Városunk Testvérei

Lap tetejére

BORGO SAN LORENZO

A sportolóknak köszönhetően alakult ki Várpalota és Borgo San Lorenzo közötti baráti kapcsolat. Minden évben részt veszünk a maratoni futóversenyükön, s az olasz városból is rendszeresen érkeznek résztvevők a félmaratoni futóversenyre, de más rendezvényeinkre is (Várexpo, Várpalotai Napok).

A polgármester, Giovanni Bettarini szóban és írásban is kifejezte azon szándékát, hogy testvérvárosi kapcsolatot kíván kialakítani a baráti kapcsolatok hivatalossá tétele céljából. Borgo San Lorenzo és Várpalota 2006. augusztus 19-én kötött testvérvárosi megállapodást.

Borgo San Lorenzo Firenzétől 35 km-re található északra. Alapítása a Római Birodalom idejére nyúlik vissza. A város idővel a kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően a vidék kiemelt jelentőségű kereskedelmi központja lett. Jelenleg kiváló minőségű mezőgazdasági termékei vannak. A minden év júniusában megrendezendő mezőgazdasági vásár a szektor fontosságának bizonyítéka. Emellett jelentős a Chini manufaktúra, a majolikagyár termékei világhírűek.

 

Lap tetejére

KÖRMÖCBÁNYA

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

Hogyan talált egymásra a két város? A Várpalota Bányász Sportkör vezetősége felfigyelve a szocialista országok közötti, különböző területeken meginduló baráti kapcsolatokra - megbízta Csiky Ivánt a külföldi partner kiválasztásával. A közös pontot a bányászat jelentette, ezért a kapcsolatfelvételt kezdeményező levél három bányavárosba ment el: Besztercebányára, Körmöcbányára és Selmecbányára. Egyetlen helyről, a Körmöcbányai Bányász Testedző Egyesülettől érkezett a javaslattal egyetértő válaszlevél. 1956. július 1-jén sportolók, hivatalos vezetők, a munkában élenjáró dolgozók alkották a küldöttséget. A későbbiekben rendszeresek voltak a kulturális és sporttalálkozók. Rengeteg barátra tettek szert a Várpalotáról odalátogatók. 1966. október 3-8-ig egy nagy létszámú küldöttség érkezett a városba a Várpalotai Városi Tanács meghívására, akik látogatást tettek a város üzemeiben és a tanácsi intézményekben. A testvérvárosi szerződés megkötésére e látogatás során, 1966. október 7-én került sor. A dekrétumban kifejezésre juttatják azon törekvésüket, "hogy a két város közötti kapcsolatokat még szorosabbra fűzve munkálkodjanak a két nép közötti barátság és a tartós béke magasztos eszméje érdekében." Az együttműködési megállapodást várpalotai részről Kiss János VB. elnök írta alá. A rendszerváltást követően a kapcsolat szinte teljesen megszűnt. 1996-ban Leszkovszki Tibor, Várpalota polgármestere meghívást küldött Körmöcbánya főpolgármesterének az októberi Várpalotai Napokra a testvérvárosi kapcsolat újrafelvétele céljából. A XIII. Várpalotai Napok rendezvénysorozat keretében, 1998. október 10-én került sor a testvérvárosi megállapodás aláírására, a baráti kapcsolat megerősítésére, az együttműködés felújítására és új alapokra helyezésére.

A város bemutatása

Körmöcbánya Szlovákia nyugati részén részén található, 253 km-re Várpalotától. A Pozsonyt és Kassát összekötő főúttól Garamszentkereszten lekanyarodva Túróz Szent Márton felé mindössze 14 km-re található a város, mely bányászvárosként közismert. A XIV. században a magyarországi aranykitermelése után a város az Arany Körmöcbánya jelzőt kapta. A város legdominánsabb és egyben legrégebbi része a vár a Szent Katarina templommal.

Lakosok száma: 5883 fő
Területe: 4313,3 ha 
Legalacsonyabb pontja: 55 m tengerszint feletti magasság
Legmagasabb pontja: 1232 m tengerszint feletti magasság

A település történelme

A Garam folyó környéke már i.e. 2500 évvel lakott terület volt. Az első bányászattal foglalkozó betelepülők a X. század körül érkeztek a folyó körüli hegyekbe. Az aranyat először aranymosással nyerték a patakokból, majd felszíni bányászattal. AXIII. században újabb német kolonisták érkeztek, akiknek köszönhető a bányászat újraindítása. Körmöcbánya a XIV-XV. században, az Anjou-házból való Károly Róbert uralkodása idején élte aranykorát, amikor 1328-ban a Cremnychbana nevű bányásztelepülést várossá avatta, s létrehozta a pénzverdét. E fontos irat eredetije a Pénz- és Éremmúzeumban található, amely bizonyítja azt is, hogy a település több privilégiumot kapott. Ez időben a bányák kb. 400 kg aranyat termeltek évente. A 16. századtól a bányászat hanyatlásnak indult, a bányászkamara székhelye is Selmecbányára települt át. Az aranybányászat teljes egészében az 1970-es években szűnt meg. Geológiai kutatások szerint a körmöci hegyek még mindig rejtegetik magukban e kincset, de keveset ahhoz, hogy a bányászkodás újra megkezdődhessen.

