

„Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka.

Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.”

Fotó: Moly

3. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2014. (legelső kiadás Európa Kiadó, 1968.)

Oldalszám: 254 oldal

Címkék: énregény, klasszikus, intelligencia, kísérlet, pszichés betegség, agykutatás, Nebula-díj

„Ennek a regénynek rendhagyó a története: először novella volt, szépirodalmi és tudományos-fantasztikus antológiáknak egyaránt kedvelt darabja, utána televízió-dráma lett belőle, s csak azután teljes jogú és méretű regény. Nem véletlen, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom is magának követeli Keyes művét: a gyengeelméjű Charlie Gordon zsenivé operálása, majd eredeti állapotába való rohamos visszahanyatlása valóban hálás témája lehet a science fiction népszerű műfajának. De ez a regény több merőben fantasztikus témánál: mélységesen hiteles lélektani rajza egy rokonszenves személyiség fejlődésének, s a tragédiába torkolló befejezés mégsem elkeserítő, hanem felemelő: Charlie Gordon a mesébe illő pálya befutása és a végső zuhanás után is megőrzi emberi tartását, élni akarását, optimizmusát.”

Fotó: Moly

4. Margot Lee Shetterly: Számolás joga

Kiadó: Harlequin Magyarország

Kiadás éve: 2017.

Oldalszám: 352 oldal

Címkék: dokumentumregény, életrajz, intelligencia, szegregáció, űrkutatás, nők, afroamerikai, matematika, tudomány

„Azoknak ​a fekete matematikusnőknek a rendkívüli, igaz története, akik a feminista és a polgárjogi mozgalmak viharai közepette a NASA-nál végzett számításaikkal járultak hozzá Amerika legjelentősebb űrbéli tetteihez.

Mielőtt John Glenn körberepülte a Földet, Neil Armstrong pedig a Holdra lépett, egy „emberi számítógépek” néven ismert, női matematikusokból álló csoport ceruzák, logarlécek és mechanikus számológépek segítségével számolta ki azokat az adatokat, amelyek felhasználásával aztán rakétákat és asztronautákat lőttek fel az űrbe.

Ennek a csoportnak jó néhány kivételesen tehetséges afroamerikai nő is a tagja volt, akik koruk legkiválóbb elméi közé tartoztak. Eredetileg matematikát tanítottak az amerikai Dél szegregált iskoláiban, ám amikor a második világháború idején az ország repülőgépipara súlyos munkaerőhiánnyal küzdött, őket is bevetették. A matematikai zsenik, akiken eddig keresztülnéztek, egyszerre a tehetségükhöz méltó álláshoz jutottak, és Uncle Sam hívására örömmel költöztek a virginiai Hamptonba, hogy a Langley Memorial Repülésügyi Laboratórium lenyűgöző világában dolgozhassanak.

A Virginiában érvényben lévő Jim Crow-törvények értelmében nem integrálódhattak ugyan be fehér társaik közé, a kizárólag fekete nőkből álló „nyugati komputer” csoport azonban így is sokat tett azért, hogy Amerika valóra válthassa egyik legnagyobb álmát: döntő győzelmet arasson a Szovjetunió fölött a hidegháborúban, és egyeduralmat szerezzen a mennyek felett.

A számolás joga a második világháborútól kezdve a hidegháborún, a polgárjogi mozgalmakon és az űrversenyen keresztül követi nyomon Dorothy Vaughan, Mary Jackson, Katherine Johnson és Christine Darden, a NASA legnagyobb sikereihez hozzájáruló négy afroamerikai nő egymásba szövődő életútját. Tanúi lehetünk, hogy karrierjük a könyvben szereplő majdnem három évtizede alatt hogyan néznek szembe a kihívásokkal, hogyan lépnek szövetségre és hogyan használják fel az intellektusukat ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket és a hazájuk jövőjét.

