Mihail
Bulgakov: A Mester és Margarita
Aki most találkozik e könyvvel
először, annak lassan már szószedetre lesz szüksége, hogy megértse az
efféle kifejezéseket, mint Inturiszt, társbérlet, másodrendű frissességű
hal, lakóbizalmi stb. Elvitte őket az idő. Bár a világ, állapítja meg a
főszereplő Woland, örök és változatlan...
A Mester és Margarita a huszadik
századi és a mindenkori irodalom egyik leggazdagabb regénye,
egyedülállóan nagy történet, ahol minden részlet, mondat, metafora
legalább két különböző színű fénycsóvában látható: a pillanat és az
öröklét reflektorában.
Az 1930-as évek orosz művészei előtt
lényegében két út áll: kivételes esetben és rendkívüli engedéllyel az
emigráció, vagy az öngyilkosság. A hatalomnak pedig kétféle stratégiája
van: az "életben hagyni és elszigetelni" az egyik út, a második viszont
az előbbi cáfolata - elpusztítani.
Bulgakovnál 1926-ban tartják az első
házkutatást. Elkobozzák naplóit és a Kutyaszív című kisregényének a
kéziratát, darabjait betiltják, nem publikálhat, nincs miből megélnie –
lehetetlenné teszik számára az alkotói létet, szinte "élve eltemetik".
A pillanattól megfosztott, a jelenben
kudarcot valló művésznek tehát nem marad más hátra, mint az öröklétben
bíznia. Bulgakov számára a kérdés: lehet-e hinni. A megírt regényben. Az
önfeláldozó és örök szerelemben. A dolgok visszafordíthatóságában.
Jézusban. Pilátus bánatában. Vagy a mindenkori rosszban, amely Goethe
Faustjával szólva "örökké rosszra tör és örökké jót mível".
A rendszerváltásig az értelmezőket a
művész és a hatalom összefüggése érdekelte, manapság inkább a személyes,
egyéni felelősség kérdését feszegetik, azét a felelősségét, amellyel a
művész a művének tartozik. Hiszen a regénybeli Mester kétszeresen is
áruló: elégeti, tehát elárulja a művét, és elhagyja, tehát elárulja
szerelmét. Végül azonban - bár igazi feloldozás nincs - mindkettő, az
elveszett könyv és az elveszett szerelem is megkerül: a szerelem ereje
képes visszaállítani a világrendet - Margaritának köszönhetően megkerül
a kézirat és vele a Mester. Így aztán a regény legtalányosabb szavai,
miszerint a Mester, akinek sorsáról úgy döntenek az öröklét és a
világosság urai, hogy "nem érdemli meg a fényt, nyugalmat érdemel",
minden időben más értelmet nyer. Hol jutalom, hol büntetés. Hol sok, hol
kevés. Hol minden, hol csak valami helyett való adomány.
