<<< [Fátyol és tűsarok című olvasópályázat] >>>

Fátyol és tűsarok

Női sorsok, női történetek Európából
 

Fátyol és tűsarok című olvasópályázat logójaPatrick Süskind: A parfüm

A mű hőse Jean-Babtiste Grenouille, a "zseniális szörnyeteg", aki a "szagok Birodalmát" teremti meg erőszakkal, öntudatlan akarattal. Átok-gyermekként jött e szagokkal teli világra - a XVIII. századi Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon. Létével mégis mintha a zseni kínzó, önmagát riadtan vagy éppen dühödten kutató magányát élné meg. Ezt az érzést csak a kiválás, a tökéletes Mű - a parfüm - valósága oldhatja fel.

Mégsem válik horrorfigurává a történet kegyetlen gyilkosa, pedig a "gyengédség, az erő, a tartósság, a sokszínűség, ijesztő ellenállhatatlan szépség" és visszautasíthatatlan szeretet parfümjének előállításához huszonöt fiatal lány meggyilkolása árán jut el, hogy elkészítse a nők illatából ezt az illat-esszenciává varázsolt anyagot.

Grenouille valóban zseniális szaktudásra tesz szert. Parfümjével öntudatlanul is hatalmat szerez az emberek felett, s ezt a hatalmat csak "szagos" szívéből és "szagtalan" testéből áradó Köd homályosítja - elárulván a teljes önismeret hiányát, de egyben feloldván az embert magát. A történetben Grenouille-t nem tudják lefejezni, pedig a bírói és Párizs népe jól tudja, hogy ő a kegyetlen gyilkos. Kíméletlen öldöklése azért nem nyeri el jogos büntetését, mert a kivégzésére odasereglő tömeg szeretetbe kábul Jean-Babtiste illatától.

Vajon kit ábrázol ez a mégsem horror történet? Gyilkost? Állat-embert? Őrültet vagy zsenit? Aki semmit sem tud önmagáról, csak érzi, éli, mohón birtokolja a létet, titkaival, gyötrő retteneteivel, és illatszálakra szedi szét a szaggombolyagot. E meghökkentően izgalmas, filozofikus tartalmú, de inkább lélekbúvárkodó könyv a már-már horrorszerű, kalandos történetek kedvelőinek, de a lélekábrázolás modern eszközei iránt érdeklődő felnőttek olvasmánya.

A mű érdekességét - a szagok testies és spirituális árnyalatait egyaránt érzékeltető pazar leírások mellett - az biztosítja, hogy a filozófiatörténet szempontjából is hitelesen jeleníti meg azt a folyamatot, melynek során a XVIII. század libertinus antropológiája Sade kegyetlenségében tetőződik, összes metafizikai és erkölcsi skrupulusától megszabadul.