A könyv alapján, Taraji P. Henson, Octavia Spencer, Janelle Monae, Kirsten Dunst és Kevin Costner főszereplésével film is készült.”

Fotó: Moly

5. Malala Juszufzai – Christina Lamb: Én vagyok Malala

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2013.

Oldalszám: 386 oldal

Címkék: dokumentumregény, arab világ, feminizmus, igaz történet alapján, memoár, politika, tanulás, erőszak

„A ​lány, aki harcolt, hogy tanulhasson, és lelőtte egy tálib katona.

Amikor a tálibok elfoglalták a Szvát-völgyet, egy kislány kiállt saját jogaiért.

Malala Juszufzai nem tűrte, hogy el akarják némítani, és harcba szállt azért, hogy tanulhasson. 2012. október 9-én mindezért kis híján az életével fizetett.

Ezen a napon Malala épp az iskolából hazafelé tartott, amikor megtámadták és közvetlen közelről fejbe lőtték. Nem sokan bíztak felépülésében. Malala mégis talpra állt.

Csodával határos gyógyulása a távoli Pakisztán egy eldugott részéből az ENSZ New York i székházáig repítette. Így vált tizenhat évesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, és ő lett a valaha élt legfiatalabb hős, akit Nobel-békedíjra jelöltek.

Az Én vagyok Malala nem csupán egy magával ragadó történet a családról, melynek életét felforgatta a terrorizmus, hanem megható példázat a szülők rendíthetetlen szeretetéről egy olyan kultúrában, ahol csak a fiúkat veszik emberszámba.

Ez a könyv megmutatja, hogy egyetlen ember is elég ahhoz, hogy jobbá tegye a világot.

Malala Juszufzai akkor került a figyelem középpontjába, amikor a BBC urdu nyelvű honlapján naplót kezdett írni az életéről a tálib megszállás idején. A Gul Makai álnéven közölt írásaiban gyakran beszél arról, családja mennyit küzd azért, hogy a Szvát-völgyben a Malalához hasonló korú lányok tanulhassanak.

2012 októberében egy tálib katona megtámadta a lányt: közvetlen közelről lőtte fejbe. Malala azonban a csodával határos módon felépült, és tovább folytatja a lányok tanuláshoz való jogáért vívott harcát.

Malala bátorságát és állhatatosságát 2011-ben Pakisztánban a Nemzeti Ifjúsági Békedíjjal tüntették ki, majd ugyanebben az évben a Nemzetközi Gyermek Békedíjra is jelölték. Ő lett 2013-ban minden idők legfiatalabb Nobel-békedíj várományosa.

Egy éven belül kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, másodjára azén a lapszámén, amelyben a Világ 100 Legbefolyásosabb Embere listáját közölték. Ugyancsak a befutók közt szerepelt Az Év Embere-díj várományosai közt 2012-ben.

A Malala Alapítvány segítségével amelynek Angelina Jolie az egyik szóvivője, aki 200.000 dollárral támgatta az alapítvány működését Malala továbbra is a lányok tanuláshoz való jogáért folytatott küzdelem élharcosa. Ez a nonprofit szervezet a közösségi szinten megszervezett oktatást és világszerte az oktatásügyért küzdők támogatását tűzte ki céljául.

A könyv társszerzője, Christina Lamb a világ egyik legismertebb külügyi tudósítója, aki 1987 óta tudósít Pakisztánról és Afganisztánról. Oxfordban és a Harvardon végezte tanulmányait, öt könyv szerzője, öt alkalommal nyerte el az Év Brit Külügyi Tudósítója-díjat, valamint neki ítélték a Prix Bayeux-t, a haditudósítóknak járó legrangosabb európai díjat is. 2007-ben részt vett Karacsiban Benazír Bhuttó kampánykörútján, ahol több tucat ember lett öngyilkos bombamerénylők áldozata. Jelenleg a Sunday Timesnak dolgozik, férjével és fiával London és Portugália között ingázik.”