Ljudmila
Ulickaja: Szonyecska
A történet maga "csak" egy élet.
Szonyecska, a csúnya, "körteorrú" könyvtároslány már tizenévesen úgy
döntött, hogy inkább lemond a valóságról és az emberi kapcsolatokról, s
helyette a könyvekben él. A lassú orosz nagyregényekbe menekül, azok
hőseivel és hősnőivel azonosul, míg zajlik körülötte a második
világháború, és Sztálin éppen építi a lehető világok legjobbikát.
Szonyecska életének kulcsszava -
fátuma - a könyv: a múlt század harmincas éveinek harsány és patetikus
Szovjetuniójában a nagy orosz irodalomban találja meg a valóságosnál
valóságosabb életet. Szonyecska rendületlenül olvas, egészen addig, míg
a könyvtárban meg nem jelenik a Férfi, aki megmutatja neki az életet
(csupa nagybetűvel, és csupa kisbetűvel is). Szonyecska szelíd
csodálkozással fogadja és szolgálja a teljességet, hosszú évekre
háttérbe szorulnak a könyvek. Amikor aztán a teljesség üveggömbje
megreped - Szonyecska ekkor már kövér, bajuszos öregasszony -, esténként
ismét fölteszi orrára a könnyű svájci szemüveget, és gondolatban
eltávozik az édes mélységekbe, a sötét fasorokba, az áradó tavaszi
vizekbe. Vissza a nagy, orosz prózába. Ennyi a történet, egy
kisregénysorsú nő élete.
Ulickaja történetének ereje - és
sikere, hiszen ma ő a legnépszerűbb orosz szerző, és a Szonyecskát már
közel húsz nyelvre lefordították, mire Magyarországra ért -, épp a
tökéletesen drámaiatlan befejezésben rejlik. Szonyecskát lélektani
logikátlansága emeli különös, bölcs (vagy nagyon buta: a kettő a
nemcselekvés szempontjából ugyanaz) hőssé. A mű mindeközben messze
túllép a félmúltbeli kelet-európai női sors problematikáján: Ulickaja
ezen a kilencvenkét oldalon egy hagyományos irodalmi nőalakot szed szét
és épít újjá, hősének története pedig egyszerre paródiája és
alternatívája a nagyregényeknek.
Szonyecska története a Szovjetunió
kora. A kilencvenes évek elején, amikor a regény megjelent, még
képtelenségnek tűnhetett, hogy egyszer a Szovjetunió is el lesz majd
felejtve, de Ulickaja már akkoriban is jónak látta, ha elmagyaráz róla
egyet-mást.
