Veszprém-Palota, június közepén 1861.

Nem rég szép szülőföldem helyét, Veszprém-Palotát látogattam meg.
Míg itt kedves rokoni körben töltöttem időmet: fájdalommal pillantottam mindig azon szép és gyönyörű magaslaton levő kath. templomra, melynek teteje és szép tornya f. évi ápril 10-kén bádogozása alkalmával a lángok martaléka lőn. Elolvadt minden harang, valamint a szép toronyóra is semmivé lőn s a toronynak teteje szintén. Palota város érdemdús lelkésze, nt. Asztaller Károly úr ezen tűzvész alkalmával épen honn nem volt; a véletlen úgy hozta ezt magával, mert különben tán életébe került volna az érzékeny szivű aggastyán lelkipásztornak e gyászos esemény látmánya. Azonban örömmel írhatom, miként részint a plébános úr, részint egyes lelkesek adakozásai folytán ha nem is ezen, de a jövő évben fel fog az emelkedni romjaiból. Ugyanis mélt. gróf Zichy Miklós és WaIdstein János földesuraságok a tetőt és tornyot állítják helyre; az órát t. Czóbel Ferencz úr, Palota város derék polgármestere fáradozása folytán Palota város csináltatja; a harangok pedig egyesek szives adakozásai folytán szintén még ez évben elkészülendenek; mely czélra már szép mennyiség folyt be. — Megemlítem itten, ha szerénységét nem sértem azzal, dr. Patay István palotai derék orvos úr kitűnő buzgóságát is az adakozások gyűjtése körül, valamint a veszprémi püspök Ranolder János ő nagyméltóságának azon atyai kegyességét, melynél fogva e czélra 200 újforintot adni méltóztatott. Éljenek a nemeslelkű jótevők, jutalmukat igazi vallásos tettükben leljék föl!
Még azt sem hallgathatom el, hogy a palotai valóban gyönyörű r. kath. temető angyali jóságú s vallásos szivű gróf Zichy Miklósnő Őméltósága által kellemes sétánnyá s legszebb kertté idomittafott át.
Büky Miklós

Forrás: Katholikus Néplap, 1861. júluis 18. (XIV. évf. 30. sz.) p. 243.