Természeti adottságok

A körmöci hegyek vulkanikus eredetű geomorfológiai egységet képeznek a Nyugati Kárpátok részeként. Geológiai összetételét tekintve vulkanikus kőzet, főként andezit és riolit képezi, amely a múltban aranylelőhelyek hálózatával volt összefonva. Felszíne tagolt, gyakori dombokkal és völgyekkel váltakozva. A terület 70 %-át erdő borítja, legjellemzőbbek a tölgyfa- és fenyőerdők, amelyek közé egyéb fafajták is elvegyülnek. Morfológiai szempontból érdekesek a hegyhát kőtengerei, a megtört láva maradványai, amelyeket az idő és a természet bizarr alakokba formázott. A körmöci hegyek legmagasabb pontja a Flochova csúcs (1316,9 m), melyet erdő borít, így a kilátás csak részleges. A föld alól - 900 m mélyről - termálvíz fakad, amelyet kihasználva termálstrand működik a városban.

Látnivalók, nevezetességek

A Főtér a városi élet központja. A XIV. században épült polgári házakat időközben többször átépítették. A tér közepén templom állt, amelyet statikai hiányosságok miatt a múlt század végén lebontottak. Ami megmaradt, az a barokk szökőkút és a szintén barokk stílusú pestisoszlop. A főtér jelentősebb épületei közé tartozik a Ferences kolostor templommal és kápolnával, a Pénz- és Éremmúzeum, a Városháza, a Pénzverde és maga a főtér kapuja tartoznak. A kaput és a városfalat a XV. sz-ban építették.

A Pénzverde eredetileg a Főtértől északra a Corner-völgyben épült, melyben 1329-ben ezüst garast, 1335-ben pedig már arany dukátot és ezüst dénárt vertek. Az épület homlokzatát a XIX. század első felében újjáépítették. Azért sorolható az Európában egyedülálló építészeti különlegességek közé, mert megalakulása óta egészen a mai napig szünet nélkül működik. Amikor a törökök megszállás idején veszélyben volt a város, a pénzverdét a várfalakon belülre helyezték át. Kremnica vára a XIII-XV. század között épült középkori épületek együttese. Dominánsa a Szent Katalin templom, tornyában kilátóval. A templomot több bástya és torony veszi körül. A város több pontján még állnak az eredeti bányászházak. Idillikus egyszerűségükkel szépítik a várost és jelentik történelmének egy részét.

A Skalka síközpont a körmöci hegyek centrumában található. Télen kitűnő lehetőséget nyújt a sportoláshoz: öt sífelvonó működik, ebből kettő éjszakai világítással. Ezen kívül 15 km hosszú standard sífutó pálya és 42 km hosszú pálya üzemel a téli időszakban. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk:
http://www.kremnica.sk/hu/ (Körmöcbánya hivatalos honlapja - magyar nyelven)
http://hu.wikipedia.org (Wikipedia - Körmöcbánya szócikk)
http://kremnica.duskova.sk/ (Körmöcbánya virtuális város - angol nyelvű)

 

Lap tetejére

PETROZSÉNY

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

A Petrozsényi Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége nevében Hegedűs István alelnök 1998 januárjában kezdeményezte a két város közötti kapcsolat felvételét. Várpalotára azért esett választásuk, mert Petrozsényhez hasonlóan, jelentős bányászati hagyományokkal rendelkezik. A képviselő-testület még ez év február 26-án megtárgyalta a kezdeményezést, és felhatalmazta Leszkovszki Tibor polgármestert Petrozsény megyei jogú várossal történő hivatalos kapcsolatfelvételre. Június 11–14-e között Petrozsény város Tanácsa meghívta Várpalota város Önkormányzata delegációját és a város művészeti együtteseit a Petrozsényi Nemzetközi Néptáncfesztiválon való szereplésre. A meghívásnak eleget téve, Törzsök Károly alpolgármester vezetésével több, mint 30 gyermek és további 5 felnőtt indult Petrozsénybe. A viszontlátogatásra és egyben a dekrétum aláírására Leszkovszki Tibor és Carol Schreter által, állami ünnepünkön, Várpalotán, 1998. augusztus 20-án, a Nagy Gyula Galériában került sor. Az együttműködés a két város szellemi, kulturális és gazdasági gyarapodását kívánja szolgálni, kiterjesztve a két település polgáraira, intézményeire, művészeti csoportjaira, egyházaira, gazdálkodó szervezeteire, valamint egyéni vállalkozóira egyaránt. A két város közötti eredményes együttműködés lelkes támogatójának, Carol Schreternek, Petrozsény polgármesterének adományozta városunk 2002-ben a Várpalota Város Díszpolgára címet.

A város bemutatása

Petrozsény földrajzilag Hunyad megyében, a Zsil-medence keleti részén helyezkedik el. Petrozsény megyei jogú város területe 19.556 ha, melyből a lakható rész 930 ha. Lakóinak száma kb. 45.194 fő, az egész Zsil-völgy lakossága kb. 170.000 fő. A település tengerszint feletti magassága: 610 m. A város 85 km-re fekszik a megyeközponttól, Dévától, és 350 km-re Románia fővárosától, Bukaresttől. Könnyen megközelíthető vasúton, országúton egyaránt. Várpalotától 604 km-re van.

Történelmi múlt

A vidék már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítják a Jieţ és Popi helyiségekben, illetve a Bolii- barlangban folytatott legújabb ásatások és leletek A géto-dákok hagyták örökségül annak a folyónak a nevét, amely az egész vidék elnevezését is adja: a Zsil (Jiu) folyó. A kis települések lakóinak foglalkozása az állattenyésztés, vadászat és kisebb mértekben a mezőgazdaság volt. Első írott feljegyzés a vidékről a XV. századból, pontosabban 1493-ból származik. Ez évben ugyanis Bohémia és Magyarország királya két Zsil-völgyi települést adományoz Kendeffy (Cânde) Mihály hátszegi bárónak, jutalmul a törökök elleni harcokban tanúsított vitézségéért. Ettől kezdve és főként a XVI - XVII. században a medence mind jobban benépesedik, és a XVII. század elején megalakul Petrozsény község 233 lakossal. Ekkor a Zsil-Völgy összlakossága kb. 2550 főre tehető. A vasútvonal megépítése, a szén ipari kitermelése meghozza a város és az egész vidék rohamos fejlődését. Egy pár évtized alatt a város képe radikálisan megváltozik és a vidékkel együtt az ország legfontosabb bányaközpontjává alakul. 1924-ben várossá nyilvánítják, lakóinak száma ekkor 15.405. 1968-ban megyei jogú várossá nyilvánítják, lakóinak száma ekkor 31.248.

