<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaJókai Anna: Ne féljetek

A halál a művészet egyik legrégibb és legfontosabb témája. Jókai Anna spirituális-egzisztencialista regényének érdeme, hogy e régi tárgyat új módon tudja megközelíteni. Az élet a halállal, haláltudattal együtt is csoda, ami akkor van igazán megörökítve, ha emlékezetünkkel, lelkünkkel hívjuk elő. A Ne féljetek bravúrja, hogy a "megörökítés" nem retrospektív, ideje a folyamatos jelen. Történet, önértelmezés, a hősök földi életútja és a regény egyszerre ér véget.

Ha ki kellene emelnünk a két legfőbb szimbólumhordozó elemet a műből, az egyik okvetlenül a címadó mondat lenne, a másik az a hármasság, amely a regény beosztását meghatározza.

A félelem végső tárgya a halál, közvetett tárgya az öregség. Amint múlik az idő a regényben, mindinkább a meghalás és a megöregedés ébreszt félelmet, tehát valamely folyamat, amely a személytől idegen, de amelyet a személynek föl kell dolgoznia, amelyhez kénytelen hozzáigazítani biológiai, lelki és szellemi erőit. Ha megértettük, hogy Jókai Anna regényének ez a folyamat a tulajdonképpeni tárgya (témája), megvilágosodik a három részre tagolás jelentősége is.

A három rész: három stádium. Nem a külső történésekben, mivel ezek a mindennapi lét öntörvényű monotóniájával lábalnak át a szerkezeti egységek határain. Két embernek (Mária és Marió) - és kisebb mértékben a hozzájuk tartozó társaknak (Richárd és Villő) - az elháríthatatlan testi hanyatláshoz, a fizikai vég közeledtéhez mért tudatossága, még inkább tudatosodása megy át három fokozaton, s számukra ez az út a keresztény transzcendencia felé vezet. Joubert, Buddha és Krisztus három mondata, a három rész felirata, a fényt idézi meg; és a világosság, a megvilágosodás az egész regénynek értelmező, mégpedig a vég felől értelmező jelképe lesz.

Abban, ami az öregedésről mind a négy szereplő sorsában föltárul, megrendítő, felkavaró, de egyúttal kiegyensúlyozó erővel érvényesül az író pontos, néha - látszólag - kíméletlen megfigyelőkészsége, átható lélekelemzése, illetőleg magasabb látószögének kegyelmi perspektívája.