Rólunk írták... |
|||
|
|||
Krúdy Gyula újkori utódai |
|||
A gasztronómia és az irodalom oltárán ismét Krúdy Gyulának áldoztak Várpalotán: Szindbád negyedik vacsorájára gyűltek össze hagyományosan a Két Bagoly fogadóban a kultúra gourmandjai. A Krúdy Gyula Városi Könyvtár és a lassan már tiszteletbeli palotainak nevezhető Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Múzeum címzetes főtanácsosa, "Krúdy földi helytartója" közös kezdeményezéseként rendezték meg esztendőkkel ezelőtt az első irodalmi vacsorát, ahol a menüsoron lényegében ugyanaz szerepelt, mint amit Huszárik Zoltán legendás filmjében Szindbád-Krúdy-Latinovits végigevett Vendelin vendéglőjében. A második vacsorára disznótorost hirdetett a menüsor, a harmadikra vadat. Az idén szárnyas ételekre szólt a meghívó, természetesen a Krúdy által megírtakra. A vacsorához irodalmi gyomrot teremtő bevezetőjében Praznovszky először közölte, cigány cimbalmost szerződtetett meglepetésként a díszes társaság szórakoztatására, majd kifejtette: Krúdy életéhez szorosan hozzátartozik a cigány muzsika, az esti hét-nyolc nagyfröccs mellett szívesen hallgatta ezt a zenét. Ez alkalommal is Kósa Ivett gimnazista és Juhász Péter egyetemi hallgató szolgálta az irodalmi, Krúdy-körítést. (Az ifjak csak olvastak és olvastak, közben nézték, hogy az "úri" társaság miként szorgoskodik a tányérok felett...) A jó évjáratú kóser szilvórium után libatöpörtyűt kínáltak lilahagymával előételként a fogadó szakácsai, Dancsó Tamás és Schevinger Norbert. "Az ezredes pedig ezalatt a tíz ujjával eszegette a tepertőt. Egyik keményebbre volt sütve, a másik lágyan omlott a szájában. Mint az élet, gondolta magában az ezredes, és eszébe jutottak mindenféle fiatalkori évek, amikor a vidéki garnizonokban szolgált, és tisztiszolgájával a hónap vége felé titkon tepertőt hozatott a hentestől." A színész, Újházi Ede került persze ezután szóra és terítékre. "Műbarátok - akik még bőségesen találtattak a színészek körül - fogyasztják vala Újházi levesét, mintha az valamely vallásos szertartás volna. A csirkével, tésztával és zöldséggel teli levesestálba dugja a fejét Herzl Dóri, a lipótvárosi fiskális, akit rózsaszínű arcával nem hiába mondanak örökifjúnak. (...) A combnak vagy a mellnek éppúgy megörvendezett, mint egy közelében eldurranó anekdotának, amelynek bőséges birtokában voltak az Újházi-társaság tagjai." Érkezett a zóna csirkepörkölt galuskával körítve, badacsonyi olaszrizlinggel kísérve. "...természetesen a csirke lábával kezdte, a csontrágicsálással, szopogatással, a jövendőben való hittel megnyitott fogyasztással." Ezen stádiumban már pilledezett az irodalmi társaság, alapvetően a cimbalmos muzsikája adott még némi lelkierőt a további megpróbáltatásokhoz. Pedig már nem is tűnt hosszúnak a menü további lajstroma! Szindbád pincérei tálalták a kacsasültet párolt vörös káposztával, knédlivel, szép egri bikavérrel. Ivett és Péter szervírozta hozzá Krúdyt. "A pecsenyéstálat vadul maga elé ragadta, mintha az ellenkeznék vele. A villával és késsel gyorsan egyforma szeletekre szeldeste a húst, miközben láthatólag megbocsátott. Aztán jobb kezével a villát fogta, a húst és a kenyeret mártogatta a zsírba, a burgonyát vagy egyéb főzeléket is ügyesen felvette a hatalmas villára, majd egészséges, lapátszerű fogai mögé dobta a zsákmányt." Ugyanúgy, miként a Szindbád-vacsorák visszatérő vendégeinél. Tettek még az asztalra fánkot, szalagosat, farsangit. Finom volt persze, aki még bírta, annak. A jelenlévők megállapodtak, jövőre újra találkoznak. A vita csak arról szól, megismételjék-e az elsőt, a Huszárik-Krúdy-Szindbád-Latinovits-féle vacsorát, vagy ismét valami új ételsort találjanak és tálaljanak, természetesen Krúdy írásaiból. Ami bizonyos, a gyermekkorának egy részét a legendába emelt palotai nagymamánál, Radics Máriánál töltő író oly nagyon egyiket sem bánná... |
|||
Ármás János |
|||
Napló, 2002. (LVIII. évf.) 61. sz. 9. p. | |||