Természeti adottságok

A várost a körülvevő felszíni formák változékonysága jellemzi. A folyó menti teraszokat dombok, hegyi legelők, majd magas hegyek és alpesi csúcsok váltják fel. A várost dombok és magas hegyek veszik körül. A medencét keletről a Parâng hegység a Nagy-Parâng 2518 m-es csúcsával, nyugatról a Retyezát hegység a 2482 m-es csúcsával, északról a Surianu hegység ugyanolyan nevű 2059 m-es csúcsával és délről a Vulcan hegység az Őrhegy 1868 m-es csúcsával övezi. A vidék és a város klímája hűvös és igen magas páratartalmú. A telek hosszúak és a hótakaró 5–6 hónapig biztosít szórakozást a téli sportok kedvelőinek. Növény- és állatvilága gazdag, meglelhetők a dombvidék és alpesi vidék növény- és állatvilágának jellegzetes képviselői (tölgy, bükk, fenyő, medve, őz, vaddisznó, pisztráng).

Gazdaság, kultúra

Gazdaságilag a város a bányaiparra támaszkodott, valamint az ezt kiszolgáló üzemekre, gazdasági egységekre. Petrozsényben van a székhelye a Bányászati Trösztnek, mely innen vezeti 13 bányavállalat és 3 szénmosó vállalat tevékenységét. A városban a közelmúltig 2 bányavállalat működött, melyből ma már csak egy működőképes. A városban működik még két bányagépgyártó és javító vállalat, fafeldolgozó vállalat, textilipari vállalat, valamint egy bányamentő állomás, egy bányabiztonsági Kutató Intézet és egy Bányatervező Intézet. Területrendezés és építkezések terén az utolsó 30 évben a város sokat fejlődött. A Repülőtér és az Észak-Petrozsény városnegyedek létrejötte, kb.20.000 lakosnak biztosított lakást, ugyanakkor kb. 1600 magán és állami kereskedelmi cég biztosítja a városlakóknak a beszerzési lehetőséget. Fejlődött a város vízellátási hálózata, melynek hossza több mint 70 km, szennyvíz és vízlevezető csatornák hossza elérte az 59 km-t. A korszerűsített utak hossza eléri a 84 km-t. A város kulturális életének régi hagyományai vannak. A városnak van egy Művelődési Háza és egy petrozsényi íróról, I.D. Sârbu-ról elnevezett színhaza, amely 1948-tól működik. A városban működik egy zeneiskola, melynek diákjai számos díjat és elismerést kaptak nemzeti és nemzetközi fesztiválokon. A bányászat kezdetét és fejlődését mutatja be az 1920-ban alapított Bányászati Múzeum, mely értékes gyűjteményeket mutat be a látogatónak. A városnak van egy 50.000 kötetes könyvtára, 1 napilapja, 5 heti lapja, 3 rádió állomása és 2 helyi TV adója. Ami a sportot illeti, meg kell említeni a Jiul Sportklubot, melynek labdarúgó csapata 81 évvel ezelőtt alakult, az Universitatea Sportklubot és a Sportiskolát, melynek több szakosztálya neveli a jövő sportolóit.

Turizmus

A vidék rendkívüli természeti adottságokkal rendelkezik, amely lehetőséget ad a turizmus fejlődésére, egy turisztikai ipar létrehozására. A városból több útvonal vezet a várost körülvevő turisztikai zónák fele, amelyek nyáron és télen sok szórakozási lehetőséget biztosítanak a látogatóknak. A legfontosabb turisztikai zónák a város közelében a következők:

Parâng hegység
Legfontosabb nevezetességei: a Nagy-Parâng-csúcs 2518 m, a Cârja-csúcs 2404 m, a Gâlcescu gleccsertó (1921 m). Itt található egy libegő, sípályák kábelfelvonóval és hegyi szállodák.

Retyezát hegység
Itt található Románia legnagyobb tájvédelmi egysége, a Retezat/Retyezát Nemzeti Park. E természeti parkban található közel 80 gleccsertó. Ezeken kívül a Zanoaga-tó 1973 m-en, a Galesul tó 1990 m-en és sok más tó egészíti ki a vadregényes tájat. Hegyi hotelek sokasága várja a turistákat, mint például: Cheile Butii 1039 m magasságban, a Buta 1250 m magasságban, a Pietrele 1400 m magasságban. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk:
http://www.petrosani.ro/ (Petrozsény hivatalos honlapja)
http://petrozseny.lap.hu/ (Petrozseny.lap.hu)
http://petrozseny.adatbank.transindex.ro/ (Transindex - Erdélyi netkatalógus)

 

Lap tetejére

SLOVENJ GRADEC

Slovenj Gradec a Mislinja és a Suhodolnica folyók találkozásánál, a Pohorje hegység nyugati nyúlványa és az Ursla gora hegy között fekszik (az osztrák határtól 15 km-re, Ljubljanától 70 km-re északkeletre, Maribor-tól pedig 40 km-re). Szlovénia egyik legrégibb városa. Történelme a Római Birodalom idején kezdődött, ekkor már egy Colatium nevű település állt itt. A városka a középkorban élte virágkorát: várral, saját pénzverdével és vásártartási joggal rendelkezett, lakóinak békéjét városfal vigyázta. Urai századokon keresztül a Windischgrätzek voltak. 1489-ben Hunyadi Mátyás serege a várost feldúlta, várát lerombolta.

