Rólunk írták...

Krúdy, a vadak és a magyar hasak

Testnek (gyomornak) és léleknek (irodalmi ízlésnek) ismét bőséggel szolgált a Krúdy Gyula Városi Könyvtár által a Két Bagoly Fogadóban - elnevezésében is jelezve már hagyományként - szervezett Szindbád harmadik vacsorája.

A Krúdy által egykoron kedvelt, gyakran felkeresett, itt élt nagyanyjával együtt mindig is megszeretgetett és regényben, novellában kellően megjegyzett település legújabb kori történetírói és a zsurnaliszták rögzítették is az elmúlt években, hogy kellően figyelmes a városi könyvtár az irodalmat és a magyar konyhát egyaránt és főleg egyszerre kedvelő közönség felé: az író kedvenc ételeiből összeállított menüsorokkal, hozzá az író által az étkekről papírra vetett sorokkal vendégeli meg az erre éhezőket.

Szidbád első vacsoráján anno ugyanaz az étek várta az irodalmi gourmand-okat, ami a novellákban olvasható, s amit csodálatos filmjében Huszárik Zoltán rendező a főszereplő Latinovits Zoltán asztalára tálalt. Másodjára - szintén télidőben, ugyanígy farsang táján - disznótoros vacsorára szólt a meghívó, persze akként, mint azt Krúdy-Szindbád is jónak látta volna. A minap aztán vadra invitáltak.

Az első két esztendő bebizonyította, hogy nem étvágy, hanem gyomor kell, amely elviseli a következő három óra fáradalmait - kezdte mondandóját a Szindbád-vacsorák irodalmi főpincére, dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész, muzeológus, Krúdy első számú földi helytartója. A vadmenüvel kapcsolatban Mihály urunk közölte, "... arra emlékeztem, hogy a bécsi kamarilla által felbérelt vadkan végigtaposott a magyar történelmen, ám arra már kevésbé, hogy Krúdynak lett volna a vadhoz való komolyabb kötődése". Így Szindbád-Praznovszky a Krúdy-írások, de már a művel címében rejtett finoman pajzán - meghívón jelzett vacsorához a gyomornedveket még inkább csiklandozó - utalások magyarázatával szolgált, többek mellett hölgyekről, megveretésükről, párviadalokról, arany keblekről, szív alakú nőkről, lepecsételt asszonyokról értekezve.

A vacsora kóser szilvóriummal kezdődött, majd sűrű, tartalmában titokzatos, illatos erdei gombalevest tálaltak első fogásként. Hozzá Krúdyt, amelyet a szorgos fogadói pincérek mellé hagyományosan Kósa Ivett és Juhász Péter ifjak szervíroztak. Jó Krúdynk írta volt: "... a gombán mindig érezni némi élemedettséget - az íze a férfi és a nő íze, aki már túlesett az első fiatalságon. A gomba az a növény, amely minden körülmények között öregen jön a világra, mert akár a pince, akár az üvegház, akár az erdő földjében világra jövetele előtt van ideje gondolkozni a dogokon."

Burgonyagombóccal érkezett és sűrű szafttal a szarvaspörkölt, az asztalra jó évjáratú egri bikavért is tettek. "A délelőtti korcsmajárók tudják vala, hol hogyan és miként készítik a pörkölt alá való lét. Tudták, hol vannak gondoskodó szakácsnék, ahol a vöröshagyma ízét paradicsommal is enyhítik... Hol nem fukarkodnak a lével, amelynek elfogyasztásához két ropogós császárzsemlyét is el lehet használni, miközben villájával úgy úsztatja a vendég a zsemledarabokat, mint a gyermekek a papírhajókat... Egy pörköltnek a levében benne érződhetett egy egész városfertály szolidsága, tisztessége, megbízhatósága."

Igaza lett persze a magyar hasak fontosságára tett célzásával Praznovszky főtanácsos úrnak (tényleg ez a titulusa mostanság, címzetesen!). Jött a szarvasfilé isztimér módra. A szarvashúson sonka, a sonkán sült füstölt kolbász, mellette máj és párolt gomba, körítve gazdagon, rizzsel, burgonyákkal és Krúdyval: "A szarvashúsnak az a sajátsága van, hogy tülekedésre, öklelésre ingerli a férfit. Vadászkürt, ebek csaholása, bátor emberek kiáltozása riadozik az olyan férfi fülében, aki szarvashússal jóllakott. Kísértetekkel telt erdőn megy át egyedül, és a völgy tiszta patakjában gyönyörködik a maga képmásában."

Küldött még a fogadós úr asztalunkra farsangi fánkot barackpálinkával ízesített baracklekvárral. Praznovszky úr Krúdy-képet hozott, írtuk is bőséggel a hátoldalára köszönésünket, rögzítve a harmadik Szindbád-vacsorán jómódunkat. A társaság elpilledt hölgytagjai mellett a nadrágszíjakon az összes variációt végigklimpírozó uraknak kellemes gyomornyugtatóként szolgált Krúdy Gyula: "Az étkezés kultusza nemegyszer felülmúlja a nő és a szerelem jelentőségét: csak a fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, míg a nemzet törzsei, a férfiak elszélesednek, mint a tölgyfák... (...) Nem is volt hitele egy hastalan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban soványan marad."