Szabó
Magda: Für Elise
A 85. életévét betöltő írónő úgy
érezte, eljött az ideje a számvetésnek, és elkerülhetetlen, hogy
szembenézzen a múló idővel. Éveken keresztül kitért a személyét illető
kérdések elől, ám mostanra már ő maradt egyetlen tanúja az övéivel
megesett történéseknek, így tiszte és feladata, hogy lejegyezze a
családi krónikát, hiszen nem sértheti már senki érzékenységét, amikor az
olvasók elé bocsátja élete regényét.
A már megjelent első kötet által
bemutatott időszak az elbeszélő születésekor, 1917-ben indul, és
érettségije után zárul. A tervek szerint a második rész 1939-ig fogja
követni az életutat. Talán ez a lezáratlanság teszi egyszerre zavarba
ejtően és varázslatosan lebegővé a regény számos mozzanatát. A címe
Beethoven parányi mesterművére utal, melynek nincs szövege, s csak a két
érdekelt, a mester és Elise tudták, mit beszélnek a hangjegyek. "Anyám
szerint - vallja a szerző - az emberiség milliárd és milliárd Eliséből
áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes
üzenetet, kérdést vagy utasítást..." A szerző a tőle megszokott lágyan
áradó, szavakba öntött gyönyörű dallammal meséli el családjának
történetét.
A Debrecenben élő, klasszikus
műveltségű Szabó Elek és Jablonczay Lenke házasságának gyümölcseként
jött a világra Magdolna. A politika a hétköznapok valóságának alakítása
szintjén szólt bele a család életébe. A trianoni békeszerződés által
megcsonkított Magyarország igyekezett otthont nyújtani a menekülteknek.
Az édesapa, Szabó Elek családjába fogadta Bogdán Cecíliát, a Zentáról
szörnyű körülmények között menekült kislányt, "testvérkének". A szerző,
aki ez idáig, négy esztendőn keresztül "birtokolta" szülei kizárólagos
szeretetét, úgy érezte, megcsonkították "hatalmát", és ezért kezdetben
bizalmatlanul méregette Cecíliát, ám ez a féltékenység a későbbiekben
igazi, önzetlen, testvéri szeretetté alakult át. Később a kislányok
fiatal hölgyekké serdülve átélték a szerelmek és csalódások megannyi
szépségét és keserűségét, ám Magda mindig vigaszra talált Cilinél és ez
fordítva is így volt.
Szabó Magda prózanyelvének kivételes
stílusgazdagsága valóban a Für Elise-hez hasonlatos, gyönyörű dallamú
művé avatja a kötetet, amelynek üzenetét egészen bizonyos, hogy megértik
azok az olvasók, akik készek a lélek halk, belső hangjaira figyelve
"sodortatni" magukat a meghitt titkokat föltáró, lírai "dokumentumkötet"
hangulata által -, nekik ajánlható a lebilincselő önéletrajzi regény.