Ma szép kisváros, kisebb történelmi városmaggal; a környék kereskedelmi és adminisztratív központja. 1989-ben elnyerte a "Béke Hírnöke" címet, amelyet az ENSZ égisze alatt működő nemzetközi szervezet azon településeknek adományoz, melyek rendezvényeikkel, programjaikkal sokat tesznek a békés együttélés népszerűsítéséért.

 

Lap tetejére

WOLFSBERG

A testvérvárosi kapcsolat létrejötte

Az ausztriai Wolfsberg várossal 1988. óta tart a kapcsolat, mely egy szerencsés kimenetelű autóbaleset következményeképp alakult ki a személyes, valamint a különböző szervezetek kapcsolatán keresztül. A testvérvárosi kapcsolat kiterjed az oktatás, a kultúra és a sport területére. A testvérvárosi szerződés megkötésére már 1997 tájékán történt kísérlet, de a dekrétum aláírására Wolfsbergben 1999. júniusában került sor Wolfsbergben, míg a várpalotai aláírásra ugyanezen év augusztus 20-án ünnepélyes keretek között a Jószerencsét Művelődési Házban az állami ünneppel egybekötve. A megállapodás értelmében a két város vezető testületei kifejezik azon szándékukat, hogy egymást segítő hivatalosan is baráti, kulturális, sport és gazdasági kapcsolat teremtődjék. Az együttműködés a két város szellemi, kulturális és gazdasági gyarapodását kívánja szolgálni, kiterjesztve a két település polgáraira, intézményeire, művészeti csoportjaira, egyházaira, gazdálkodó szervezeteire, valamint egyéni vállalkozóira egyaránt. A Várpalota és Wolfsberg közötti kapcsolatok erősítésében részt vevő személyek közül már hárman kapták meg Várpalota város Díszpolgára címet: Klaus Berchtold, Herbert Eile és Alexander Burda.

Wolfsberg a tények és számok tükrében

A város, amely a Kor- és Saualpe között Lavant- völgy közepében fekszik, a középkor óta fontos kereskedelmi - és közlekedési csomópont. Lakosok száma: 25.369 fő területe: 278,40 km² felszín feletti magasság: 461m, Várpalotától 360 km-re fekszik. A gazdasági életét mindenekelőtt számos gazdasági, kereskedelmi és ipari üzem határozza meg, melyek székhelye Wolfsbergben van, ám sok esetben a régión kívül is ismertek. Emellett a turizmus jelentősége is nő. Wolfsbergben a kitűnő gasztronómia, valamint szálloda és vendéglátás mellett 142 szállásadó összesen 2000 vendégággyal áll a vendégek rendelkezésére. Számos kulturális, sport és szabadidős lehetőség egészíti ki a térség központjának sokszínű ajánlatát. Wolfsberg városa a karintiai Lavant-völgy politikai, gazdasági és kulturális központja, melyet nem véletlenül neveznek Karintia paradicsomának. A települést, melyet először egy XII.századi okiratban említenek meg, változatos múltra tekint vissza, mely a város számos nevezetességében tükröződik vissza.

Testvérvárosi kapcsolat

Wolfsberg városa történelmi szempontból szoros kapcsolatban van a frank tartománnyal. A XI-től a XVIII. századig a közép- és felső Lavant- völgy nagy része a bambergi püspökség nagy kiterjedésű karintiai székhelyéhez tartozott. Csak 1759-ben zárult le e történet egy jelentős fejezete, amikor a császári ház a bambergi javakat megszerezte. A hatvanas években vették fel újra a kapcsolatot a frank térséggel. Akkoriban a bambergi főpolgármester, Dr. Mathieu, hívott meg minden valamikor a bambergi püspökséghez tartozó karintiai várost. 1968-ban alapozták meg hivatalosan is Wolfsberg és Herzogenaurach közötti testvérvárosi kapcsolatot, ami azóta is intenzíven működik.

Szabadidő

Wolfsberg körzete minden kétséget kizáróan Dél-Ausztria kedvező részén fekszik. Alig van másutt olyan hely, ahol ilyen magas a napsütéses órák száma. A 960 km2 -s körzet határai megegyeznek a Lavant- völgy határaival, amely ősidők óta "Karintia paradicsoma". A Kor és Saualpe hegyvonulatai ölelik körül, északon az Obdachel Sattel, délen a Dráva határolja. A völgy az észak-déli folyásirány jellemzi. A völgy a nevét a Lavant folyónak köszönheti, amely a stájer Zirbitz hegycsúcs délkeleti oldalánál ugrik elő. Ott nyugszik a mély és sötét Lavant-tó, melyből láthatatlan patakként ered és halad a völgy irányába. Régi városok, piacok, templomok, várak és kastélyok, modern ipari- és hídépítő gyárak előtt folyik el s kb. 60 km hosszan szeli át a völgyet, hogy végül a hatalmas Drávába torkolljon Lavamündnél. Karintia eme szép vidékén évtizedek óta kiemelkedő szerepe van a turizmusnak. Wolfsberg az országhatáron túl is hírnevet szerzett már, mint szabadidőközpont. Nyáron a természeti környezet, a város nyüzsgő élete, számos nevezetessége áll az érdeklődés középpontjában. Télen a pompás síterep hívogat egészséges sporttevékenységre a Koralpera. Már majdnem közmondássá vált a nemzet vendégszeretete, amely alatt az otthonosságot és a jó közérzetért való fáradozást értjük. Mindegy, hogy falusi vendégfogadókról, vagy napos kertekről, otthonos hegyi szállodákról, a nyüzsgő belvárosról, vagy esetleg a számos kávézóról és üzletről van-e szó - mindenütt a vendég a király. Wolfsbergben is érdekes és változatos az éjszakai élet, mely a kedvelt lokálokból és diszkókból áll. (Forrás: http://www.varpalota.hu)

