Bartis
Attila: A nyugalom
A nyugalom ebben a regényben a ciklon
belsejében uralkodó csend. Mert miközben odakint a világ őrült tempóban
változik, a szocializmus összeomlik, és a kapitalizmus diadalmenetben
bevonul Magyarországra, a budapesti családban, melyről a könyv mesél,
megáll az idő. Magyarországon vagyunk, a rendszerváltás idején,
valamikor 1989 után.
Az egykor ünnepelt színésznő, Weér
Rebeka bezárkózott színházi relikviákkal telezsúfolt lakásába, és
tizenöt év óta ki sem jön onnan. Lánya, Judit, a tehetséges
hegedűművésznő illegálisan nyugatra költözött, és később öngyilkos lett.
Judit ikertestvére, Andor, aki író szeretne lenni, egyedül maradt az
anyjával, és nem sikerül kivonnia magát zsarnoki uralma alól. Tizenöt
éve él száműzöttként a szadomazochista pokolban, és emberi ronccsá lett.
Csak az írás segítségével tud megszabadulni az évektől, képektől,
jelenetektől. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fiú immár sose fog szabadulni
e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy
éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság-hídon találkozik
Fehér Eszterrel, akinek szintén elege van az életből. Csak szerelmükben
lelik meg ők ketten azt a kényes lelki egyensúlyt, melyet a regény címe
szinte gúnyosan említ. Boldogságuk azonban hamar felőrlődik a romboló
kapcsolatok között.
Bartis Attila húsz éve hagyta el
Erdélyt, de a terror és a védtelenség tapasztalata ennek a felkavaró
regénynek még minden mondatában érezhető. A nyugalom kiválóan olvasható,
szigorúan megmunkált próza, mely - különböző visszatekintések, a
vezérmotívumok összekapcsolódása és finoman megszerkesztett tükröződések
által - hihetetlenül komplex és magával ragadóan lendületes. Az
elbeszélői formák egymásba fonódnak, néha egyetlen mondatban beszél,
cselekszik és gondolkodik valaki, szinte egyetlen levegővétellel. Bartis
Attila csodálatos nyelvi kifejezőerővel ábrázolja alakjainak
ellentmondásosságát, gyűlöletből és szeretetből gyúrt viszonyaikat,
önromboló energiájukat. Könyve rafináltan megkomponált és
egzisztenciálisan felkavaró.
