Tadeusz
Konwicki: Szerelmi krónika
Tadeusz Konwicki elismert kortárs
lengyel író-filmrendező alkotásainak forrásai között fontosak a
lengyel-litván környezet emlékei. A második világháború végén a Honi
Hadsereg partizánja volt. 1950-ben publicistaként a "Nowa Kultura"
köréhez kapcsolódott. Az 1960-as évek második felétől ütközött össze a
hatalommal, 1976-tól a második nyilvánossághoz kötődött.
Helyőrség Wilnó mellett, 1939-ben. Az
érettségiző diákok még mit sem törődnek a rájuk váró nagy erőpróbával. A
lányokat rajongják körül. Így tesz Witek, a lengyel katolikus, Engel, a
protestáns német és Lowa, a pravoszláv belorusz diák is. Witek Alináért,
az ezredes lányáért rajong, akihez véletlen szerencse folytán, egy levél
kézbesítése közben vezérelte sorsa. Az, hogy a lány szülei tiltják őket
egymástól, csak még nagyobb elszántságot ad a fiatal szerelmeseknek. Pár
évvel idősebbek, mint Rómeó és Júlia volt, de az ő sorsuk is Shakespeare
hőseiéhez hasonlóan alakul.
Az utolsó néhány hónap: lengyelek,
oroszok, litvánok, németek, zsidók egybetorlódott világának maradék
békéje, nyelvek és vallások mindig feszült és mindig ideiglenes, de
éppen így megszokott közös életformája, búcsúzóban. Tadeusz Konwicki
regénye, a Szerelmi krónika itt játszódik, az író gyermekkorának
színhelyén.
A történet középpontjában ugyan egy
kétszeresen reménytelen diákszerelem áll - szegény fiú és gazdag lány
találkozása a háború előestéjén -, ám Konwicki művét nem a nosztalgia s
nem a melodráma hatja át. A széthullás előtti utolsó s egy fiatal
emberpár felnőttségének első pillanatában az író e pillanat utáni
évtizedek tapasztalatain, kiábrándultságán keresztülszűrve
tárgyilagosan, józan keserűséggel ábrázolja.
A lírai szépségű regény számvetés a
történelem elsodorta ifjúságról, melynek imádság és fegyver szabta meg
határait, felőrölve a wilnói Rómeó és Júlia idilljét. A krónikát záró,
gyermekien szertartásos öngyilkosság - Witek és Alina ösztönös, naiv
választása a világgal szemben - sikertelen. Föl kell ébredniük, s
végigélni a pusztulást.