További információk:
http://www.wolfsberg.at
http://en.wikipedia.org (Wikipedia - Wolfsberg szócikk)
http://de.wikipedia.org (Wikipedia - Wolfsberg szócikk)
http://commons.wikimedia.org

 

Lap tetejére

FERMO

Olaszország Marche tartományának és Fermo megyéjének székhelye. Lakossága 2018-ban 37 238 fő volt. Tengerszint feletti magassága 319 m.
Az érseki székhely szerepét betöltő város egy magaslaton fekszik a tengerparton, rálátással a Tenna folyóra. A város és környéke bővelkedik természeti szépségekben, és régi történelmi emlékekben. Érdemes felkeresni a várost, csakúgy, mint az egész megyét, s benne Várpalota többi testvérvárosát, vagy felfedezni még ismeretlen városkákat, falvakat ezen a gyönyörű vidéken. A tengerpart homokos és kavicsos strandokkal várja a fürdőzés kedvelőit. A területen jelentős a gyümölcstermesztés, és különleges látványt nyújtanak a lágyívű dombokon a gondosan megművelt kisgazdaságok.

Kapcsolat Várpalotával

Fermo városa 2000-ben mutatkozott be Várpalotán a Várexpon, ekkor csatlakozott a többi Marche tartománybeli kisvároshoz. A várpalotai kistérség ekkor alapozott meg egy hosszabb távú nemzetközi együttműködést, amelyben négy ország régiói vettek részt. A várpalotai kistérséghez Ausztriából a Lavant-völgy, Szlovéniából a Koroska térség, Olaszországból pedig Marche régió csatlakozott. A szakmai együttműködés témája volt többek között a környzetevédelem, de elindítottak különböző nyelvtanulási programokat, művészeti kurzusokat, és közös képzőművészeti vándorkiállítást szerveztek.

A város történelme

Területe már a vaskorban lakott vidék volt. I.e. 264-ben a jelenlegi város már Firmum Picenum néven szerepel. A római kolóniából kialakult település i.e. 90-ben már városi rangra emelkedett. A római fennhatóság alatt széles körű autonómiával rendelkező város volt. Az 5. században barbárok dúlták fel. 825-ben I. Lothár megalapította a mai egyetem elődjét. A Marca Fermana székhelye lett, melynek határai északon a Musone, délen a Pescara folyó. 1199-ben Fermo szabad várossá kiáltotta ki magát.
1242-ben II. Frigyes császár elfoglalta, ekkor épült a hatalmas erőd, a Rocca di Girfalco, mely 1445-ben megsemmisült. 1589-ben V. Szixtusz pápa a várost érseki székhellyé, a székesegyházat Basilica Minora rangra emelte. Fermo 1797-ben Tronto tartomány székhelye lett.
Napóleon alatt, 1808-ban, Fermo prefektúraszékhely. A város visszatérésével a pápai államba, Fermo vármegyei székhely lett és az is maradt 1860-ig, a szárd-piemontiak hatalomátvételéig. Ezután Fermo megye közigazgatásilag megszűnt egészen 2009-ig. 2004 óta a város Fermo megye székhelye.
Olyan emlékekkel büszkélkedhet, mint a híres ciszterna, valamint a Régészeti Múzeum leletei. A kereszténység első nyomait a katedrális alatt elterülő egykori bazilika maradványai őrizték meg. A középkorban Velencével kötött kereskedelmi egyezmények egyenes következménye volt a Fermóhoz tartozó kikötő kialakítása, a nagy gazdasági és kulturális fejlődés. Ebből az időszakból való a Comune del Popolo, valamint a Popolo téren helyet kapó Capitani del Popolo épülete. Ma ezen a téren a városi képtár található. Ebben az időszakban fejezték be a gótikus katedrális és a Szent Ágoston oratórium építését. A Palazzo Prioriban létrehozott híres könyvtár legősibb részét 350.000 kötet képezte. E történelmi könyvtárszoba mellett foglal helyet a Földgömb szoba. Maroncelli 1782-ben alkotta meg földünk hű kicsinyített mását, amely Fermo nagy büszkesége.

Látnivalók

Piazza del Popolo: széles, tágas tér, amelyet történelmi épületek arányos oszlopsorai szegélyeznek
Loggiato di San Rocco
Biblioteca Comunale
Palazzo dei Priori: középkori reneszánsz palota a város központjában, mely otthont ad művészeti és régészeti múzeumoknak.
Pinacoteca
Piazzale del Girfalco
Katedrális
Palazzo Azzolino és Palazzo Vitali Rosati
San Francesco templom: ikonikus zöld kupolája és hegyes tornya jellemzi.
Villa Vitali
Római kori ciszterna
San Zenone templom
Dioccesano múzeum
Sant'Agostino templom (Torre di Palme)
Santa Maria a Mare templom (Torre di Palme)
Santa Maria templom (Capodarco)
Ünnepek, események
Helyi termékek fesztiválja (március)
Régiség és kézműves vásár (csütörtök, július és augusztus)
Palio dell'Assunta (augusztus 15.)
Nemzetközi amatőr kerékpárverseny (augusztus 16.)
Híres polgára: Galeazzo Maria Sforza (1444–1476), később Milánó hercege

További információk:
https://bkb.hu/palotanet/index.php
https://en.wikipedia.org/wiki/Fermo
https://hu.wikipedia.org/wiki/Fermo
https://www.tripadvisor.co.hu

 

Lap tetejére

SANT'ELPIDIO A MARE

Várpalota több közép-olasz kisvárossal is ápol testvérvárosi kapcsolatokat Marche tartományból. Itt található Sant’ Elpidio a Mare is.

