Karen
Blixen:
Volt egy farmom Afrikában
Karen Blixen dán írónő rendkívüli
életét Sydney Pollack Távol Afrikától című filmjéből ismerheti a
közönség. A film sikere után világszerte felébredt az érdeklődés
különleges atmoszférájú elbeszélései iránt (magyar nyelven a Babette
lakomája, Téli regék, Halhatatlan történet című kötetekben jelentek
meg). A dán irodalom nagyasszonya személyes életének sorscsapásai,
"megtörettetései" után, ötvenévesen kezdte írói pályáját. Életműve
különleges helyet foglal el a dán és a világirodalomban.
Az átlagon felüli intelligenciájú és
rendkívül színes képzeletű fiatal lány Koppenhágában, Párizsban és
Rómában festészetet tanult. Hazatérése után nehezére esett beilleszkedni
a szigorúan protestáns, puritán elvek szerint élő családi környezetbe,
ahol a hagyományos női szerepet többre értékelték bármilyen művészetnél.
1914-ben váratlanul úgy döntött, hogy
feleségül megy unokafivéréhez, a svéd Bror von Blixen báróhoz, és követi
Afrikába. Ez a döntés élete és későbbi munkássága legmeghatározóbb
élményét hozta meg számára. Szinte első látásra beleszeretett a Ngong
hegység alján elterülő lenyűgöző tájba és a végtelen szabadságba,
amelybe az otthoni bezártságból hirtelen belecsöppent. Afrikában
kezdődött számára a "valódi élet".
A törékeny úrilány pár hónap alatt
beletanult a kávéfarm körüli teendőkbe, megtanult gazdálkodni és
vadászni. Házassága hamar zátonyra futott, férje vadászösztöne nem csak
a vadakra terjedt ki; hírhedt volt nőügyeiről, adósságairól és léha
életmódjáról. Hosszú magányosság után lépett életébe az a férfi, aki
egész további sorság meghatározta. Denys Finch-Hattont is
szabadságvágya, a civilizált világtól való csömöre űzte el Angliából
Afrikába. Közös vadászataikon csodálatos tájakra kalauzolta, s ő
ismertette meg vele Afrika lelkét. Csak Karen Blixen halála után kiadott
leveleiből derül fény e kapcsolat mélységére, mely a külvilág előtt
rejtve maradt. Ez a szerelem fűti és teszi oly érzékletessé az afrikai
éveiről szóló műve, a Volt egy farmom Afrikában minden sorát, noha a
férfit éppen csak megemlíti benne.
Kezdettől fogva alázattal és
szeretettel közeledett a számára ismeretlen, vonzó földrész és annak
lakói felé. Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja
területét Kenyában Karenföldnek nevezték el. Ez a könyv lebilincselő
emlékirat, antropológiai tanulmány, és filozófiai elmélkedés egyben. A
"civilizálódás" előtt álló földrészt, mint a pusztulás előtt álló
Paradicsomot ismerjük meg belőle.
