<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaKaffka Margit: Színek és évek

Ady Endre "nagyon-nagy író-asszony”-nak nevezte a magyar irodalom egyik legjelentősebb női íróját, a Nyugat első nemzedékének fontos tagját. Kaffka Margitot egész életében két téma foglalkoztatta igazán: a dzsentri pusztulása és az önálló nő társadalmi, lelki viszontagságai, melyben a korfordulón álló, anakronisztikus berendezkedésű, ellentétek között feszülő magyar társadalom bajait, gondjait láthatta meg.

Korai kisepikái - novellák, karcolatok - még inkább a költőre vallanak, de már készülődik bennük az író gazdag, színes, halk rezdüléseket ábrázolni képes stílusa. Ady hatása és a Nyugat körének világnézeti tudatosító ereje kellett ahhoz, hogy felismerje személyes élményeiben a társadalom válságára jellemző mozzanatokat. 1911-re készül el legnagyobb műve a Színek és évek, egy gazdag lelki életű, de körülményei folytán minduntalan megalkuvásra kényszerülő asszony története.

A Színek és évek a múlt század kilencvenes évei Magyarországának bomladozó dzsentri világába vezeti olvasót. Főhőse Portelky Magda, az úri középosztály tipikus képviselője. Sorsa, élettörténete kitűnően példázza az akkori társadalmi kötöttségben, morális béklyóban a ma emberségéért küzdeni nem tudó, passzivitásra kényszerített asszony tragédiáját. Első férje öngyilkos lett; a második, akihez "a férjes asszony" társadalmi konvenciói miatt kötötte sorsát, megalázza és cselédként tartja házában. Az előző házasságában még fellobbanó lázadásait, igazabb, jobb világot akaró megnyilatkozásait ez időben már felváltja a teljes közöny és belenyugvás.

Kaffka Margit az asszonyi lét kiszolgáltatottságát mélységesen átérezve, az emancipálódás nehéz, bonyolult folyamatát pontosan megrajzolva állítja olvasói elé Porteleky Magda történetét. Kritikai élű megfigyelései, bőséges emlékanyaga, a patriarchális családszerkezet átalakulásába vetett feltétlen hite még jobban kiemelik az ábrázolás erényeit. Az előadásmód reális ereje és szemlélete, ügyesen kimunkált lélektani háttere, az egyén és a társadalom kapcsolódásának pontos felismerése színvonalas olvasmánnyá, jelentős irodalmi értékké avatják a regényt.