A kapcsolat kezdete

Alessio Terrenzi Sant'Elpdio a Mare polgármestere és Campanari-Talabér Márta Várpalota polgármesterasszonya 2017 áprilisában, a Várpalotán megrendezett Olasz Napok keretében írták alá a testvérvárosi megállapodást. Előző évben, 2016-ban Olaszországban már megtörtént a szerződés aláírása a San'Elpidioban rendezett Magyar Napok alkalmával. A két település és környékük sportolói már régóta részt vesznek egymás futóversenyein, innen indult a kapcsolatfelvétel.

A két város baráti és hivatalos találkozók, versenyek és közös kulturális események útján von be egyre több szervezetet, civileket és városlakókat a programba.

A város bemutatása

A Fermo megyei kisváros a Marche Appenine hegyvonulat gerincén fekszik a Tenna és az Ete Morto folyóvölgyek között. Az Adria partja csak 9 km-re van innen. Lakosainak száma több, mint 17 000 (2018-as adat).
Az interneten keresgélve alig találunk információkat erről a festői fekvésű településről. A hangulatos óváros régi házai látványosan vannak elrendezve egy félkör alakú területen. Az 1-2 emeletes kőházakat a mediterrán városkákra jellemző szűk utcák választják el egymástól.

A város története

Történelme a VIII. századig nyúlik vissza. Régészeti ásatások során etruszk temetkezési helyekre bukkantak. Helyén az ókorban egy Cluana nevű város állt, melyet a vízgótok elpusztítottak az V. században.
887-ben nagy bencés apátságot alapítottak itt, s e körül épült fel a középkori városközpont – a XI. századtól kezdve – Castello di’ Sant Elpidio néven.
A reneszánsz kori térképek pedig egy kis tengerparti halászfalut jelölnek a városhoz tartozó Porto Sant’ Elpidio helyén.

Főbb látnivalók

A település központjában találjuk a Torre Gerosolimitana (Jeruzsálemi lovagok tornya) messzire látszó tornyát, melyet a XVI. században épített a Máltai Lovagrend, s ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környékre: a Sibillini hegységre, Fermo városára és az Adriai tenger partjára.
A bencés apátság (Santa Croche al Chienti Császári Apátság) egy korábban már létező vallási központon épült, s virágkorát a XI–XII. században élte, amikor is román stílusban bővítették ki és építették újjá.
További látnivaló a XIII. és XIV. században épült városfalak, melyek 3 km hosszan húzódnak. A város eredeti 7 kapujából ma 3 látható.
Jelentősebb épületek még: a XIV. századi Városháza; a Madonna dei Lumi templom; a Sant'Elpidio Abate templom; a Madonna degli Angeli szentély, valamint a közeli tengerparton 8 km hosszan elterülő Porto Sant’Elpidio parti városka impozáns szikláival és pálmafás sétányaival.

További információk:
Sant’Elpidio a Mare – Wikipédia (wikipedia.org)
https://www.tripadvisor.com
Porto Sant'Elpidio / Olaszország (Adria Info.eu - az Adriai-tenger és környéke)

 

Lap tetejére

PORTO SAN GIORGIO

Porto San Giorgio Olaszország Marche tartományának mintegy 16 000 lakosú tengerparti városa, kedvelt üdülőhely. Legjobb strandjai Coba Beach és Lido Bandos.

A város bemutatása, történelme

Castellum Firmanorum – Plinius írásaiban ezen a néven olvashatunk településről a mai Porto San Giorgio helyén. Sztrabón is megemlítette Fermói Fellegvár néven (Tabula Peutingeriana). A tengerparti város létrejöttét a kikötőnek és Fermoval való kapcsolatának köszönheti. Fermo számára évszázadokon keresztül Porto San Giorgio kikötője volt a helye a tengerre való kijutásnak. Fermoval közúton, vasúton és az Ete folyó révén is összekapcsolódik. Porto San Giorgio az a város, amely a tengerhez kötődik, s szoros kapcsolatban áll a turizmussal, halászattal és kereskedelemmel.  Egyszerre gyógyhely, üdülőhely és turistaközpont. Porto San Giorgio városát déli oldalról a turista és halászati kikötő zárja le. Kb. 1000 férőhelyes a hajó és csónakkikötője, amelyet 1980-ban nyitottak meg. A turistarészlegen kívül egy professzionális halászflotta is van a város birtokában.

Mivel a város legfőbb gazdasági forrása a turizmus, az idelátogatók bőséges programok közül választhatnak: mindenki ízlésvilágát kielégítő koncertrendezvények, szabadtéri mozi, fesztivál várja a látogatókat. A "Tenger Ünnepe" nagyszabású rendezvénysorozaton belül színházi és szabadtéri előadásokra kerül sor. Ezek közül is kiemelkedik a "Dózse partraszállása" történelmi játék, amely rendkívül impozáns történelmi kosztümös felvonulás. A város fő gazdasági forrása a turizmus és a vendéglátás. A város fekvését tekintve ideális helye az üdülni vágyóknak. A város a turizmus igényeinek megfelelően alakítja infrastruktúráját, tervez beruházásokat, s teremti meg az egyre magasabb igényeket kielégítő sportolási és szórakozási lehetőségeket. Éttermeiben pedig az ide látogató turista a tengerpart nyújtotta gasztronómiai kínálatot ízlelheti meg.

