Rólunk írták...

Olvasó nélkül halott a mű

Nemcsak a könyvhét, hanem minden könyv ünnep számomra - vallja Tamás Menyhért József Attila-díjas író, akivel a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtárban találtunk alkalmat a könyvheti beszélgetésre.

- Nem akarok itt nagy szavakat használni, mert felesleges. Ünnep mindig az általunk, alkotóktól megszenvedett termék, a gyümölcs, az írás, s így hát ünnep a könyv is.

Rögtön, zsigerből mondja a választ a közbevetésre, persze, számára csak az említett megszenvedett percek léteznek, "csak a halálközeli emberek sorsa, ennek felvillantása" fontos mostanában, és még az "utolsó szenvedő másodpercek leltárba vétele, szóval, akkor tudok dolgozni, ha borsódzik, saját szójátékommal: ha 'sorsódzik' a történet".

A könyvhét persze Tamás Menyhértnek is fontos ügy, de talán másként, mert ahogyan fogalmaz: "A könyvsátrak környékét manapság elsősorban a sétálók, s nem a vásárlók népesítik be. Én legalább a könyv ünnepén, a könyvhéten minden kiadványt fél áron kínálnék. Ezzel tenném az ünnepet meghitté, közvetlenebbé. Azok vásárolnának, akik olvasnak is, szemben azokkal, akik csak presztízsből veszik a könyvet, hogy otthon a polcot díszítsék. Mert az olvasó a legfontosabb, az írásművek éltetője. Nélküle minden mű halott."

Tudja Tamás Menyhért, pályakezdőként roppant nehéz a megjelenés, a kiadás. ma már neki is könnyebb, ma már lehet hűséges a kiadóhoz, már lehetnek kapcsolatok, amelyek alapján lehet telefonálni, fel lehet hívni a kiadói szerkesztőt az ötlettel, szándékkal. "Nem emlékszem, hogy elutasítottak volna. Szellemi műhely ez, a jelenlegi kiadóm. Rangot jelent már az is, ha valaki itt megjelenhet."

A mostani könyvhetet ajánlva-ünnepelve Tamás Menyhért kiemelten fontosnak nevezi, hogy az irodalom visszatér egyfajta realista korszakhoz, ami "külön is ünneplendő, hogy így van, mert olyan írások, amelyeket korábban a posztmodern kategóriájába soroltunk, most a realizmus irányába mozdultak el. Még a líra is ilyen folyamaton esett át, szerintem ez egy egészséges változás."