<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaLjudmila Ulickaja: Szonyecska

A történet maga "csak" egy élet. Szonyecska, a csúnya, "körteorrú" könyvtároslány már tizenévesen úgy döntött, hogy inkább lemond a valóságról és az emberi kapcsolatokról, s helyette a könyvekben él. A lassú orosz nagyregényekbe menekül, azok hőseivel és hősnőivel azonosul, míg zajlik körülötte a második világháború, és Sztálin éppen építi a lehető világok legjobbikát.

Szonyecska életének kulcsszava - fátuma - a könyv: a múlt század harmincas éveinek harsány és patetikus Szovjetuniójában a nagy orosz irodalomban találja meg a valóságosnál valóságosabb életet. Szonyecska rendületlenül olvas, egészen addig, míg a könyvtárban meg nem jelenik a Férfi, aki megmutatja neki az életet (csupa nagybetűvel, és csupa kisbetűvel is). Szonyecska szelíd csodálkozással fogadja és szolgálja a teljességet, hosszú évekre háttérbe szorulnak a könyvek. Amikor aztán a teljesség üveggömbje megreped - Szonyecska ekkor már kövér, bajuszos öregasszony -, esténként ismét fölteszi orrára a könnyű svájci szemüveget, és gondolatban eltávozik az édes mélységekbe, a sötét fasorokba, az áradó tavaszi vizekbe. Vissza a nagy, orosz prózába. Ennyi a történet, egy kisregénysorsú nő élete.

Ulickaja történetének ereje - és sikere, hiszen ma ő a legnépszerűbb orosz szerző, és a Szonyecskát már közel húsz nyelvre lefordították, mire Magyarországra ért -, épp a tökéletesen drámaiatlan befejezésben rejlik. Szonyecskát lélektani logikátlansága emeli különös, bölcs (vagy nagyon buta: a kettő a nemcselekvés szempontjából ugyanaz) hőssé. A mű mindeközben messze túllép a félmúltbeli kelet-európai női sors problematikáján: Ulickaja ezen a kilencvenkét oldalon egy hagyományos irodalmi nőalakot szed szét és épít újjá, hősének története pedig egyszerre paródiája és alternatívája a nagyregényeknek.

Szonyecska története a Szovjetunió kora. A kilencvenes évek elején, amikor a regény megjelent, még képtelenségnek tűnhetett, hogy egyszer a Szovjetunió is el lesz majd felejtve, de Ulickaja már akkoriban is jónak látta, ha elmagyaráz róla egyet-mást.