Látnivalók

Chiesa di San Giorgio (San Giorgio – templom; Szent György. templom): 1834 – ben épült. Helyén egy kisebb templom állt, melyet lebontottak és kibővítettek. Hatalmas belső terét oszlopok bontják három hajóra. A templom egyik kápolnájában volt látható Carlo Crivelli több részből álló, fára festett (arany és tempera) szárnyas oltárképe (Polyptichon) – (1470), melyet később feldaraboltak, és részei ma különböző európai és amerikai múzeumokban vannak.

Rocca Tiepolo
A velencei Lorenzo Tiepolo építtette, hogy védje a kikötőt a szaracénoktól és a kalóztámadásoktól. Az ötszög alaprajzú területen épült erőd egy kis hegyfokon áll falakkal és tornyokkal, melyeket az idők során már részben átépítettek. A középen álló csipkézett őrtorony magasságával kitűnik az épületegyüttesből.

Villa Bonaparte
Napóleon fivére, Girolamo Bonaparte, Westfália száműzött királya építtette, aki 1829–1832-ig tartózkodott itt. Ma kedvelt rendezvény- és esküvőhelyszín, valamint exkluzív szálláshely.

Rendezvény

A Tipicitá (jellegzetességek) fesztiválja: Porto San Giorgio ad helyet minden év márciusában Marche tartomány gasztronómiai bemutatójának, a színek, ízek, illatok fesztiváljának. A kiállításon kívül vásárlásra is van lehetőség, amikor közvetlenül a termelőtől lehet olyan termékeket vásárolni, amelyeket üzletben nem árulnak. A kiállítással egyidőben borkultúrával foglalkozó konferenciát is rendeznek.

Kapcsolat Várpalotával

Porto san Giorgio híres a sportéletéről, különösen az évről évre megrendezett "Maratona del Piceno" elnevezésű maratoni futóversenyről. Ezen a versenyen már évtizedek óta részt vesznek Várpalota és a kistérség sportolói is. Porto San Giorgioból pedig szintén érkeznek futók a mi városunkban megrendezett félmaratoni versenyekre.Ez a sportbarátság volt a kapcsolat alapja, de ma már számos gasztronómiai és kulturális rendezvény is kíséri a testvérvárosi találkozókat.

A város híres szülötte

Silvia Ballestra (Porto San Giorgio, 1969) olasz írónő. 2006-ban elnyerte a Rapallo Carige-díjat. Pier Vittorio Tondelli fedezte fel. 1990 óta ír regényeket, novellákat és esszéket. Debütáló könyve az Iguana születésnapja volt, amelyet több nyelvre lefordítottak. Ebből és a következő könyvéből vették át Riccardo Milani, "Az Antò háború" című filmjének forgatókönyvét. Idegen nyelv és irodalom szakon szerzett diplomát. Fordított francia és angol nyelvből egyaránt. Dolgozott a L'Unità újságnál, és számos más magazinnál. Milánóban élt és dolgozott.

További információk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Porto_San_Giorgio
https://bkb.hu/palotanet77
https://www.tripadvisor.co.hu/
https://www.top-catering.it/en/villa-bonaparte
https://en.wikipedia.org/wiki/Porto_San_Giorgio_Altarpiece

 

QUATTRO CASTELLA

Település Olaszországban, Emilio Romagna régióban, Reggio Emilia megyében. Lakosainak száma 13 217 fő (2018. január 1.) Tengerszint feletti magassága 160 m.
Az elnevezése négy különböző, ám azonos magasságú dombra épült kastélyhoz kötődik (Monte Vetro, Bianello, Monte Lucio. Monte Zane) Valószínűleg a középkori uralkodó, Canossa tartományainak védelmi rendszerébe tartoztak. A Bianello kastély szinte épségben áll, a többi viszont erősen lepusztult.

Várpalotai kapcsolat

2018-ban és 2019-ben is üdvözölhettük Qattro Castella delegációját a városunkban megrendezett Olasz Napokon. Hallhattuk ifjúsági zenekaruk koncertjét, és kóstolót kaphattunk egy finom, óriási parmezánsajtból.

A város történelme

A kedvező földrajzi fekvésű városban gazdag régészeti leletanyagot tártak fel. Roncolo, Mangalano, Forche, Puianello és Ghiardello helységekben különféle kézzel gyártott kőtárgyakat találtak, amelyek a paleolitikum és a Római Birodalom idejéből származnak. A középkor folyamán több település alakult ki ezen a területen. A vallási élet a Bibbiano és Puianello plébánia, valamint a canossai kolostor köré szerveződött. A Montevecchio, Bianello, Montezane és Montelucio négy tornya a 10. és 11. század között épült. Ez a korai megerősített védelmi rendszer, amely a Pó-folyó völgyével néz szembe, kiemelt jelentőségű volt azoknak a történelmi eseményeknek a vonatkozásában, amelyek Matilda, Canossa grófnője területein zajlottak le.

„Canossa - járás”
IV. Henrik felhívására, amelyben a pápát lemondásra szólította fel, VII. Gergely az 1076-os római böjti zsinaton kiátkozta Henriket. A kiátkozás szövegét egy Szent Péterhez szóló ima keretezi. A pápa Szent Pétert hívja tanúként, hogy nem „rabló módjára” ült a pápai székbe, majd megtiltja, hogy Henrik királyként uralkodjon Németországban és Itáliában, felment mindenkit a Henriknek tett eskü kötelezettségei alól, és megtiltja, hogy bárki szolgálja őt, mert Henrik elfordult az egyháztól és „szét akarja zúzni azt.” Végül Gergely Szent Péter nevében „a kiátkozás bilincsébe veri” őt.

