Rólunk írták...

A ki nem mondott szavak költészete

Rangos vendég, Tamás Menyhért SZOT- és József Attila-díjas író, költő, műfordító beszélgetett olvasóival Várpalotán, a Krúdy könyvtár olvasótermében június 4-én az ünnepi könyvhét alkalmából szervezett író-olvasó találkozó keretében.

Bár - közlekedési nehézségek okán - a találkozó egy jó órával később kezdődött a meghirdetett időpontnál, a maroknyi elszánt irodalomkedvelő türelmesen kivárta a Szövetségben a fákkal, a Messzülő ég és a Vesztett szavak című verseskötetek szerzőjének megérkezését, akinek nevéhez fűződnek - többek között - a Vigyázó madár, Holtág, Mérleges idő vagy A Szent Anna-tó regéje című kisregények is.

Az ünnepélyes alkalmat két palotai diáklány produkciója tette még színesebbé, akik bevezetésképpen Tamás Menyhért művészetéből adtak ízelítőt; Pajkos Izabella a Vigyázó madárból olvasott részletet, Karanczai Judit pedig az Anyám guzsalya című verset szavalta az értő füllel hallgató közönség előtt.

Hányatott, nehéz sorsú családból származónak vallja magát az író, hiszen születési helyéről, az Észak-Bukovinai Hadikfalváról már egyéves korában új hazába, a szerbiai Bácskába kényszerült költözni szüleivel és testvéreivel, ahonnan néhány év után újból menniük kellett. 1944-ben települt a népes család más bukovinai székelyekkel együtt Magyarországra, Bonyhád térségébe. Tamás Menyhért itt járt iskolába, itt talált igazi otthonra úgy, hogy gyökereiről eközben sohasem feledkezett meg. Szüleit igen nagyra tartja, az ő egymásra pillantásaikból ismerte meg a ki nem mondott szavak költészetét.

Ő maga hamar a saját lábára állt, tizenkilenc évesen Budapestre költözött, ahol - néhány kacskaringó után - évtizedeken keresztül újságíróként kereste a kenyerét. Ám elérkezett számára az a pillanat, amelytől kezdve "alkutlan" emberként nem kívánta vállalni a karrier felé vezető, de a szakma etikájával egyeztethetetlen utat, s inkább a keserűségekkel és örökömmel vegyes szabad pályát választotta.

A ma már huszonkét kötetes író munkásságának gyümölcseit végigkíséri az általa oly igen ismert székely emberek méltósággal viselt nehéz élete, beszédjük nyelvezetének mai szájjal szokatlannak ható íze. A versek és kisregények mellett tíz hangjáték és több film forgatókönyve jelzi a szerző termékenységét.

Mint megtudhattuk, legújabb könyve nyomdai okok miatt nem készült el a könyvhétre, de szerzője hiszi, hogy a várható szeptemberi meglenés is kellő érdeklődést fog kelteni a könyvek barátai között.

Tamás Menyhért maga sem tudja, hogyan jut minderre ideje, hiszen elkötelezett közéleti szereplőként jó néhány szakmai és civil szervezet aktív tagja, tisztségviselője, legfrissebben a Magyar Rádió és Televízió társadalmi kurátorai köz is beválasztották.

A feltett kérdésekre válaszolva az író megvallotta; harmadik verseskötete után rájött, hogy ebben a műfajban nincs több mondanivalója. Felismerte, hogy a prózaírás az, ami igazán teret adhat mondanivalójának, amelyben megmutathatja felkészültségét, tehetségét.

Elmondta, műveiben ma is táplálkozik a bukovinai élményekből, érzésekből, kultúrából, nyelvezetből. Most leginkább a nyelvújítás előtti anyanyelv kincsei foglalkoztatják, legújabb drámája, a Madéfalvi veszedelem is e nyelven íródott. A mű színpadi bemutatásáról egyelőre nincs szó, de Tamás Menyhért bizakodó, hiszen más drámákkal is előfordult már, hogy két-háromszáz évet "aludtak", mielőtt a színházak műsorára kerülhettek.

Műfordítói munkásságát érintő kérdés kapcsán megtudhattuk, korábban több nyelvből is fordított, de erről később lebeszélték, mondván; aki így ír magyarul, az ne fecsérelje az idejét más nyelvekre!

Bár a műveit megkísérelték már idegen nyelvre ültetni, a rá jellemző képi nyelvsűrítő stílussal eddig még senki sem boldogult.

Megtudtuk, Tamás Menyhért nem tart attól, hogy tennivaló nélkül marad, hiszen máris hozzákezdett egy esszékötet megírásához, de komolyan tervezi hatalmas, kiterjedt levelezésének feldolgozását is, amelyben Szabó Magdától Göncz Árpádig számos jeles ember értékes gondolatai várnak arra, hogy közkinccsé tegyék őket.