Rólunk írták...

Közélet és asztaltársaság

Pomogáts Béla irodalomtörténész a minap várpalotai középiskolásoknak tartott előadást. Ebből az alkalomból az irodalom közéleti szerepvállalása mellett arról is szót váltottunk a Krúdy Gyula könyvtárban, hogy az egykori markáns esztétikai elvek alapján meghatározott csoportok helyett ma már elsősorban a folyóiratok köré csoportosulnak az írástudók.

- Mennyire izgalmas a kortárs magyar irodalom?

- Részben izgalmas. Részben kevésbé, mint néhány évtizeddel ezelőtt: a hetvenes-nyolcvanas években az irodalomban több olyan kérdés, probléma jelent meg, amely az egész országot foglalkoztatta. Az irodalom elvesztette '89 után azt a szerepét, amelyet korábban mindig viselt, tehát hogy a közélet központi szellemi intézménye legyen. S visszavonult a műhelyekbe.

- Problémaként kell kezelni vagy értelmezni, hogy az irodalom kivonult a közéletből?

- Nemcsak kivonult, arra is kényszerítették. Az írók részéről is tapasztalhattunk akkor egy olyan késztetést, hogy az irodalom most már ne foglalkozzon a közélettel, hiszen kiépülőben a demokratikus politikai kultúra. Törődjön a politikával az Országgyűlés, a pártok, de az irodalom ne vegye a vállára ezt a gondot: Az íróktól is volt tehát egy ilyen megfontolás, de a politika is így gondolta: jobb, ha az irodalom nem kotnyeleskedik bele a közéletbe.

- Inkább vonuljon vissza..

 - Így szólt az igény, de én ezt nem tartom szerencsésnek. Mivel - amióta létezik - a magyar irdalom mindig foglalkozott a magyar közélettel. Viszont a másik oldalról, a politika tekintetében sem tartom ezt a „kivonulást" vagy annak igényét szerencsésnek, hiszen a politika is jobban járna, ha odafigyelne, ha elvárná az irodalomtól a kontrollt és a javaslatokat, akár stratégiai szinten is.

- A napi politikából kivonult irodalom azért felmutatott jelentős alkotásokat, nyilván a teljesség igénye nélkül, de említeném Ottlik Budáját, Závada Páltól a Jadviga párnáját, de ugyanígy Esterházytól a Harmonia Caelestist.

- Természetesen nemcsak a közélet területén tevékenykedhet, hanem nagyon sok egyéb feladata is van az irodalomnak. Magánéleti, személyes kérdéseket fogalmazzon meg, keresse az ember helyét a világban. Az irodalom érintkezik a filozófiával és a teológiával, tehát nagyon széles körben hat. Ez természetes. Nem lehet azt mondani, hogy Arany János, Ady vagy Babits és Kosztolányi munkássága közéleti jellegű eredendően. Sokkal szélesebb színképpel dolgoztak ők, s ez a színkép ma is érvényes. Az irodalom mai közéleti szerepvállalását tartom egy kicsit elszíntelenedettnek, talán hasznosabb lenne, ha az ezirányú szerepvállalás megerősödne az elkövetkező években.

- A mindenkori kortárs magyar irodalmat vizsgálva, s tényleg csak kiragadva néhány példát, nagy csomópontokat - mint a Nyugatot, a Tűztáncot vagy a József Attila Kört -, várható-e hasonló, markáns, esztétikailag is meghatározó csoport vagy irányzat feltűnése?

- Nem várható, de talán nem is kellene. Működnek az irodalom szervezetei. Példaként a legnagyobb a Magyar Írószövetség, de ott a szakszervezet és a Pen Club is. Nincs határozott esztétikai arcuk, a legkülönbözőbb emberek csoportosulhatnak itt.

- Akkor mégis miként „írhatók körül" a magyar írók és költők?