Vezeklés
Henrik gyalog, böjtölve, vezeklőcsuhában ment kíséretével Canossa várához, és a téli hidegben három napon át fedetlen fővel várt a várkapu előtt, amíg a pápa elé járulhatott. A közhiedelemmel ellentétben ez nem mezítláb és rongyokban történt, hanem a király ruhája fölé vett vezeklőruhában.
A pápa – főleg Hugo clunyi apát és Matilda toszkánai őrgrófnő sürgetésére –, kénytelen volt feloldozni a királyt, és püspökeivel együtt visszavenni az egyházba (1077. jan. 28.). Gergely ugyanis nem zárkózhatott el a szabályszerű vezeklés elismerése és az azt követő feloldozás
alól. A császár megalázkodása azonban csak politikai időhúzás volt, rövidesen harcba bocsátkozott a pápával, és miután 1080-ban a pápa másodszor is kiközösítette, ellenpápát állított (III. Kelemen).
Matilda 1115-ben halt meg, földjei viták tárgyát képezték a pápai állam és a birodalom között. Ennek eredményeként a területet sok kis ingatlanra bontották fel, amelyeket vazallusok és egyházi testületek birtokoltak. 1160- tól a Canossa - ház a Bianello-hűbérbirtok fennhatósága alá került, és évszázadokig ottmaradt. A 15. század elején a Quattro Castella hercegséget az Este család irányította, amely korlátokat szabott a helyi nemesség függetlenségének. Miután a feudális rendszert 1796-ban megszüntették, Quattro Castella területét egyesítették más területekkel, hogy önálló várost alkossanak. Az Olasz Királyságot 1859-ben hozták létre, és ettől kezdve Quattro Castellának szabad önkormányzata lett.

Látnivalók

Ronco naturalista park

44 hektáros szabadidőpark erdővel, sátálóutakkal, tájékoztató pontokkal, szabadtéri grillezőkkel

Bianello kastély
Vezetett túrák: A kastély meglátogatása csak vezetett túrával lehetséges. A túrák óránként indulnak a kastély könyvesboltjából. A Covid-19 egészségügyi veszélyhelyzetre vonatkozó jelenlegi előírásoknak megfelelően maximum 20 fős csoportokat szerveznek, kiemelten kezelve azokat, akik előre lefoglalták a túrát. Arcmaszk szükséges. Az utolsó turnécsoport a zárás előtt egy órával indul.

Bianello Oasis
Természeti park és látogatóközpont (tanösvények) Quattro Castella mögött, 300 m magasságban.

Események

Történelmi Matild Parádé: Kosztümös történelmi játék és kísérőesemények május utolsó vasárnapján
Scarpasoun fesztivál: Gasztronómiai esemény Montecavolo falucskában június második hétvégéjén
Október fesztivál: Kirakodóvásár, kiállítások, művészeti programok október harmadik hétvégéjén

További információk:
1. https://turismo.comune.re.it/en
2. https://en.wikipedia.org/wiki/Quattro_Castella
3. https://emiliaromagnaturismo.it/en/towns/quattro-castella
4. https://hu.wikipedia.org (Wikipedia - Quattro Castella szócikk)

 

Lap tetejére

GAZIPASA

A 2016-os évben testvérvárosi szerződést kötöttünk a török várossal.

 

Lap tetejére

NYSA

A város nevezetességei

A X. században alapított Nysa a háborús károsodások ellenére olyan érdekes történelmi épületeket őrzött meg, mint a Piac tér gyönyörű bérházait, a jellegzetes tornyú városházát, és a különálló haranglábas templomot.

A Piac tér közelében, a Bracka utcában található a Tryton nevű nagyon szép reneszánsz stílusú szökőkút, amely a XVIII. század elején épült a római „Fontana del Tritone” mintájára. Ez a szökőkút Nysa egyik legértékesebb műemléke, melynek látványa lenyűgöző.

A Piac téren látható a szépen felújított 1604-ből származó Városi Mérlegház, és a XIV. századi Városháza, melynek magas tornyába lifttel lehet feljutni, és természetesen a monumentális Szent Jakab-és Szent Ágnes Bazilika, melynek belső tere különösen napsütéses napokon mutat csodálatos képet, amikor a napsugarak bevilágítanak az ablakokon. Érdekes tény, hogy ez a templom rendelkezik Európában az egyik legnagyobb lejtésű tetővel. A templom mellett van egy befejezetlen harangtorony (magassága korábban feltételezhetően nagyobb volt). Belsejében találjuk a Szent-Jakab Kincstárat, melyben ötvösművészeti remekművek gyűjteménye kapott helyet.

Még több jellegzetes tornyot is megcsodálhatunk Nysában. A Wroclawska utcában áll a Wroclaw-kapu fehér tornya, kicsit távolabb pedig a sötét téglaszínű Ziebice Kapu tornya.

 

Egyéb látnivalók

A Sópiacon helyezkedik el az egyik legszebb és legrégebbi kora-barokk műemlék, a Nagyboldogasszony-templom, csakúgy, mint az egész jezsuita épületegyüttes (szeminárium, kollégium, tornaterem), valamint a Szent Erzsébet-nővérek gyülekezeti rendháza.

Figyelemreméltó továbbá a város erődvédelmi építményéhez tartozó Szent Hedvig-bástya, melynek belsejét jelenleg különböző kiállítások foglalják el

2022. szeptember 6-án kötöttünk testvérvárosi szerződést a várossal.

 

Források és további információ:

https://videoturysta.eu/nysa.html

https://zabytek.pl/en/obiekty/nysa-bastion-sw-jadwigi